Rózsa Edit (SZDSZ)

1995. május 8.

RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Országgyűlési képviselőként, mint az Országgyűlés által létrehozott társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság alelnöke, immáron hatodik éve kísérem figyelemmel a civil szektor szerveződéseit. Közelről szerezhettem tapasztalatokat a kormánytól független, nem profit alapon működő, sajátos érdekeket képviselő szövetségek, mozgalmak, csoportok, alapítványok tevékenységéről, működésük feltételeiről vagy azok hiányairól. Most, amikor az Országgyűlés dönteni kíván az 1995. évi költségvetésben elkülönített keretről, rendhagyó beszédet kívánok mondani, és nem kívánok részt venni annak a vitának a folytatásában, amely zajlott itt az elmúlt években.

Azt gondolom ugyanis, hogy hat év után talán érdemes lenne felidézni, mi is történt az elmúlt hat évben a civil szféra területén. Hat év tapasztalatait összegzendő teljesen természetes, hogy most felmerülnek kérdések: mire is szolgál ez a keret, egyáltalán szükség van-e rá? Hogyan és mennyit költ az állam a közjó érdekében tevékenykedő közérdekű szervezetek közvetlen támogatására? Mik a parlamenti elosztás tapasztalati, tanulságai, az elmúlt négy évé és az idei évé? Valamint jó lenne már végre meghatározni a közeljövő teendőit ezen a területen és lépni is ebben.

Fontos ez azért is, mert a demokratikus rendszerek megszilárdulása nagy mértékben a civil társadalom fejlődésén múlik, amelynek fejlődése viszont nem kormányzati szervezetek dinamizmusától is függ. Féllábú a demokrácia ugyanis, ha nincs erős civil szektor, és ebben egyetértés van az egész országban. 1990-ben a rendszerváltás után az első szabadon választott parlament elismerte mindezt, és először különített el önálló keretet a civil szervezetek támogatására annak érdekében, hogy segítse ezzel őket alapvető funkcióik ellátásában. Melyek ezek? Ezeket azért érdemes felidézni, mert fontos számbavennünk és fontos tudnunk, hogy amikor e határozat sorsáról döntünk, mit is takarnak ezek a szervezetek, milyen funkciót látnak el és miért fontosak ezek minden demokratikus társadalomban.

A szolgáltatási funkció például azért, mert a szolgáltatás területén ezek a szervezetek vagy hiányt pótolnak, vagy választási lehetőséget biztosítanak többféle szolgáltatás közül. A szolgáltatások hiánya ugyanis akár bizonyos ágazatokban forduljon elő, például vészhelyzetben lévő emberek számára, speciális oktatási igények felmerülése esetén vagy kulturális tevékenységeknél, olyan hiányosságot jelentenek, amelyet a lakosság vagy egyes csoportjai felismernek, és erre megoldást is keresnek. A különböző szolgáltatások közül való választás lehetősége ugyanakkor versenyre is ösztönöz, tehát hozzájárul a szolgáltatások javulásához mind az állami, mind a magánszektorban. Ezeknek a szervezeteknek kétségkívül fontos funkciója, hogy a változások, reformok támogatójaként és résztvevőjeként lépnek fel. Ezen belül egy bizonyos problémára koncentrálva lépnek fel csoportok egyes magatartások ellen, például fajgyűlölet ellen, vagy lépnek fel a környezetre vagy az életfeltételekre vonatkozó változtatások érdekében. Ezekből nőnek ki a különböző, környezetvédelmi, nőjogi, gyermekjogi mozgalmak hadd ne soroljam ezeket , pártolva bizonyos csoportok érdekeit.

S legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb e szervezetek úttörő szerepe, hiszen jellegüknél fogva döntéseikben és munkamódszereikben sokkal szabadabbak, mint a hivatali struktúráké, s ennél fogva sokkal rugalmasabban tudják kezelni a társadalomban felmerülő új problémákat, változó szükségleteket új válaszok és megoldások keresésével.

E szervezetek feladata még, hogy elősegítsék társadalmunk egyes értékeinek megőrzését, a hagyományok ápolását. Közösen irányított, összehangolt akcióik révén növelhetik az egyéni energiákat, és ily módon szolidaritást alakítanak ki a társadalomban.

Még hadd említsem meg, hogy a civil szféra erőtlensége vagy gyenge önkifejező képessége lassítója, gátja lehet az átalakulásnak, és hátráltathatja az ország európai integrációja feltételeinek megteremtését fogalmazza meg ezt egyébként a Külügyminisztérium európai integrációs főosztályának tanulmánya. Itt kell megemlítenünk az ezekben a szervezetekben tevékenykedő állampolgárok aktivitását, öntevékenységét, amely motorja a haladásnak.

Erre szolgál tehát ez a keret, és nem fából vaskarika. Nem újdonság, hogy az állam ezen szervezetek támogatására elkülönít pénzösszegeket, és ezeket a megfelelő keretek között biztosítja számukra.

Most Magyarországon mely feltételek teljesülése kell alapvetően ahhoz, hogy erősödjön a civil szektor, hogy szerepe ne keveredjen a politikai szerepekkel, a politikai jellegű szerepekkel, azokkal a szervezetekkel, amelyek saját maguk sem tudják igazából saját helyüket meghatározni? Alapvetően három: politikai, jogi és gazdasági környezetet kell megteremtenünk, hogy a korrekt működési tér és a játékszabályok végre egyértelműek legyenek.

Mi történt ezen a területen? Gazdasági-pénzügyi területen a fejlett nyugat-európai demokráciákban a civil szektor működését jórészt az állampolgárok adományaiból, jótékonykodásaiból biztosítják. Ehhez persze ki kell alakulni egy olyan jóléti társadalomnak, amelyben a szolidaritás mellett anyagi eszközöket is képes mozgósítani a civil szektor. Magyarországon ezzel szemben 1989-ben, amikor végre lehetősége volt az állampolgároknak, hogy egyesületeket, mozgalmakat, különböző szervezeteket hozzanak létre jogi keretek között, nem rendelkezhettek legalábbis nagy többségük az általuk felvállalt tevékenység, illetve cél ellátásához szükséges alapvető infrastruktúrával.

Nem lehet kétséges, hogy a közérdekű és elsősorban a szolgáltatást ellátó civil szervezetek támogatása sokkal kevesebbe kerülne, mint ha az állam a saját intézményein keresztül látná el ugyanazokat a feladatokat. Tulajdonképpen mindennek a felismerése volt 1990-ben, amikor először különített el az Országgyűlés forrást ezen szervezetek támogatása érdekében. Most, 1995-ben az Országgyűlésen keresztül 400 millió forint juthat el a szervezetekhez.

Itt azonban egy másik számot is meg kell említenem. Ma még csak becslések alapján, de a civil szektorban az elmúlt évben, a tavalyi évben az állami költségvetésből közel 20 milliárd forint áramlott ki általam ismeretlen feltételek, körülmények szerint. Lehet, hogy jó rendszerben, lehet, hogy jó pályázati szisztémában, lehet, hogy mindez, ahogyan történt, elfogadható, de azért azt gondolom, hogy parlamenti képviselőként abban is felelősségünk van, hogy figyelemmel kísérjük, az állam hogyan sáfárkodik az adófizető állampolgárok pénzével, ugyanis a 400 millió forint elosztása a parlament egy erre kijelölt bizottságán keresztül a legnagyobb nyilvánosság előtt folyik.

(19.10)

A döntés minden szakaszába betekintést nyerhetett bárki, akár a bizottság alakulásának pillanatában. A döntésbe beleszólhattak szakértők és képviselők, akiknek ez úton is szeretném megköszönni a közreműködését és a segítségét. Közel négy hónapon keresztül dolgozott 16 képviselő, 15 bizottság mellett dolgozó szakértő, minisztériumokból delegált szakértő, hogy olyan javaslatot tegyenek le az Országgyűlés elé, amelyről elmondható, hogy a lehető legjobb megoldás. Érdemes lenne hasonló aktivitást és érdeklődést tanúsítanunk 19 milliárd 600 millió forint iránt is.

Most vizsgáljuk meg a jogi feltételeket! Ezen a területen is vannak hiányosságok ezt el kell ismerni. Az előző ciklusban minden igyekezet ellenére nem készült el a nonprofittörvény, amely e szektor számára alapvető. Évről évre úgy folyik a parlamenti keret elosztása, hogy nincs olyan törvény vagy jogszabály, amely egyértelműen rögzítené az elosztás szempontjait, a pályázás mikéntjét, feltételeit. Két évvel ezelőtt, amikor ugyanebben a témában szólaltam föl, elmondtam, hogy a jövőben nem történhet az elosztás előre lefektetett szabályok nélkül. Akkor a bizottság elkezdte ezt a munkát, be is fejezte, de törvény nem született belőle. Most újra fontosnak tartom hangsúlyozni, hat év tapasztalataiból kiindulva: ezt még egyszer, ilyen körülmények között nem lehet megismételni.

Javaslom tehát, hogy az Országgyűlésnek a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásával foglalkozó bizottsága kezdjen neki a szükséges törvénytervezet kidolgozásához. Örülök, hogy az ebben a témában megnyilatkozó pártok mindegyike támogatja s szorgalmazza ugyanezt.

Továbbmegyek: talán érdemes lenne a felhasználás ellenőrzésével is foglalkozni. Azzal ugyanis még senki nem foglalkozott, hogy milyen módon történt az Országgyűlés által a szervezeteknek odaítélt pénzek fölhasználása. Valóban arra a célra használták-e föl, ami az Országgyűlés szándékaiban megfogalmazódott?

Hogyan alakult a politika viszonya e szektorhoz? Felemás a kép, mégis mindenképpen előrelépésnek kell tekinteni mindenkinek egyfelől az új Házszabályban bevezetett fontos új intézményt, az úgynevezett lobbylistát, hiszen ezen keresztül a különböző civil szervezeteknek módjában áll közvetett módon részt venni a törvényhozás munkájában. Hasonlóan említésre méltó a civil iroda, amely a szervezetek számára teszi lehetővé, hogy részt vegyenek közvetett módon a törvényhozás munkájában.

A magam részéről nagy előrelépésnek tartom, hogy a parlamenti elosztás annyiban depolitizálttá vált, hogy az előző ciklushoz képest amikor is a pártok a parlamenti helyeik arányában vettek részt a társadalmi szervezetek támogatását előkészítő bizottságban most viszont paritásos alapon állt fel a bizottság, azaz az ellenzéki és a kormánypártok azonos arányban képviseltették magukat. Ez ugyanis fontos azért, hogy a társadalmi szervezetek ne kényszerüljenek arra, hogy választásról választásra alkalmazkodjanak a győztesekhez. Hiszen ennek a parlament által elosztható keretnek a felosztása során nem lehet az adott politikai erőviszonyokat érvényesíteni. Nem kellene visszatérni a régi, rosszabb módszerhez.

Ez a felállás egyébként mindenképpen ösztönözte a képviselőket a kompromisszumra, s nem tette lehetővé valóban az erőből való döntést. Szeretném megjegyezni egyébként ezt a bizottság elnöke elmulasztotta , hogy a hat politikai jellegű ifjúsági szervezetet kivéve, az összes albizottságban egyetértéssel, egyhangú szavazással döntöttek a képviselők a szocialista képviselőktől egészen a fiatal demokratákig , tehát ebben teljesen egyhangú szavazás volt. Hat politikai jellegű ifjúsági szervezet esetében volt egyébként különbség. Csak megjegyzem, hogy én például a döntésemmel hogy egyik se kapjon egy fillért sem alulmaradtam, és nem álltam föl, nem nyújtottam be módosító indítványt, mert elfogadtam, hogy kisebbségben maradtam van ilyen.

Ezt egyébként mármint hogy az adott politikai erőviszonyokat nem célszerű a bizottságban érvényesíteni 386 képviselőből 383 megértette; azzal együtt, hogy természetesen tudom, kivétel nélkül mindenkinek lenne korrekciós javaslata, a lehető legjobb szándékból, az előterjesztés javítása érdekében. Az Országgyűlés hat pártja ugyanakkor saját frakciójából delegált képviselőket, és őket kérték föl, őket bízták meg ezzel a munkával. Nekünk kellett elvégeznünk, intenzív munkával, a lehető legnagyobb körültekintéssel és még egyszer szeretném megköszönni a szakértők és a bizottsági tagok munkáját.

Végezetül: tisztában vagyok vele, hogy fölvethetők kifogások, kétségek, megfogalmazódhattak mostanra új javaslatok is. De ha közösen megállapodunk valamiben, akkor azt utólag megkérdőjelezni, teljesen új alapokra helyezni nem felelős magatartás. Ha voltak hibák, azokat ki kell, és a jövőben ki is lehet javítani. Le kell vonnunk a tanulságokat, és mindezeket beépítenünk a munkánkba. Most, ebben a helyzetben azt a javaslatot, amit az Országgyűlés elé a bizottság benyújtott, el kell fogadni. El kell fogadnunk a 16 országgyűlési képviselőnek, a 15 szakértőnek azt a konszenzussal elfogadott javaslatát, amit a legjobb meggyőződésük és tudásuk és a rendelkezésükre álló információk birtokában tettek.

Befejezésül arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák saját frakciójukból delegált képviselőiket, és fogadják el a bizottság javaslatát, amellyel 519 országos vagy regionális, jelentős társadalmi közérdeket megvalósító szervezet tevékenységéhez nyújthatunk támogatást. Hiszen egy nehéz helyzetben lévő országban az önszerveződő közösségeknek, a civil szektornak fontos szerepe van az új életstratégiák kialakításában, amellyel a beletörődés, a dühödt kifakadások helyett az aktivitást és a cselekvést ösztönözheti. Most ebben segíthetünk. Kérem, támogassák az előterjesztést! Köszönöm. (Taps.)

(A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet Nahimi Péter

váltja fel.)