Hegyi Gyula (MSZP)

1995. május 8.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kis Gyula arról beszélt, hogy tanulságai voltak ennek a mai napnak. Számomra is volt természetesen némi tanulsága.

Az MSZP-frakció önként belement a paritásos bizottságba, így kisebbségbe került. Az a hangnem, ahogy itt a kisebbségi véleményt elsöpörték, számomra azt jelzi, hogy ha ne adj'isten, egyszer az MSZP és az SZDSZ kisebbségben lenne ebben a Házban, akkor hiába tettünk itt ilyen nagylelkű javaslatokat a bizottságok összeállításakor, mi kisebbségben újból ugyanott tartanánk, mint '94 és '95 között tartottunk. Számomra ez az első számú tanulság. (Taps az MSZP padsoraiban.)

A másik tanulság számomra, ami kicsit régebbi: én civil szervezetnek voltam alapítója, még '89-ben, végigjártam a bejegyzésnek s hasonlóknak a kálváriáját, az Amnesty International nemzetközi emberjogi mozgalom egyik magyarországi megalapítója voltam. Az Amnesty International jogszabályában, nemzetközi szabályában van egy olyan paragrafus, hogy semelyik tagszervezet nem kérhet költségvetési vagy állami pénzt támogatásként. Megmondom őszintén, 1989-ben úgy gondoltam, hogy ülnek a gazdag emberek Londonban, ők könnyen kitalálnak ilyen butaságokat, bezzeg mi itt, Magyarországon egész más helyzetben vagyunk. Azóta az elmúlt években megértettem, hogy noha a Rózsa Edit és mások által említett okokból átmenetileg szükség van arra, hogy társadalmi szervezetek állami támogatást kapjanak, ideális eset s gondolom, liberálisoktól nemigen áll távol ez a nézet az lenne, ha a társadalmi szervezetek az államtól, állami támogatástól függetlenül tudnának tevékenykedni.

Jelenleg nem ez a helyzet, tehát ennek a bizottságnak a munkájára szükség volt, s én nagyon nem szeretem azokat a kategorikus megfogalmazásokat, amelyek azt mondják, hogy egy bizottság több száz javaslatával hiszen több száz tétel szerepel itt két dolgot lehet tenni: vagy az egészet elutasítani, vagy pedig el kell fogadnunk úgy, ahogy van, és akár egyetlen módosító indítvány megtétele is valamifajta sérelem a demokrácia ellen.

Szó nincs erről! Hogy egyetlen példát említsek, ebben a bizottsági javaslatban a Szülői Kamara nevű egyesület 600 ezer forintot kapna, ha elfogadnánk a paritásos bizottság javaslatát. Előttem van a Szülői Kamara nevű egyesület ügyvezető elnökének, Fáy Árpád úrnak a faxa, amely május 2-án közli, hogy ez a szervezet jogutód nélkül megszűnt. Az a 600 ezer forint tehát, amit most odautalnánk neki, valahova rossz célra menne; nyilvánvaló, hogy az adófizetők pénzével valamilyen módon felelősen kell gazdálkodni.

Egy másik, ami elhangzott, hogy támogatja a többség is, Pusztai Erzsébet képviselőtársam is mondta, valóban az emberi jogi bizottság figyelt fel arra, hogy egy határozatban már odaítéltünk... (Folyamatos zaj.) Én is meghallgattam önöket, képviselőtársaim, szeretném, ha esetleg önök is megtennék. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mást sem teszünk!) Köszönöm szépen. Milyen jó kisebbségben lenni, most legalább megtapasztalhatom az előnyeit!

Tehát három kisebbségi szervezet különböző jogcímeken kért és kapott már támogatást. Örülök, hogy ezt észrevették, pontosabban az emberi jogi bizottság javaslatát elfogadva ez kikerült.

Én tettem azt a módosító indítványt, fölfigyelve arra, hogy a Magyar Újságírók Közössége és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége nemcsak hogy nem kapott egymással összehasonlítható támogatást, hanem az 5. alcsoport tárgyalta a Magyar Újságírók Szövetsége és a Magyar Újságírók Közössége kérelmét, míg egy másik újságíró-szövetségé három újságíró-szövetség van Magyarországon a negyedik albizottsághoz került, számomra máig érthetetlen okoknál fogva.

(19.30)

Lehet szeretni a MUK-ot, lehet nem szeretni, tagsága nagyjából annyi, mint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségéé, ezért érthetetlen számomra, hogy miért ítélnénk oda tizenkétszer annyi pénzt a Magyar Újságírók Közösségének, mint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének. Nem hiszem, hogy amikor ezt felvetem, akkor valami jellegzetesen szocialista ügy érdekében lobbyzom. (Taps a bal oldalon.)

Hozzá kell tennem, természetesen tudom, hogy több száz tétel esetében szerencsétlen dolognak tűnik kiragadott példákkal érvelni, ez esetben azonban az én módosító indítványomat a bizottság elutasította.

Tehát arra hívom fel a figyelmet, hogy a paritásos bizottság többsége, köztük tisztelt ellenzéki társaim is, többek között ezt a módosító indítványt is elutasította, amikor tehát emellett érvelek, akkor konkrét hiányosságra hívom fel a figyelmet.

Előfordult olyan, hogy egyes szervezeteknél maga a központi szervezet is és egyes helyi szervezetei külön-külön is kaptak költségvetési támogatást, míg más szervezeteknél arra hivatkozva, hogy a központ már kapott, a helyi szervezetnek nem ítéltek pénzt.

Elhangzott az is, hogy az egyik igénylő szervezetnek a vezetője maga is részt vett a bizottság munkájában és így utalt oda egymillió forintot. Arra sem kaptunk választ, hogy ez helyes vagy nem helyes önök szerint.

A módosító indítvánnyal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy amit a többség is támogat, azt természetesen mi is támogatni fogjuk. Szeretnénk azonban, ha mód nyílna arra, hogy valamilyen módon újra a bizottság elé kerüljön ez a téma, és akkor módja lenne arra, hogy átgondoljon bizonyos javaslatokat.

Szeretnék néhány mondatot mondani azzal kapcsolatban, ami itt elhangzott több képviselőtársamtól, nem tagadom, koalíciós képviselőtársamtól, Rózsa Edittől, hogy nem felelős magatartás, amit tanúsítunk, meg el kell fogadni.

Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy azért nagyon helyes lenne a parlamentarizmus bizonyos alapszabályait jól látni. Bizottságokat azért küld ki a plenáris ülés, hogy valamilyen dolgot megvizsgáljanak és javaslatot tegyenek. A plenáris ülésnek nem kötelessége azonban sehol vita, megfontolás nélkül elfogadni bármilyen bizottságnak a javaslatát. A parlamenti bizottságoknak rengeteg javaslatuk van, amiben egyetértenek kormánypárti, ellenzéki képviselők, majd a plénum mégis másképp határoz, többek között azért, mert gondolom, a plenáris ülésnek az is a feladata, hogy a különböző bizottságok döntéseit felülvizsgálja ez a véleményem ezzel kapcsolatban.

A másik, hogy értsük meg a bizottság nehéz munkáját. Természetesen megértjük a bizottság nehéz munkáját. Teljes tisztelettel vagyok. Az emberi jogi bizottságban több pénzelosztásban vettünk részt, az esetek 99 százalékában teljes konszenzussal történt az elosztás, ilyen módon tehát tudom, hogy ez egy nehéz munka, és ahogy Hága Antónia képviselőtársam mondta: aki ellenséget akar venni magának, az szóljon és szálljon bele ilyen ügyekbe. Mégis úgy gondolom, hogy ha a paritásos bizottság elvét elfogadják, a paritásos bizottságnak nem az a feladata, hogy 54 százalékos többségre rákényszerítse az akaratát, és ha az 54 százalékos többség esetleg másképp szeretne dönteni, akkor azonnal kineveznék antidemokratikusnak, minden jó megállapodás megkötözőjének. Szerintem a szocialista képviselőknek is joguk van lelkiismeretük alapján szavazni, nemcsak más képviselőknek.

Németh Zsolt képviselőtársam a ma délelőtti sajtótájékoztatón felvetette, hogy az MSZP képviselőcsoport tagjai miért mondják azt, hogy egyikük így fog szavazni, a másikuk úgy. Többek között azért, mert ez nem egy bolsevik párt, ebben kötelező szavazás tudomásom szerint még nem volt... (Derültség a jobb oldalon. Dr. Torgyán József: Mióta? Mióta? Közbeszólás balról: Régóta, kezdetektől!) Köszönöm szépen képviselőtársam megjegyzését. Mindenesetre ebben a pártban nincs kötelező szavazás erről a kérdésről, és én ezt nagyon helyesnek is tartom. Kíváncsi vagyok, hogy más pártoknál lesz-e átszavazás vagy nem. (Rockenbauer Zoltán: Kíváncsi vagyok a költségvetés tárgyalására.)