Puch László (MSZP)

1995. május 8.

PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző vitához egy gondolatot engedjenek meg. Elsősorban Czoma úrnak ajánlom figyelmébe, hogy a magyar adórendszer úgy alakult, ahogy Európában minden adórendszer alakul, és ha Európához akarunk tartozni, integrálódni akarunk, és ha egyáltalán a fejlett Európával gazdasági kapcsolatainkat ápolni akarjuk, akkor egy esélyünk van: azt az adórendszer-konstrukciót átvenni, ami gyakorlatilag ott is működik. Azt gondolom, nagyon jól tették elődeink, hogy ezeket az adórendszereket és ezt az egész gazdaságpolitikát annak idején ilyen irányba vezették. (Közbeszólás a KDNP padsoraiból: Bért is kellett volna hozzá adni!) Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez nem okozhatott olyan gondokat, amit ön említett.

Szeretném folytatni a köznyelv által Bokros-csomagnak nevezett stabilizációs törvénytervezetről kialakított frakcióvélemény ismertetését a tisztelt Ház előtt. Azt gondolom, Hajdú úr helyesen szólt arról, hogy ez a csomag gyakorlatilag semmiképpen nem lehet jó, és nagyon sok kétely van a frakcióban. Kétely van a gazdaságpolitikai oldalán, kétely van a szociálpolitikai oldalán, és azt gondolom, ezen túlmenően jelentős kétely van a társadalmi elfogadottság oldalán is. Ennek ellenére a frakció ezt a csomagot, ha módosításokkal és finomításokkal is, de céljainak elismerése mellett el kívánja fogadni.

Az, hogy e csomag társadalmi elismertsége és elfogadhatósága valós legyen, azt gondolom, nemcsak a kormány és a kormánypártok felelőssége. Legalább olyan felelősséggel tartozik az ellenzék is ezért, hisz mindenki tudja, hogy kialakult egy bizonyos gazdasági helyzet ebben az országban. Lehet keresni azt, hogy kik a felelősek ezért, lehet azt mondani, hogy az elmúlt négy év, lehet azt mondani, hogy az elmúlt 40 év, de ez nem változtat azon a tényen, hogy pillanatnyilag lépéskényszerben van ez a kormányzat és ez a frakció. Az már a történelem pikantériája, hogy egy szociális-liberális kormányzatnak, s egy szocialista többségű Országgyűlésnek kell ezeket az intézkedéseket meghozni, holott úgy gondolom ezek az intézkedések általában a konzervatív kormányok sajátosságai, a gazdaságtörténetben eddig a konzervatív kormányoknak kellett ezeket az intézkedéseket meghozni. De van egy helyzet, amit a jelenlegi kormánynak kezelnie kell. Azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy nem mehet úgy, ahogy eddig ment az egész gazdaság és az egész gazdaságpolitika. Ezért ebben változásokra van szükség, és a kormányzatnak igen is felelőssége, hogy ezt a változtatást megtegye.

Nagyon sokszor elhangzott, hogy felelőtlen az, aki támogatja ezt a csomagot. Én azt gondolom, nem felelőtlen, hanem éppen a felelősségét mutatja: volt bátorsága ahhoz, hogy ezzel a csomaggal kiálljon a társadalom elé, ismertesse a magyar gazdaságban kialakult helyzetet, és ezt valamilyen intézkedési csomaggal a megoldás irányába mozdítsa el annak ellenére, hogy természetesen nekünk is vannak kételyeink ennek eredményességében. De minél jobban húzzuk és minél jobban vitatjuk ennek a csomagnak a részleteit, annál kisebb lesz a hatása, és azt gondolom, ezért nem indokolatlan az, hogy ez a csomag kisebb módosításokkal, a lehető legrövidebb idő alatt kifejthesse hatását. Majd a történelem meg fogja ítélni, hogy ez pozitív vagy negatív a társadalomra nézve.

Azt gondolom, hogy a kormány a csomagban alapvetően a teherelosztások megváltozását tűzte ki célul. A társadalom terhelhetőségének szintjét maximálisan figyelembe vette a csomag, ugyanis elsősorban a magasabb jövedelműek jelentős, tovább fokozott terhelése és a vállalkozók terhelése jelenik meg, és sokkal kisebb mértékű a kis jövedelmek terhelése. Talán itt szeretnék visszautalni az ellenzék felelősségére is ebben az ügyben. Amikor a családipótlék-rendszer változása nyilvánosságra került, nem hallottunk mást, minthogy ez a kormány elvonja a családi pótlékot. Azt mindenki elfelejtette hozzátenni, hogy ez összességében a gyermekeknek körülbelül 15 százalékát érinti, és ez is csak a nagyjövedelmű, vagyonos családok esetében kerül elvonásra. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos kritérium. Talán ez az a pont, amiért a szocialista frakció képes és tudja támogatni ezt a változást, hiszen Magyarországon jelentős mértékben nőttek a jövedelmi különbségek.

Igazában két út állt a kormány és a frakció előtt. Vagy azt mondja, hogy meglépi ezeket a kényszerintézkedéseket és a rászorultság elvét helyezi előtérbe, vagy azt mondja, hogy folytatja ez elmúlt években követett politikát a családipótlék-ügyben, vagyis nem változtatja a családi pótlék mértékét, és így gyakorlatilag az infláció elértékteleníti azt.

Így olyan helyzet alakul ki, ami valóban kialakult, hogy a gyermeknevelés költségeiben jelentősen csökkent a családi pótlék, tehát a közösségi elosztás után visszajuttatott összeg, és a nagy jövedelműeknél ez az összeg már nem igazán volt meghatározó sem a gyermekvállalás, sem a gyermeknevelés tekintetében. Azt gondolom, amikor azt mondja nagyon sok ellenzéki képviselőtársam, hogy az ország demográfiai problémáinak egyik oka az, hogy a családi pótlék nem alanyi jogon fog járni, akkor nem hiszem, hogy ezzel a valóságot állítják, hisz alapvetően nem a családi pótlékért van egy vagy két, vagy három gyerek Magyarországon, ez ennél sokkal szélesebb és sokkal bonyolultabb problémakör.

Az igazságosabb teherviselés irányába elsősorban a személyijövedelemadó-törvényben próbál lépéseket tenni ez a csomag, valamint a feketegazdasággal kapcsolatos intézkedésekben, a szerencsejáték-törvény módosításában és egyéb ügyekben. Szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ha a feketegazdasággal kapcsolatos további törvénykezés folytatódik a tisztelt Ház előtt, akkor ne tegyék azt, amit tettek az elmúlt két-három hétben, amikor is a Gaál Gyula által jegyzett, egy adókivonási lehetőséget megszüntető törvénymódosítás hatálybalépését mondva csinált indokokkal két-három héttel elhúzták. Remélem, hogy e tekintetben sokkal megértőbbek lesznek, és valóban konstruktivitást fognak tanúsítani képviselőtársaim.

Szeretném elmondani azt is, hogy higgyék el, sem az MSZP frakciót, sem a kormányt nem az önpusztítás igénye vezérelte, amikor ezt a csomagot nyilvánosságra hozta és a parlament elé terjesztette, és valószínűleg a tisztelt Ház kisebb módosításokkal elfogadja. Elsősorban itt szeretnék visszautalni arra, hogy nagyon komoly felelősség vezérelte ezt a magatartást.

Szeretném még felhívni a figyelmet, hogy a stabilizációs csomagterv nemcsak egyes részletkérdéseit, hanem stratégiáját tekintve is túlmutat azon a hatáson, amely az 1995. évi közvetlen pénzügyi vonatkozásként jelentkezik. Hiszen a teljes államháztartás reformjának gondolatát, beleértve az úgynevezett nagy elosztási rendszerek újragondolását, átalakítását is, már az előző kormányok is napirendre tűzték, de soha sem volt bátorságuk azok megvalósítására. Remélem, hogy kormányunk legalább olyan eltökélt lesz, mint ebben a Bokros-csomagban, és ezt az államháztartási reformot nemcsak megindítja, hanem véghez is viszi. A Bokros-csomag hatása ugyanis alapvetően attól függ mint ahogy erre Hajdú úr is utalt az előző felszólalásában , hogy sikerül-e ezt következetesen végrehajtani és e megkezdett úton tovább járni. Ha ezt nem tesszük, a hatása valóban elolvadhat: az áldozatokat kértük, de gyakorlatilag az eredmény nem következik be.

Az elmondottak alapján még egyszer azt szeretném aláhúzni, hogy, minden korábban elhangzott állítással ellentétben, a stabilizációs csomagtervre irányuló javaslat megtétele a kormány felelősségét tükrözi.

A felelősségét azért, hogy rövid távon mind a külső, mind a belső fizetőképesség megmaradjon, kicsit hosszabb távon pedig azért, hogy a gazdaság egészséges növekedése induljon be, azaz a gazdaság növekedése és az ország külső egyensúlya egymással összhangba hozható legyen.

Arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy ne a stabilizációs csomagterv váljon a politikai csatározások színterévé. Éles és robbanékony gazdasági helyzetben a későbbiek során folytathatjuk majd a politikai csatározásainkat, de azt gondolom, most túl nagy a tét ahhoz, hogy tisztán politikai síkra tereljük ezeket az intézkedéseket.

(10.10)

Ezért úgy gondolom, hogy az ország érdekét szolgálná, ha az előterjesztő felelősségét és a már majdnem elfelejtett konstruktív ellenzéki magatartást a tisztelt Országgyűlés átérezné, és hozzájárulna ahhoz, hogy a gazdaság stabilizációs helyzete megteremtődjön.

Kérem önöket, hogy tegyék ezt meg, és segítsenek abban... (Az elnök megkocogtatja a poharát.)... köszönöm, elnök asszony , hogy a magyar gazdaság talpra állhasson, és a magyar gazdaság fejlődése következtében nagyon sok új munkahely jöjjön létre, és valóban a jövedelemnövekedés biztosítsa azt a forrást, ami a további jövedelemelosztást biztosítja. Köszönöm szépen. (Taps.)