Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az egyik ellenzéki vezérszónok azzal kezdte vezérszónoklatát a jelenlegi törvényjavaslat vitájában, hivatkozva a televíziós hirdetésre, hogy ilyen még nem volt. Igaza van, ilyen az elmúlt 25 évben nem volt. Nem fordult elő az elmúlt 25 évben, hogy úgy szembenézett volna bármely kormány az ország tényleges helyzetével és lehetőségeivel, mint ahogy ezt ez a kormány a koalíciós kormányprogramban és az annak megvalósítását célzó intézkedéseiben megtette.
Azt mondtam, hogy az elmúlt 25 évben, mert egy kicsit korábban, a hatvanas évek közepén, ez egyszer már megtörtént, hogy az akkori kormányzat megpróbált szembenézni az ország tényleges helyzetével és lehetőségeivel, s ki is alakított az akkori körülmények között egy olyan programot, az új gazdasági mechanizmus programját, amely ígérte a felzárkózás lehetőségét. Ha most, és különösen négy-öt évvel ezelőtt, a rendszerváltás kezdetén jobb volt Magyarország helyzete, indulófeltétele, mint Lengyelországé, Romániáé vagy a többi közép-kelet-európai országé, akkor ez annak volt köszönhető. S ha öt év múlva vagy tíz év múlva ismét jobb lesz, akkor ez annak köszönhető, hogy most van a kormánynak ereje és bátorsága reális gazdasági programra.
(10.30)
Akkor is, harminc évvel ezelőtt is rengeteg aggodalom, rengeteg félelem övezte az új gazdasági mechanizmust. A kultúra képviselői féltek, hogy mi lesz a kultúrával, akkor is szembefordultak vele a vezető szakszervezeti funkcionáriusok, és sajnos nem is sikerült következetesen végigvinni. Ez a félelem még ma is hallható volt, és tegnap is Czoma Kálmán képviselőtársunk szavaiban, aki még ma is azt érzékeli, hogy mennyire félt a magyar társadalom ettől a változástól akkor is.
Ha már itt kisgazda képviselőtársunkat idéztem, akkor hadd mondjam el, hogy ennek a programnak a legkövetkezetesebb, legkeményebb kritikáját ebben a Házban kétségtelenül Torgyán József képviselőtársunktól, a kisgazdapárt frakcióvezetőjétől hallottuk. Tőle hallottuk a legkeményebb, a legmeggyőzőbbnek tűnő szavakat. Ő mondta el például azt, hogy ez a program növeli az importigényt, megfeledkezve arról, hogy első intézkedése a leértékelés és a vámpótlék bevezetése volt, amelyik nyilvánvalóan csökkenti az importigényt.
Ő mondta el azt is, hogy az alapvető emberi jogokat sértő beterjesztésről van szó, amikor azt merészeli mondani a pénzügyminiszter, hogy a munkanélküliség a piacgazdasági körülmények között feltétlenül fenn kell hogy álljon. Nem tudom, azt akarta ezzel érzékeltetni, hogy egy kisgazda kormány esetén nem lenne munkanélküliség Magyarországon? (Zaj a Független Kisgazdapárt padsoraiban. Közbeszólás: Elnök Asszony! Utasítsa rendre, a tárgyról beszéljen.)
Hadd emlékeztessek arra, hogy Európa országai közül tíz százalék körül van a munkanélküliség Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Dániában, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, öt százalék körül van Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, és egyetlen ország van: Svájc, ahol egy százalék körül van a munkanélküliség, hiszen ott a vendégmunkásokat szokás elküldeni, hogyha a konjunktúra ezt kívánja.
Torgyán képviselő úr egybevetette a 170 milliárd forinttal az 1,4 milliárd dolláros cserearány-veszteséget. Nem tudom, hogy komolyan veheti-e valaki azt, hogy a cserearány-veszteség jobb kormányzati politikával megtakarítható lett volna. A legszebb állítása most már a pótköltségvetési vitában az volt, amikor azt vetette a kormány szemére, hogy a költségvetés bevételei közül mindössze 5,6 százalék származik a gazdaságból, tehát a társasági adóból és 71 százalék a lakosságtól. Ő azt tartja kívánatosnak, hogy mindössze 25-30 százalék származzon a lakosságtól, 60-65 százalék pedig a gazdaságból.
Hadd emlékeztessem arra a jelenlévőket és talán őt is, ha valahol ezt követi, hogy például Ausztriában a költségvetés bevételeinek három százaléka származik a gazdaságból, 78 százalékát a lakossági adókból szedik be, Angliában 11 százalék a gazdaságból és 73 százalék a lakosságtól, Belgiumban 6 százalék, illetve 87 százalék, Franciaországban 5 százalékot a gazdaságból, 82 százalékot a lakosságtól szednek be, Hollandiában 7, illetve 86 százalék, Németországban 3, illetve 91 százalék ez az arány.
Ilyen képtelenségeket mond el nekünk a kisgazdapárt tisztelt frakcióvezetője... (Dr. Kávássy Sándor: Akkor tessék elmondani, amikor itt van. Gellért Kis Gábor: Üljön itt, most van a vita.). Azt hiszem, hogy ő egy félreértés áldozata. A demokrácia őshazájában, Angliában a demokráciának van két alapintézménye. Az egyik a Temze partján a parlament, a másik 20 kilométerrel odébb a Hyde Park sarka. (Dr. Bernáth Varga Balázs: A törvényről mikor beszélsz?) Úgy látom, hogy Torgyán képviselőtársunk nem tud különbséget tenni. A Hyde Park sarkán el lehet mondani, hogy világvége, el lehet mondani azt, hogy öröklét, el lehet mondani, hogy legyen köztársaság Angliában, és el lehet mondani, hogy legyen szabad királyválasztás. El lehet mondani, hogy szűnjön meg a hadsereg vagy hogy vezessék be a kötelező katonai szolgálatot. El lehet mondani, hogy csökkentsék a benzinárat, és el lehet mondani, hogy emeljék a duplájára. El lehet mondani, hogy minden fiatalnak legyen első munkahelye, és el lehet mondani, hogy minden fiatalnak legyen első lakása. El lehet mondani, hogy csökkentsék a nyugdíjkorhatárt és hogy emeljék... (Dr. Győriványi Sándor: És egyes embereket is lehet gyalázni. A hátuk mögött gyalázni egyes embereket.).., el lehet mondani, hogy csökkentsük 38 órára a heti munkaidőt. Mindent el lehet mondani, mert nincs következménye, mert nincs érte felelősség. A parlamentben viszont nem.(Dr. Győriványi Sándor: Nem a tárgyról beszél. Zaj.)
Azt hiszem, hogy áttérnék a Hyde Parkról a parlamentre.