Héthy Lajos
DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A téma, amely napirenden szerepel, a gazdasági átalakulás társadalmilag talán legérzékenyebb, legfájdalmasabb témája, ez a munkanélküliség és a foglalkoztatás.
A tisztelt Ház 1991-ben fogadta el a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt. Ez a törvény azóta többszöri módosítással lényegében betöltötte a funkcióit olyan értelemben, hogy hozzájárult a munkanélküliség mérsékléséhez, a társadalmi béke megőrzéséhez.
Ugyanakkor, ahogy az idő előrehaladt, egyre nyilvánvalóbbá váltak én azt hiszem, hogy ez így természetes a törvénynek, a kialakított eszközöknek a hiányosságai, problémái, így mindenekelőtt az, hogy az eszközök túl költségesek és a költségeikhez képest viszonylag kevéssé eredményesek.
Azt hiszem, hogy ennek a magyarázata tulajdonképpen az eszközök keletkezésének a körülményeiben keresendő. 1991-ben, amikor a törvény született, lényegében átvette és megpróbálta a magyar helyzethez illeszteni a fejlett piacgazdaságok munkaerőpiaci intézményeit, mechanizmusait. Működése során azonban bebizonyosodott, hogy ezek az eszközök, legalábbis részben, finanszírozhatatlanok az elgondolt módon. A magyar munkanélküliség természete, az emberek reagálása a problémára más, mint azokban a fejlett piacgazdaságokban, ahonnan a mintát vettük. Miről is van szó?
Engedjék meg, hogy ismertessek önökkel egy olyan összefüggést, ami szakértők körében, azt hiszem, közhelyszerűnek hat, ugyanakkor a közvélemény előtt kevéssé ismert.
A fejlett piacgazdaságokban a munkanélküliség, amely, mint hallottuk, többé-kevésbé azonos színvonalú, mint ma Magyarországon, elsősorban a gazdasági struktúraváltásból táplálkozik. Ezzel szemben Magyarországon és általában Kelet-Európában alapvető magyarázata az elmúlt években a gazdasági hanyatlásban, a GDP csökkenésében keresendő.
Magyarországon bizonyos számok szerint '90-93 között a GDP 17 százalékkal csökkent, más számok szerint 20-24 százalékkal, mindenesetre olyan mértékben, amilyen a fejlett piacgazdaságokban legutóbb talán a '92933-as nagy gazdasági válság idején fordult elő.
Ebből két következtetés adódik. Egyfelől hanyatló GDP mellett meglehetősen csekély a gazdaságnak a képessége arra, hogy a munkanélkülivé váltakat felszívja, másrészt szűkülőek azok az anyagi eszközök, amelyekből a foglalkoztatáspolitika finanszírozható. Ebből adódik az, hogy a régióban valamennyi ország, ideértve hazánkat is, kezdetben meglehetősen ambiciózus foglalkoztatáspolitikai elképzelésekkel indult, ami egyébként a finanszírozást is illeti, és ahogy a munkanélküliség növekedett, ahogy hazánkban is '90-93 között, úgy ezek az elképzelések egyre inkább szerénnyé váltak, és a kormányok kénytelenek voltak számot vetni az anyagi eszközök szűkösségének az adottságával. Ilyen értelemben az ellátások, ha úgy tetszik, az elmúlt évek során szigorodtak Magyarországon, talán kisebb mértékben, mint a szomszédos országokban, mint mondjuk Csehországban, de szigorodtak a régió egészében is. Azt hiszem, ez az az alapvető összefüggés, ami miatt ezt a kérdést ma újra napirendre kell tűzni. Ugyanakkor van néhány egyéb olyan összefüggő probléma, ami a módosítást szintén sürgetővé teszi. A foglalkoztatás, az, hogy valaki elhelyezkedjen, egy piacgazdaságban alapvetően két szereplő döntésének az eredménye: a munkáltatóé, akinek üres munkahelye van, tehát foglalkoztatást biztosít, és a munkavállalóé, aki el akar helyezkedni.
Magyarországon ma mintegy négymillió foglalkoztatott van, több mint félmillió a nyilvántartott munkanélküliek száma. A betöltetlen bejelentett álláshelyek száma évi hatvanezer. A hatvanezerből körülbelül huszonöt-harmincezer nem kerül betöltésre jelentkezők hiányában. Ha a nyugat-európai tapasztalatok alapján azt mondjuk, hogy a bejelentett álláshelyek száma a ténylegesen létezőknek körülbelül harminc százaléka, egyharmada, akkor ez azt jelenti, hogy lényegesen több üres álláshely van, keletkezik, mint amiről tudunk, amelyeket valami úton-módon a munkaerőpiaci intézmények megkerülésével töltenek be, netalán amelyekben illegális feketefoglalkoztatás létesült.
Ebből a megközelítésből az a meggyőződésünk, hogy a mai munkaügyi ellátási rendszer kevéssé ösztönöz arra, hogy a munkanélkülivé váltak újbóli elhelyezkedést keressenek. Jelentős részük esetében az ehhez szükséges aktivitás nincs meg, jóllehet nem kívánjuk azt tagadni, hogy különösen válságos területen, régiókban valóban csekély a munkahelyek száma is.
Problémát jelent ugyanakkor az is, hogy a munkanélküliek, különböző ellátásban részesülők egy része munkát végez, ami nem probléma: bejelentéssel, ami probléma: bejelentés nélkül, ugyanis a szürke, fekete zónában keletkező munkaalkalmak, jövedelmek szűkítik a legális munkalehetőségek körét, rontják ennek feltételeit.
Mindezek a problémák azok, ami miatt a foglalkoztatási törvény módosítása az elmúlt években is többször napirendre került, és emiatt tartja, illetve tartotta szükségesnek a kormány azt, hogy megalapozzon egy átfogó módosítást. Ennek az átfogó módosításnak az elveit a kormány az elmúlt évben kialakította, illetve a módosítás első része, leszűkített változata az elmúlt év végén az Országgyűlés elé került, és az Országgyűlés ezt el is fogadta. A következő módosítási csomaggal a kormány ez év nyarán szándékozott a parlament elé lépni, és lényegében ezt hoztuk most előre.
Tisztelt Ház! A gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedések kidolgozása teremtett egy olyan új helyzetet, ami elkerülhetetlenné tette, hogy egyes, egyébként a szándékaink szerint is szükséges változtatásokra most tegyünk javaslatot.
Itt ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket a módosításokat önmagukban is szükségesnek tartjuk, ezeket szükségessé teszi a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer elkerülhetetlen ésszerűsítése. A stabilizációs csomag tulajdonképpen ebben annyiban játszott, illetve játszik szerepet, hogy ezek a módosítások nem néhány hónappal később, hanem most kerülnek a tisztelt Ház elé.
(12.00)
Ebből a szempontból, azt hiszem, számunkra, illetve a kormány számára rendkívül fontos az a mozzanat, hogy a most beterjesztett módosítások igazodjanak a távlati koncepcionális elgondolásainkhoz.
Melyek a főbb változtatások?
Először is a jövedelempótló támogatás folyósítását a kormány javaslatai munkavégzéshez szeretnék kötni, és ezek a módosítások a foglalkoztatási törvény oldaláról ehhez teremtik meg, hivatottak megteremteni a feltételeket.
A szociális törvény várható módosítása javasolja átalakítani a jövedelempótló támogatás rendszerét. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi határidő nélküli folyósítással szemben a támogatás folyamatosan csak 24 hónapig lenne adható. Ezt követően a munkanélküli akkor kerülhetne vissza a jövedelempótló támogatási rendszerbe, ha közben ismét munkanélküli-járadékos lesz, azaz legalább fél éven keresztül munkát végez. Várakozásaink szerint elsősorban az illegális munkavégzés, legalábbis egy részének a kifehérítésével, az önkormányzatoknál végzett közhasznú foglalkoztatás kiszélesítésével, a rendelkezésre álló erőforrások célirányosabb felhasználásával ez megvalósítható. A foglalkoztatási törvény mostani módosítása ehhez azáltal nyújt segítséget, hogy egyrészt a jövedelempótló támogatásban részesülők számára az átlagosnál kevesebb, már 180 napi munkaviszonyban eltöltött idő után lehetőséget biztosít egy rövidebb idejű munkanélküli-járadékra, másrészt a foglalkoztatási költségek 70 százalékában határozza meg az önkormányzatok támogatásának a mértékét, ha jövedelempótló támogatásban részesülők közhasznú foglalkoztatását vállalják.
A második jelentősebb változtatás az előnyugdíj felváltása a nyugdíj előtti munkanélküli-segéllyel. Az előnyugdíjazás rendszerét a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyezéssel javasoljuk felváltani. Ennek megállapítását is az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb három évvel fiatalabb, legalább 180 napi járadékfolyósítási időt kimerített munkanélküli kérheti. A segély összege azonban elszakad a kérelmező nyugdíjától, azonos lesz az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 százalékával. Ez jelenleg 6720 forint. A segély után a járadék a Szolidaritási Alapot terheli. A segélyben részesülő öregségi nyugdíját a korhatár betöltése után, vagyis nem a segélyezés megindítását megelőzően állapítják meg, mint ezt egyébként korábban terveztük. Javaslatunk azért módosult így, mert ez a változat szakembereink számítása szerint általában előnyösebb a munkanélküliek számára.
A harmadik változtatás a korengedményes nyugdíj átvállalásának megszüntetése. A törvényjavaslat alapján megszűnik a korengedményes nyugdíj átvállalásának lehetősége. A korengedményes nyugdíjak költségeinek részbeni, vagy teljes átvállalása az egyik legköltségesebb, hosszú távú és visszafordíthatatlan elkötelezettséget jelentő munkaerőpiaci eszköz. A korengedményes nyugdíjazás feltételeinek várható módosulására, továbbá a Foglalkoztatási Alap pénzeszközeinek szűkösségére tekintettel ilyen nagy összegű kötelezettségvállalásra a jövőben nem látunk lehetőséget.
A negyedik jelentősebb változtatás a pályakezdők munkanélküli-segélyének mérséklése, illetve később megszüntetése. Elgondolásaink szerint a pályakezdők munkanélküli-segélyét aktív eszközökkel kívánjuk felváltani, mert a hazai és a nemzetközi tapasztalatok szerint is a passzív pénzbeni támogatások gyakran akkor is várakozásra ösztönzik a pályakezdőket, amikor lenne módjuk az álláskeresésre és az elhelyezkedésre. Úgy gondoljuk, nem kívánatos támogatást nyújtani olyan életstratégiákhoz, amelyekbe beleépül az, hogy a pályakezdő az iskola befejezése után elmegy egy normális, háromhónapos szabadságra, regisztráltatja magát munkanélküliként, hat hónapig felveszi a munkanélküli-segélyt, majd lényegében, tisztelet a kivételnek, utána kezd foglalkozni az elhelyezkedéssel.
Az ellátás átalakításáig sem látjuk fenntarthatónak, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélye, ami ma a minimális bér 75 százaléka, azaz 9150 forint, magasabb legyen, mint a munkanélküli-járadék 8600 forintos alsó határa. Ezért javasoljuk, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélyének összege, hasonlóan a többi segélyszerű munkanélküli-ellátáshoz, a mindenkori öregségi nyugdíj 80 százaléka legyen.
A kormány szükségesnek ítéli, hogy a foglalkoztatáspolitika területén is lépéseket tegyen a feketemunka visszaszorítására. Stratégiai cél az, hogy gyarapodjanak a legális munkaalkalmak, a szürkezóna, amennyire lehet, fehéredjék, a munkák elvégeztessenek, s aki dolgozni akar, az, ha rövidebb ideig is, ha átmenetileg is, munkához jusson.
A törvénymódosítás egyebek közt a hazai munkaerőpiac védelme érdekében az eddiginél jóval hatékonyabban kívánja bírságolni azokat a munkaadókat, akik külföldi munkavállalót foglalkoztatnak engedély nélkül. A kiszabható és a Foglalkoztatási Alapba befizetendő bírság összege első esetben a minimálbér ötszörösénél, a második és további esetekben a tízszeresénél nem lehet kevesebb.
A munkaügyi ellenőrzést a kormány egyébként átfogó törvényben kívánja szabályozni, koncepciója elkészült, ezt a szociális partnerek megkapták, vitája megkezdődött. A jelenlegi módosítási javaslat ennek néhány elemét tartalmazza, ezzel lényegében az Érdekegyeztető Tanács, illetve a Munkaerőpiaci Bizottság munkavállalói oldala kérését teljesítettük.
Néhány szót szeretnék szólni az átmeneti szabályokról. Arra törekedtünk, hogy a mostani javaslatban foglalt módosítások ne veszélyeztessék a már ellátásban részesülők biztonságát, illetve teremtsenek megfelelő átmenetet, segítsék az érintettek számára a felkészülést. Nyilvánvaló, a módosítások előnyugdíjasok esetében nem érintik a már megszerzett jogosultságot.
Javasoljuk továbbá, hogy aki a törvény hatálybalépésének időpontjában munkanélküli-járadékban részesül, és a szükséges feltételekkel rendelkezik, 1995. december 31-ig szerezhessen jogosultságot az előnyugdíjra. A szociális törvény átmeneti szabályai szerint pedig 1996. szeptember 30-áig a jövedelempótló támogatásban részesülőknek 180 nap helyett elegendő 90 napi munkaviszonyt igazolniuk ahhoz, hogy ne essenek ki a támogatási rendszerből. Tekintettel arra, hogy a munkanélküliek jelentős része, különösen ebben az átmeneti időszakban, csak közhasznú munkavégzéssel tud az előírásoknak megfelelni, a költségek átvállalására a pótköltségvetés a tervek szerint 3 milliárd forintot juttat a Foglalkoztatási Alapba.
Tisztelt Országgyűlés! Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a jelen törvénymódosító javaslatokat az Érdekegyeztető Tanács és az Érdekegyeztető Tanács Munkaerőpiaci Bizottsága többször megtárgyalta.
(12.10)
Ebből a szempontból két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Egyfelől mind a munkavállalói, mind a munkaadói oldal hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatási törvény átfogó koncepcionális módosítására van szükség. Magam is mondottam, a kormány is úgy gondolja, hogy valóban erre van szükség. Most ennél a csomagnál az a feladatunk, hogy vonjuk le a gazdasági stabilizációs intézkedésekből a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó következtetéseket, és ügyeljünk arra, hogy a javasolt módosítások ne térjenek el stratégiai céljainktól.
A munkáltatói oldal egyébként a módosítás irányát nem vitatta. A munkavállalói oldal nem értett egyet a módosítás irányával. Különösen kifogásolta az előnyugdíj megszüntetésére, a korengedményes nyugdíj FA-ból történő támogatásának megvonására, a pályakezdő munkanélküliek ellátásával, támogatásával kapcsolatos szigorításokra vonatkozó javaslatainkat.
Másodszor ezt szeretném külön aláhúzni -: az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkaadói oldalai nem értettek egyet azzal, hivatkozással az ÉT alapszabályára, hogy a munkaerőpiaci bizottság jogosítványainak csökkentése a javaslatunkban foglaltaknak megfelelően történjék. A kormány részéről mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben rugalmasabb és gyorsabb döntési mechanizmusra lenne szükség. A döntések elhúzódása a munkaerőpiaci bizottságban már az elmúlt hónapokban is gondokat okozott az aktív foglalkoztatáspolitika finanszírozásában. Ugyanakkor nem tartanánk szerencsésnek, ha a törvény módosítására a szociális partnerek egyetértése nélkül kerülne sor.
Figyelembe vesszük azt is, hogy napirenden van és a következő hónapokban foglalkozni kívánunk a kormány és a szociális partnerek az érdekegyeztetés mechanizmusának újragondolásával, az érdekegyeztetés átfogó felülvizsgálatával.
Mindezek alapján a kormány ismételt egyeztetést kezdeményez a szociális partnerekkel, munkavállalókkal és munkaadókkal a munkaerőpiaci bizottság hatáskörének módosítására vonatkozóan. Reméljük, hogy ezen az egyeztetésen sikerül megállapodást elérni. Amennyiben ez reményeink szerint bekövetkezik, bizonyos módosításokkal járhat az önök előtt lévő törvényjavaslatra nézve is.
Tudomásunk szerint egyébként a szociális partnerek eljuttatták véleményüket a frakcióknak, bizottságoknak. Ezzel kapcsolatban azt szeretném aláhúzni, hogy ezek a vélemények a törvényjavaslatnak arról a változatáról készültek, amelyek első ízben voltak a munkaerőpiaci bizottság előtt. Azóta az előterjesztő a törvényjavaslaton több módosítást hajtott végre, így bekerültek a munkaügyi ellenőrzésről szóló részek, változtak az előnyugdíj átmeneti szabályai, amire a szociális partnerek véleménye természetesen nem tér, illetve térhet ki.
Tisztelt Ház! Bár az önök előtt lévő törvényjavaslat a kormány gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedéseihez kapcsolódva készült és nyújtottuk be, úgy érzem, sikerült megtalálnunk azt a kompromisszumot, amellyel a módosítások illeszthetőek hosszabb távú elképzeléseinkhez, ami a foglalkoztatáspolitika koncepcióját, stratégiáját illeti.
Kérem a tisztelt képviselőket, hogy a törvényjavaslatot szavazataikkal támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)