Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm Filló Pál bevezető szavait, amelyben jelezte, hogy a bizottságon belül elég kemény, éles vita alakult ki a tövényjavaslat kapcsán, és az ellenzéki pártok jelen lévő képviselői konszenzussal azon álláspontra helyezkedtek, mely szerint az általános vita ebben a törvénymódosításban nem kezdhető meg, tehát általános vitára nem alkalmas a beterjesztett törvényjavaslat. Mindennek komoly, nyomós okai vannak, hogy ilyen álláspontot alakított ki a kisgazdapárt, az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz jelen lévő képviselője egyaránt.
Négy olyan kardinális pontot említettünk, amelyek mindegyike elegendő ahhoz, hogy ezen vélemény egyértelműen indokolt legyen.
(12.20)
Az egyik ilyen kifogás amit Filló Pál fél szóval már említett , hogy átfogó törvénymódosítás lenne indokolt a foglalkoztatási törvény esetében. Ezt az átfogó törvénymódosítást a minisztérium az idén tavaszra ígérte, de amit most benyújtottak, az nem ez. Ez számos pontjában korrigáló, közepes terjedelmű kiegészítése, módosítása a foglalkoztatási törvénynek, de nem az az átfogó módosítás, melynek keretében a foglalkoztatási törvény képes lenne alkalmazkodni ahhoz az új helyzethez, amely a munkanélküliség esetében fennáll. Ahhoz az új helyzethez, hogy nem egy expanzív munkanélküliséget jellemző időszak van, hanem a munkanélküliség szempontjából stagnáló helyzet, amelynek során alapvetően új típusú jellegzetességek és új típusú szolgáltatások lennének szükségesek a munkaügyi szervezetek részéről.
Ennek keretében már nem a beáramló nagy tömeg regisztrálása és a regisztrált munkanélküliek kezelése lenne szükséges, hanem a munkanélküliellátó-rendszerből kiesők és a munkaügyi szolgáltatások irányába lépő munkaügyi szervezetek felkészítése lenne az irányadó megítélésünk és a minisztérium véleménye szerint is. Ezt az új helyzetet ez a törvényjavaslat nem kezeli, néhány olyan technikai módosítást eszközöl, amelyek nagy részével az ellenzéki pártok is egyetértenek ugyan, de ezzel a módosítási javaslattal valójában kitoljuk az átfogó módosítás határidejét, szerencsés esetben őszre, szerencsétlenebb esetben esetleg jövőre. Ezt mi nem tudjuk elfogadni, mert azt gondoljuk, a helyzet megérett arra, hogy a törvényen átfogó módosítást eszközöljünk.
Annál is inkább rossz érzésünk van az ilyen farigcsálások, törvénymódosítások kapcsán, mert ez a tizennegyedik módosítása egy 1991-ben hozott törvénynek. Tehát négy éve született a törvény, s ez alatt az időszak alatt tizennégy módosítást ért meg, ami azt gondoljuk mindenképp szerencsétlen és semmiképp sem szolgálja a jogszabályi stabilitást, a kiszámíthatóságot és a jogállamiságot. Minden évben, minden egyes kisebb alkalommal törvénymódosításba fogunk, még akkor is, amikor már világos lenne, hogy milyen új koncepció mentén, milyen újfajta kihívásra kellene átfogó módosításra törekedni. Ez volt az első kifogás.
A másik kifogás az a sajnos manapság egyre gyakrabban előforduló jelenség ami egy baloldali kormányzat esetén különösen furcsa és érthetetlen , hogy nincs ÉT-megállapodás a beterjesztett törvénymódosítás mögött. Számos esetben tapasztaljuk azt az utóbbi időben, hogy a baloldali kormány még indokolt esetekben és a szükséges kompromisszumkötés reális reményében sem törekszik az ÉT-megállapodásra, és olyan törvénymódosításokat terjeszt be, amelyek nem bírják a munkaadói vagy a munkavállalói, néhány esetben pedig mindkét oldal támogatását, jóváhagyását.
Ilyen eset fordult elő a munka törvénykönyvénél is, ahol sajnálatos módon azóta sem történt meg az ÉT-megállapodás, pedig a múlt héten pont emiatt halasztottuk el az általános vitáját, s ez a helyzet most a foglalkoztatási törvénynél is. Meggyőződésünk szerint mindkét esetben lehetett volna ÉT-megállapodást létrehozni, amennyiben a kormány rugalmasabb, kompromisszumkészebb, és nincs egy olyan szerencsétlen, sikertelen társadalmi-gazdasági megállapodás a háttérben, ami miatt kapcsán a szereplők jelentős mértékben elbizonytalanodtak, és az egész érdekegyeztetés mechanizmusa rendkívüli károkat szenvedett.
Itt már nemcsak a foglalkoztatási, hanem az átfogó társadalmi érdekegyeztetés került veszélybe. S ez olyan pont, amely kapcsán bizottságunk, s annak ellenzéki része, azt hiszem, nem tekinthet el ezen válságjelenség fölött; ennek a fontosságát az általános vitára való alkalmasság tekintetében is kritikailag ki kell mondani.
A harmadik nagyon lényeges álláspont, ami részben már tartalmi elemre vonatkozik, az, hogy a beterjesztett törvénymódosítás egyértelműen a centralizálás irányába tereli az eseményeket. Az Érdekegyeztető Tanácsnak van egy bizottsága, amelyik a foglalkoztatáspolitika átfogó ügyeivel foglalkozik, ez pedig a munkaerőpiaci bizottság. A munkaerőpiaci bizottságnak eddig igen komoly jogosítványai voltak a Foglalkoztatási Alap elosztása tekintetében. Ezeket a jogosítványokat kívánja a kormánybeterjesztés rendkívüli mértékben korlátozni, centralizálni, a kormány hatáskörébe utalni. Ez az a centralizálás, ami miatt az Érdekegyeztető Tanácsban nem jött létre a megállapodás, és ez az a centralizálás, ami miatt az ellenzéki oldalról nem tudjuk elfogadni ezt a koncepciót és nem tudjuk általános vitára alkalmasnak tartani a törvénytervezetet.
Megint csak jelzem azt a disszonanciát, hogy ezt egy baloldali kormánykoalíció teszi, amely az érdekegyeztetés partnereinek erősítését tűzte ki célul és az érdekegyeztetés szerepének felértékelését hirdette az elmúlt négy év folyamán. Ugyanis ennek az a technikai módszere, hogy bizonyos céltámogatásokat kivesz a munkaerőpiaci bizottság hatásköréből, és ezen céltámogatásokat a Munkaügyi Minisztérium dönti el. Ezen céltámogatások ugyanakkor nincsenek korlátozva, tehát valójában lehetőség van arra, hogy az egész foglalkoztatáspolitikát kormányzati hatáskörben centralizáltan lehessen működtetni.
A negyedik jellegzetesség, ami miatt a törvényjavaslatot az ellenzék nem tartotta általános vitára alkalmasnak, az, hogy elsősorban a munkaadók és a civil szféra, tehát a gazdasági szereplők által fizetett munkaadói járulékból finanszírozza nem kis mértékben már nemcsak a Szolidaritási Alapot, hanem a Foglalkoztatási Alapot is. Tehát esetleg lenne lehetőség a szolidaritási járulék csökkentésére, de ez a járulék nemcsak a Szolidaritási Alapot finanszírozza, hanem már az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökön is át lehet csúsztatni ezen járulék fedezetét, ami azért is érthetetlen, mert ezzel a kormányzati szférába kerül a Foglalkoztatáspolitikai Alapnak az a része is, amelynek valójában nem kormányzati pénzek, hanem járulékok a forrásai. Ezzel megszűnik annak a reális esélye, hogy az élőmunkaterheket, és ezzel a munkaadói járulékokat csökkentsük.
Látni kell azt, hogy hiába papolunk mi, vagy hiába hirdeti a kormánytöbbség a feketemunka csökkentését, ha eközben a feketemunka ösztönzése folyik bizonyos törvényi adottságok által. Tehát akkor, amikor ilyen magasak az élőmunkaköltségek és esetleg lehetőség lenne azok csökkentésére de ez nem történik meg , akkor a magas foglalkoztatási költségek következtében a feketemunka ösztönzése folyik kormányzati szinten. Hiszen ha nem lennének ilyen magasak az élőmunka költségei, akkor nem lenne érdemes ilyen tömegben fekete vagy féllegális formában munkavállalókat alkalmazni, s akkor a költségvetési befizetések is nőhetnének.
Az élőmunkaköltségek növekedése, sajnos, nemcsak ebben a törvényjavaslatban fordul elő, hiszen a táppénz szabályozásának új módja, a tb-járulékalap szélesítése, az egészségügyi szolgáltatások csökkentése és ezzel a Foglalkoztatási Alap járulékból finanszírozott volta négy olyan új jellegzetesség, ami egyértelműen vagy a szolgáltatások csökkentése oldaláról, vagy pedig konkrétan a járulékok növekedése oldaláról az élőmunkaköltségek drágulását eredményezi, és ezzel a feketemunkát ösztönzi.
A bizottság ellenzéki oldala, mivel kimerítő vita után ezekre az érvekre nem vagy nem megfelelő ellenérveket kapott, az általános vitára való alkalmasság tekintetében elutasítólag foglalt állást.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)