Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor szót kértem, némileg más volt a helyzet. Sokat segített abban az ügyben, amiről szólni szeretnék, a Magyar Demokrata Fórum részéről Szabad György képviselő úrnak és Joel Alon izraeli nagykövet úrnak erre adott válaszlevelezése, amely egy olyan félreértést kíván tisztázni, hogy mi hangzott el tulajdonképpen 7-én, a Belügyminisztérium ünnepségén.Nos, azt hiszem, ez a tisztázás nagyon fontos volt a sajtóban, a televízióban; egy-két belpolitikai mellékzöngéjére azért szeretnék tanulságként ennek az ügynek mégis visszatérni.
A sajtóban és az elektronikus médiában a híradás arról szólt, hogy a nagykövet úr az első olyan kormánynak titulálta a jelenlegi kormányt, amely nem tekinti hazaárulónak azokat, akik zsidókat mentettek a második világháború után. A nagykövet úr válaszában teljesen félreértettnek tekintette ezt a dolgot. Megnéztem én is a televízió adását képmagnóról, mit mondott ő, s mit mondott a műsort felkonferáló Kotroczó Péter. Úgy tűnik, hogy a nagykövet úrnak egy előbbi mondatához jött egy másik, amelyben ezt a kormányt most az első olyannak mondta, amely valóban bocsánatot kér és elismeri a zsidósággal szemben elkövetett bűnöket, de nem az előző mondat, amelyik a nyilas kormányra vonatkozott.
Két dolgot szeretnék ebben az ügyben megjegyzéssel ellátni. A magyar kormány miniszterelnöke, a tisztelt házelnök úr, a belügyminiszter úr is jelen volt ezen az ünnepségen, és én úgy hiszem, hogy még az a mondat is, amely elhangzott a nagykövet úr részéről, nem az a diszkrimináló, amelyikből a levelezés támadt, hanem az, ami valójában elhangzott. Úgy hiszem, Magyarország és a magyar emberek becsületének védelme érdekében megérdemelt volna annyit, hogy nem egy vitába keveredve ott - mert ez elképzelhetetlen -, de azt hiszem, Horn Gyulát nem kell kitanítani a diplomáciai finomságokra: hogyan lehetne egy olyan mondatot elmondani, amelyben finoman utal rá, hogy a magyar kormányok mit tettek 1945 és '49 között az üldözött és hazatérő zsidóság rehabilitálására. Utalhatott volna arra, hogy egész Közép- és Kelet-Európában 1990-ben Magyarországon állítottak először emléket a magyar zsidó mártíroknak, akik üldözést szenvedtek, és július 8-án, az akkor éppen teljesen új szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke ezen az avatóünnepségen olyan beszédet mondott, amelyre, ha ezt valaki ismeri, nem mondhatja, hogy a jelenlegi kormány volt az első, egyáltalán!
Én azt hiszem, annyit meg lehetett volna tenni - és most nem máshonnan, mint a Magyar Hírlapból Szále László belső vezércikkéből idézek -: a Horn-kormány tehát legfeljebb abban első, hogy beismeri, elismeri a zsidóság elleni bűnökben a felelősségünket. Bár én erre nem mernék mérget venni. Ha formailag mégis igaz volna, tartalmilag biztosan nem az, hiszen nem ismerek olyan magyar kormányt és nem ismerek olyan közvéleményt, sem az elmúlt évben, amely előtt ezek az emberek ne lettek volna hősök.
Tehát mindenképpen azt hiszem, hogy Magyarország hírnevéért érdemes lett volna nagyon finoman a diplomácia nyelvén, esetleg egy nem jól vagy nem kellően pontosan tájékozott, ezt a mondatot is nem jól fogalmazó nagykövet úrnak erre a figyelmét felhívni.
Bár a parlamentnek valóban a televízió és a rádió, valamint az újságírás felügyelete nem dolga, azért azt a kérdést is érdemes feltenni az ügy kapcsán: miért állhatott és kinek a médiákban érdeke, hogy olyan mondatfűzésben tegye ezt az izraeli nagykövet úr szájába, amely erős ellenérzéseket kelt a magyar lakosságban. Kinek állt érdekében, hogy éppen a zsidó hősökről való megemlékezés és az igazak kitüntetésének időszakában olyan hangulatot keltsen az országban, amely Izrael állam nagykövete ellen hangolja a magyar közvéleményt?
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)