Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! A nemrég befejeződött vasutassztrájk nagyon fontos, nem megoldott kérdésekre mutat rá, mégpedig a tulajdonos munkabéke iránti felelősségére, nem kevésbé a kollektív szerződés fontosságára, elodázásának veszélyeire. Éppen ezért fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kormány által benyújtott, a munkatörvénykönyv módosítását célzó javaslat megkerüli az igazán fontos kérdéseket.
(18.20)
Szeretném egy érdekes változásra felhívni a figyelmet: addig, amíg az 1994. évi választások előtt az MSZPn belül az a vélemény alakult ki, hogy a szakszervezeteknek több befolyásra volna szükségük de legalábbis elégséges az, ami van , addig mára megfordult a helyzet, és a szakszervezet jogainak szűkítése a kormányzati cél. Ezt a tendenciát látszik alátámasztani a most tárgyalandó módosító csomag is.
Mint ismeretes, a munka törvénykönyve módosítását illetően mind a mai napig nem sikerült az Érdekegyeztető Tanács keretén belül megállapodásra jutni. Ennek több oka is van, ami elsősorban a kormányzat és a munkáltatói oldal hozzáállásából fakad. Sajnos meg kell állapítani, hogy a kormányzati és a munkáltatói oldal egyetértett abban, hogy a munkavállalói oldal által képviselt elvárások túlzottak és nem teljesíthetők.
De mik ezek az elvárások? A munkavállaló érdekeit képviselni hivatott szakszervezeti tisztségviselők védelmének fokozott biztosítása; a szakszervezeti és üzemi tanácsi jogosítványok egyértelműbbé tétele; a munkavállalók érdekérvényesítő pozícióinak javítása; a reálbérek csökkenésének mérséklése. Ezzel szemben a munka törvénykönyvét módosító előterjesztés vagy nem foglalkozik olyan lényeges kérdésekkel, mint amiket az előzőekben jeleztem, vagy éppen a társadalom jogos elvárásaitól eltérő koncepciót képvisel. A távolléti díj bevezetése az átlagkereset helyett bércsökkenést eredményez a munkavállalóknál. A kormány további engedményeket tesz a túlmunka elrendelhetőségét illetően.
Ez a kormányzati filozófia sajátos baloldaliságot takar. Azzal, hogy a kormány társadalmi támogatottság nélkül, a szakszervezetek tiltakozása ellenére terjesztette az Országgyűlés elé a munka törvénykönyve módosítását, egy bizonyítékát adta annak, hogy a társadalmi párbeszédet csak retorikai szinten és addig tartja fontosnak, amíg az ő hatalmi érdekeit szolgálja. Másrészt az sem titkolható tovább, hogy ez a kormány nem éppen szakszervezetbarát, hiszen költségvetési szempontból semmibe sem került volna egy olyan előterjesztéssel enyhíteni az amúgy is feszült politikai légkört, ami a munkavállalók érdekérvényesítő pozícióit javította volna.
Természetesen fellelhető az előterjesztésben egy-két gesztus értékű pozitív módosítás. De mindez nem elég ahhoz, hogy négy évre kipipálhassuk a munkavállalók iránti kötelezettségeinket.
Összegzésként ki merem jelenteni, hogy a kormány által beterjesztett munka törvénykönyvét módosító javaslat nem munkavállaló-barát, hanem éppen az amúgy is hatalmi pozícióban lévő munkáltatói oldalt erősíti. Magam is szívesen vettem volna, ha a kormány vette volna a fáradságot, és ha már nem tud megegyezni a szakszervezetekkel, akkor legalább a pártokat kellett volna tájékoztatni, hogy legalább mi megtudjuk, mi e konok magatartás valódi oka. Magam is azt gondolom a szakszervezetekhez hasonlóan , hogy jobban tenné a kormány, ha visszavonná ezt a javaslatát, és a társadalmi párbeszéd alatt tartalmi konszenzuskeresést értene. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)