Trombitás Zoltán (Fidesz)

1995. május 14.

DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Abban a kérdésben kértem szót, ami már többször szerepelt a parlament napirendjén, ez ügyben én magam is felszólaltam már. Az egészségbiztosítással, a kórházak bezárásával kapcsolatos kérdéskörről van szó. Több napilapban megjelentek különböző kórházbezárással kapcsolatos tervek, amelyekről nem tudjuk pontosan, hogy hol készültek, és hogy a minisztériumnak ehhez van-e köze vagy nincs. Az bizonyos, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Egészségügyi Önkormányzat ezekben a kérdésekben vitákat folytat. Eddigi beszédeimben mind a költségvetési vitában elhangzott beszédemben, mind egy, napirend után elhangzott hozzászólásomban ugyancsak hiányoltam azt, hogy nem látjuk azt a világos koncepciót, amelynek alapján csökkenteni kívánják az egészségügyi kiadásokat a kórházak területén.

Magunk is világosan látjuk, hogy a ma Magyarországon fungáló 104 ezer ágy sok, ezek leépítésére szükség van. De hogy ez milyen módon történjen meg, azt gondoljuk, ezzel kapcsolatban nem kerülhető meg a vita, nem kerülhető meg, hogy a parlament előtt komoly koncepció alapján, komoly előkészítés után folyjon le az a vita, amely után megtörténhet az egészségügy átszervezése.

Ez ügyben már eddig is utaltam arra, hogy az egészségügyi dolgozók, az orvosok meglehetősen bizonytalan helyzetben érzik magukat, főleg azokon a helyeken, amely helyek a napi sajtóban is megjelent bezárási listán szerepelnek.

Az összes ilyen megjelent információ kis kórházakra vonatkozik. Olyan kis kórházakról van szó, amelyektől nagy távolságban nem mindig nagy távolságban, de sokszor nagy távolságban van a legközelebbi elérhető kórház. Azt gondolom, ennek a koncepciónak a kialakítása a kórházak bezárása vagy átalakítása ügyében azért is nagyon fontos, mert ezt nem lehet tisztán csak racionális gazdasági szempontok szerint értékelni, ez nem lehet csak a Pénzügyminisztérium egyik főosztályának vagy az Egészségügyi Pénztár gazdasági részlegével foglalkozó embereknek az ügye, hanem ehhez orvosi szakmai szempontból is hozzá kell szólni azért, mert azt hiszem egy kis faluban, a kórháztól 60-70 kilométerre lakó embernek nehéz lesz megmagyarázni, hogy egy ilyen kórház bezárása miatt például szívinfarktus esetén tudjuk azt, hogy a szívinfarktus halálozási aránya az első órában 50 százalékos a mai magyar körülmények között optimális esetben sem érhet be a kórházba a szívinfarktusban szenvedő beteg csak azért, mert ő egy olyan településen él, amely messze van a kórháztól, az életesélyei eleve rosszabbak lesznek. Tehát azt gondolom, a kórházak bezárásának ügyénél ezeket a szempontokat figyelembe kell venni.

Sok esetben olyan problémáról is szó van, hogy azokban a kórházakban, amelyeket be kívánnak csukni, az elmúlt években komoly beruházásokat eszközöltek. Itt 100 milliós nagyságrendekről is szó van. Mi lesz ezekkel a beruházásokkal? Mi történik ezekkel? Valamint ezeknek a kórházaknak a jelentős része nem veszteséges. Nem értjük azt, ha a kórházak nem veszteségesek és ott komoly beruházások történnek, komoly lakossági igényeket elégítenek ki, akkor miért van szükség ezeknek a kórházaknak a bezárására, illetőleg más, esetlegesen szociális elfekvő intézetté való átalakítására. Mellesleg arra sincs kidolgozott koncepció, hogy az így átalakított egészségügyi intézményekből, kórházakból milyen intézet lesz, elfekvő-e, lesz-e ott szakorvosi rendelőintézet, hogy a kisebb esetek ellátására az ott levő szakorvosi gárda ami megfelelő lenne megmarad-e, mert erre sem mondtak semmit, erről sem hallhattunk semmit, hanem csak különböző feltételezések látnak napvilágot; a mostani szombati újságban is ezt látjuk. Éppen ezért minél hamarabb szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba, és minél hamarabb szeretnénk tisztábban látni a kérdést.

Tehát alapvetően le kívánom szögezni azt, hogy a Fidesz nem áll ellent annak a kormányzati törekvésnek, amely racionalizálni kívánja az egészségügyi ellátást. Ebben az új egészségügyi miniszter urat is támogatni tudjuk, amennyiben ilyen koncepció születik, és ebben a vitában részt tudunk venni. S ebben a vitában szeretnénk konstruktívan részt venni, mert szükség van ágyleépítésekre és átalakításokra az egészségügyben, de nem olyan módon, ahogy az jelenleg folyik.

Meghatározták, hogy körülbelül 35 ezer kórházi ágy leépítésére van szükség Magyarországon. Nem biztos, hogy ez a pontos szám vagy mérték, amire szükség van, erről is lehet vitatkozni. Az előző egészségügyi kormányzat még az idén 10 ezer kórházi ágy leépítéséről beszélt. Örülök annak, hogy az új miniszter szerint már csak 5 ezer kórházi ágy leépítéséről van szó. Körülbelül 5 ezer ágyat jelent az itt megjelent kis kórházakból leépíthető ágyszám.

Azt gondolom azonban, hogy az előző korszakban már az 1990 előtti korszakra gondolok igen sok fejlesztés történt és sok túl nagy kórház épült Magyarországon. 1200-1500 ágyas kórházak épültek, melyek bizonyos szempontból természetesen optimálisak lehetnek bizonyos betegségcsoportok ellátására és az egyes osztályokat kiszolgáló intézmények például intenzív osztály vagy egyéb diagnosztikai központok szempontjából , azonban túl sok ilyen nagy kórház épült. Tehát azt is meg kell vizsgálni, hogy ezekben a nagy kórházakban amelyek közül számos olyan gazdálkodást folytatott, hogy mára csődben van nem lenne-e érdemes a 150-200 fős kis kórházak bezárása helyett inkább pár százzal csökkenteni egy 1200-1500 ágyas nagy kórházban az ágyak számát, és ezzel racionalizálni az egészségügyi ellátást.

(19.40)

Én baranyai képviselő vagyok, éppen ezért engedjék meg, hogy egy rövid kitérőt Baranyába is tegyek, ahol három kórház bezárásáról is szó van. E mellett természetesen nem mehetünk el szó nélkül.

A három kórház: a komlói, a siklósi kórház és a pécsi gyermekkórház. Pécsen kívül négy kórház van jelenleg Baranya megyében. Ebből a négyből 50 százalékot kíván megszüntetni ez a koncepció, vagyis így, a két kórházzal a megyében levő kórházak 50 százalékát megszüntetnék. Úgy gondolom, ez mindenképpen eltúlzott aránynak minősül.

Egyáltalán nem értjük, hogy mért pont a pécsi gyermekkórházat kívánná a koncepció megszüntetni. Arról tudomásunk van, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár olyan adatot adott át a minisztériumnak, amelyben az szerepel, hogy 45 százalékos a Baranya megyei gyermekkórház ágykihasználtsága. Ez azonban tévedésen alapul az a gyanúm, esetleg rosszhiszemű tévedésen alapul. A kórház jelenlegi adatai szerint 62 százalékos a kihasználtsága egy frissen elkészült rekonstrukció után, ami, gondolom, országos átlagban nem számít rossznak, mert körülbelül 66 százalékos az országos ágykihasználtság.

Pécsett gyermekklinika is működik, és a koncepció szerint a gyermekklinikának kellene átvállalnia a gyermekkórház feladatait. De a gyermekklinika igazgatója is nyilatkozott, hogy egyrészt nem tudják átvállalni a gyermekkórház feladatait, másrészt azért sem tudják átvállalni, mert a klinika és a kórház között régi együttműködés van, és a kórház több olyan feladatot elvállal, amit a klinikán nem végeznek. Ilyen például a gyermekpulmonológiai ellátás, vagy Baranya megye egyetlen igazi komoly gyermek fertőző osztálya ebben a kórházban működik. Mi lesz ezekkel a funkciókkal? Kik fogják ezeket ellátni?

Nem is szólva arról, hogy ha bezárják a komlói és a siklósi kórházat, körülbelül százezer ember ellátását, az odatartozó gyermekek ellátását is ennek a gyermekkórháznak kellene ellátnia. Ebben az esetben, ha ez hozzászámolom, a 62 százalékos ágykihasználtság már abban a pillanatban körülbelül 90 százalékos, vagy akár még több is lehetne. De azt gondolom, ha olyan racionális szempontokat nézünk, nem lehet az egészségügyben százszázalékos ágykihasználtsággal dolgozni, mert az rossz. Körülbelül 90 százalékos ágykihasználtság lehet az a maximum, amit követelni lehet, mert ha a fölé mennek, akkor az már komoly problémákat vet fel.

Mindegyik kórházban, amelyről beszéltem, az elmúlt időszakban komoly beruházások történtek. Az önkormányzatok komoly hiteleket vettek fel. Komló esetében, ha jól tudom, körülbelül 180 millió forinttal érinti a helyi önkormányzatot ez a kérdés; Siklós esetében is egy komoly összeg került be: környező községek például 30 milliói forintot adtak a siklósi kórház diagnosztikai felszereltségének növelése érdekében. Komoly szaktekintélyek dolgoznak ott, például a siklósi kórház esetében jelenleg is egy akadémiai tag vezeti a kórház laboratóriumát. Tehát arra sem lehet hivatkozni, hogy a kórház szakmai szinten nem felel meg. Ugyanakkor az orvoskamara több vezetője is nyilatkozta, hogy őket például szakmai szempontból egyáltalán nem kérdezte meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azzal kapcsolatban, hogy milyen kórházakat hol lenne érdemes bezárni vagy pedig nem bezárni.

Mindenképpen azért kívántam most szólni, mert még nem történtek meg a döntések, de mindenféle lobbyzás elindult. Nagyon szerencsésnek tartanánk, ha elkészülne és erre kérjük a tisztelt kormánypárti képviselőket, erre szeretnénk kérni az egészségügyi minisztériumot és magát az egészségügy-miniszter urat is , minden érintett bevonásával természetesen az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetére is gondolok, az orvoskamarára is gondolok , a szakmai szempontokat figyelembe véve, és természetesen nem figyelmen kívül hagyva a gazdasági szempontokat sem, egy valóságos koncepció, ami kimondja, hogy Magyarországon a következő években hány ezer kórházi ágyat kellene megszüntetni, mire volna valójában jogos igény, mi az, amit elbír Magyarország, melyek lehetnek azok a térségek, ahol csökkenteni kell. De ez az egyirányú csökkentés, ami itt a lapokban megjelent, mindenesetre azt mutatja, hogy a háttérben olyan erők működnek, amelyekből nem tudunk következtetni arra, hogy valójában milyen döntések fognak születni. Ezek a döntések megpróbálják kikerülni esetleg a parlamentet, kikerülni esetleg akár magát a minisztert is olyan tájékoztatások útján, amelybe esetleg a miniszter sem láthat bele.

Éppen ezért utoljára, befejezve a beszédet kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, az önök erejével is próbáljanak arra hatni, hogy az, ami elszabadult az Egészségbiztosítási Pénztár oldaláról vagy az Egészségbiztosítási Önkormányzat oldaláról, amit szerintem az egészségügyi kormányzatnak kellene megoldani próbálják megfékezni.

Nem véletlenül voltunk '93 tavaszán az egyedüliek a hat parlamenti pártból, akik nem támogattuk az önkormányzatok létrejöttét. Most is azt gondolom, jó gondolat, jó koncepció volt, hogy nem támogattuk ezeket az önkormányzatokat, mert lám, most is visszaköszönnek azok a hibák, amikkel kapcsolatban mi akkor előre jeleztük, hogy ezekből számtalan probléma fog adódni a későbbiekben.

Arra kérem az egészségügy-miniszter urat, mindent kövessen el annak érdekében, hogy ezek a kórházbezárások így ne jöhessenek szóba, ahogy most a napilapokban nyilvánosságra hozott koncepcióban benne van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és a figyelmüket. (Taps.)