Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amit Pál László miniszter úr mondott, az megfelel a valóságnak, de ahogy szokták mondani: a féligazság a legveszedelmesebb igazság, mert a másik fele lemaradt.
Valóban, az elmúlt négy esztendőben történt egy átrendeződés a K+F finanszírozási ügyben. Mégpedig elindult egy bizonyos piacosodási folyamat ezen a területen, oly módon, hogy az állami támogatás valóban csökkent addig a mértékig, ahogyan ő ezt említette. Csak azt is hozzá kellett volna tennie, hogy egyidejűleg a reálszférából a kivonás is megszűnt. A K+F-nek ugyanis megszűnt az adójellegű elvonása, amely legalább annyi összeget biztosított, mint amennyit a szocialista állam annak idején még újraelosztásként juttatott vissza ebbe a szférába. Tehát a K+F-források nem csökkentek, csak a központilag elosztott források csökkentek. Mert a vállalatoknál visszahagyott adórészből a vállalatoknál megmaradtak a fejlesztési források.
Tehát ebből a szempontból nézve nem került hátrányosabb helyzetbe a szféra. Hátrányosabb helyzetbe azáltal került és kerül folyamatosan és ez az a kérdés, amelyet mi a privatizációs törvénycsomagnál megjelenítettünk , hogy a privatizáció kapcsán teljesen egyértelmű és világos, hogy modern technika és technológia jön be, amely a kutatások területén másodlagos hatásként tud csak belépni. Nevezetesen úgy, hogy azokon a területeken, ahol a privatizációs szerződés keretében ki lehet kötni, sőt már a tendert úgy írják ki, hogy a behozott technológia továbbfejlesztése a magyar kutató-fejlesztő hálózat keretében történjék. S ez az, amit mi nagyon lényegesnek tartunk, mert számos olyan kutatás, amely korábban meghatározta a magyar kutatószervek alapvető tevékenységét, most egy egyszeri innovációként bejön az országba.
A magyar kutatás jövője attól függ, hogy a privatizált cégek és a nyugati cégek ide telepítik-e a kutatást, vagy itt csak a végtermék felhasználása jelenik meg.
Köszönöm a figyelmet.