Bokros Lajos
DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy ezt a kérdést interpelláció formájában megkaptam, hiszen ön említi, hogy a bankkonszolidáció gyakorlatát külföldi szakértők közül többen elhibázottnak, belföldi szakértők közül többen eredménytelennek tartottak.
Nos, kedves képviselő urat szeretném emlékeztetni arra ha és amennyiben engem ebben a tárgykörben szakértőnek lehet tekintetni , én már két évvel ezelőtt nyilvánosan figyelmeztettem az akkori kormány képviselőit, hogy ez a lépés eredménytelen lesz, sőt a végrehajtás módozatai tekintetében sok minőségben, sok vonatkozásban káros. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Nem hiszem azonban, hogy több mint 300 milliárd forint támogatás odaítélése után abban a helyzetben lennénk, hogy érzelmeket korbácsoljunk az ügy körül. Ezért tehát maximálisan egyetértek mindazokkal a javaslatokkal, amelyek arra irányulnak, hogy az ön által felvetett, mind az öt kérdésre pontos, részletes vizsgálat alapján válasz szülessék. Mégpedig nem pusztán a kormány vizsgálatát tartom itt elengedhetetlennek, hanem nagy tisztelettel az Országgyűlés vizsgálatát tartom fontosnak. Hiszen, ha végiggondoljuk, önmagában az is rendkívül elfogadhatatlan, hogy egy 300-350 milliárd forintot érő vagyonhalmaz fölött az Országgyűlés megkérdezése nélkül döntöttek annak idején. Ez felér nagyjából egy év fele költségvetésével, ha azokra az időszakokra visszamegyünk.
Ezért az új kormány felelőssége teljes tudatában nemcsak egy parlamenti vizsgáló bizottság felállítását fogja kezdeményezni, hanem egy olyan konszolidációs törvény megalkotását is, amely egyrészt szembenéz mindazokkal a hibákkal, amelyek a bankkonszolidáció tekintetében az elmúlt időszakban történtek. Másrészt és ez a fontosabb , sajnos e tekintetben az előző kormány elég súlyos örökséget hagyott ránk, lásd Agrobank-ügy, aminek következtében nagy valószínűsége van annak, hogy ezt a bankkonszolidációt még folytatni kell.
Nos, ez a kormány nem szeretné a bankkonszolidációt folytatni anélkül, hogy a társadalom nyilvánossága előtt az adófizetők pénzével el ne számolna. Ezért mi úgy gondoljuk, mind a nyilvánosság iránti igény, mind pedig a felelősség tényleges képviselete azt kívánja, hogy egy konszolidációs törvényt alkossunk, amelynek keretében mindazokra a kérdésekre, amelyeket képviselő úr teljes joggal feszeget, megnyugtató és rendkívül elfogadható választ kapjunk.
Kérem e tekintetben képviselő urat, még egy kis időt adjon nekünk, hogy teljes fronton megindulhassunk a kérdés tisztázása tekintetében. Köszönöm szépen. (Dr. Homoki János: Megadom. Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)