Tamássy István (SZDSZ)
TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a törvénytervezet részletes jellemzésére, engedjék meg, hogy általánosabb összefüggéseket keresve mondjak el néhány gondolatot.
Az elmúlt mintegy ötven esztendőben a világ új fejlődési pályára került. Ma a fejlett társadalmakat ipari vagy fogyasztói jelzővel illetjük. A fogyasztói jelző egyfajta mentalitást feltételez az állampolgár részéről is. E mentalitás jelképe lehetne akár minden termék, melyet az "egyszer használatos" felirattal illetnek. Megjegyzem, természetesen vannak olyan termékek is, amelyek elképzelhetetlenek ily módon felhasználva.
Az ipar növekedésének melynek megnövekedett termelékenysége a társadalom széles körei számára kétségkívül elérhetővé tett számos terméket , árnyoldala a hulladékok és a maradékok exponenciális görbével jellemezhető mennyiségi növekedése és minőségi változása. Olyan folyamatoknak vagyunk a tanúi, melyekben városok akár száz évre tervezett szeméttelepei hirtelen megtelnek és a legégetőbb gonddá válnak. Nem kell messzire mennünk, például Budapest esetében is egy ilyen folyamatról beszélhetünk.
Szeretném zárójelben megjegyezni, hogy egy új kommunális hulladéklerakó hely építése ma folyó árakon körülbelül 500 millió és egymilliárd forint között számítható.
Ma olyan termékek jelentek meg a piacon és ez a minőségre vonatkozik , amelyek szeméttelepi elhelyezés esetén sem bomlanak le. Elégetésük esetén mérgesgázok keletkeznek, tönkretéve ezzel az egész környezetet. Érthető és világos ezek után a környezetvédelmi kormányzat azon törekvése, hogy megelőzze és igyekezzen kivédeni ezeket a károkat, melyek a környezet állapotában egy bizonyos szint elérése után visszafordíthatatlan károkat jelentenek.
E károk megelőzési módja egyes termékek felhasználása utáni végtermék esetében a végtermék összegyűjtése és ártalmatlanítása. Ez igen nagy szervezést igényel, nagy összegeket emészt fel, és ezt az összeget a fogyasztóval aki végső soron valahol felelős a termék sorsáért kívánja megfizettetni. Ez a költségelem a termékdíj, melyet a szépen hangzó környezetvédelmi szóval illetünk, jelezve annak célját és rendeltetését.
A termékdíj bevezetésével három főbb cél biztosítható. Az első: a termékdíj lehetővé teszi az eddig nem kezelt hulladékok szakszerű ártalmatlanítását vagy megsemmisítését. Miniszter úr utalt a szelektív gyűjtés bevezetésére, ez lehetne az egyik, és utalni szeretnék a gumiabroncs-problémára, amely ma többfajta módon jelenik meg. Egyrészt megjelenik a környezetünkben, lehányva valamilyen erdőszéli árokban, vagy gumihegyek jelennek meg a kommunális szemétlerakó helyeken. Természetesen egyik eset sem kedvező.
A második pont a termékdíj orientációs szerepe: bizonyos termékcsoportok használatáról átirányítja a fogyasztót más, reményeink szerint környezetbarátabb termékek felé.
A harmadik: a megnövekedett Környezetvédelmi Alap más hasznos környezetvédelmi feladatok ellátását preferálni tudja az állami költségvetéstől függetlenül.
A termékdíjak bevezetése nem tökéletes eredményt hoz, de orvosi hasonlattal élve: orvosság a betegnek. Az alapvető baj, a társadalomban kialakult, kialakított fogyasztói consumer-szemlélet ettől nem változik, de a környezet állapota sokat javulhat.
Az orvosság persze a legtöbb esetben keserű. Esetünkben keserű a fogyasztónak a drágább ár, de keserű lehet a termelőnek is a terméke iránti csökkent kereslet. Meggyőződésem szerint azonban a legtöbb beteg elfogadja az orvosságot, mivel tudja, hogy attól egészsége javulhat. Megjegyzem: azonban az orvosságok mellékhatásai sem lekicsinylendőek.
A benyújtott törvényjavaslat szerintem egy lépcsőfok egy teljesebb rendszer kialakítása felé. Rettenetesen hiányolom például az akkumulátorok és szárazelemek szerepeltetését a javaslatban, mint az egyik legégetőbb problémát, mellyel ma a környezetvédelem küszködik. Feltétlenül helyük lenne a javaslatban, bekerülésük, úgy gondolom, nem tűr halasztást.
A termékdíjköteles termékek két nagyobb csoportra oszthatók. Az a) csoportba a közvetlenül szennyező termékek kerültek, például a javaslat szerint a benzin, a b) csoportba pedig a hulladékképző termékek, ilyenek lehetnek a gumiabroncsok és a csomagolóeszközök. A b) csoportba tartozó termékek esetében a termékdíj az újrafelhasználás, begyűjtés, megsemmisítés költsége.
A 6. § szerint az elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény szerint egyszeri támogatás vagy rendszeres támogatás adható e célra. Véleményem szerint az újrafeldolgozás vagy megsemmisítés költségei például a gumiabroncsoknál nem rendszeres támogatásra szorulnak, hanem a gumik elégetésére vagy más típusú felhasználására közvetlenül felmerülő költségek. A termékdíjaknak ez esetben, mondjuk, a cementgyári elégetés, begyűjtés és szállítás költségeire kell kiterjedniük.
(19.20)
Úgy gondolom, hogy a III. fejezet 11. §-ának 2. és 3. pontjában foglaltak szerint mentesség vagy teljes mentesség megállapításánál kell vagy esetleg lehet ezt a kérdést rendezni.
A csomagolóeszközök termékdíjáról. A 2. számú melléklet a törvény 12. §-ához megállapítja a csomagolóeszközök termékdíjait. Miniszter úr utalt rá, hogy a javaslat nem EU-konform, bizonyos általánosítás, bizonyos elnagyoltság jellemzi ezt a 2. számú mellékletet. Egy momentumra szeretném felhívni a figyelmet. A műanyagok termékdíja 10 forint/kilogramm általánosságban. A "műanyagok" fogalomkör hasonlít az "állatvilág"-hoz, legalább annyira széles és sokoldalú. Nagyon környezetbarát termékek férnek a "műanyag" összefoglaló jelző alá és nagyon környezetszennyezők. A PVC például nem azonos a polietilénnel, amely sokkal kevésbé környezetszennyező: a polietilén sem a gyártáskor, sem a megsemmisítéskor nem szennyezi olyan mértékben a környezetet, mint esetleg más hulladékok. A társított csomagolóanyagok esetében pedig az újrafeldolgozás mint olyan, tudjuk, nem lehetséges.
Az üveg esetében is rendkívül széles a felhasználás skálája. Ez a skála a palack- és pohárféléktől egészen az építőipari táblaüvegfélékig terjed. Mint tudjuk, a palackokat magyar felhasználás esetén visszaváltják és újrahasznosítják. Megjegyzem, mivel a szilikát alapú üveg környezetbarát, szennyezése vagy a természetben való megjelenése nem tekinthető környezetidegennek. A visszagyűjtött üveg egyébként újra felhasználható. Tehát e termékféleség környezeti veszélye nem jelentős. Remélhető, hogy bizonyos termékfélék esetében e törvény nyomán a palackfronton például az üveg felhasználása növekedni fog.
Összefoglalva: az említett hiányok ellenére is örülök e törvényjavaslat benyújtásának, fontos és hiánypótló javaslat, még ha a jelenlegi formájában tartalmilag nem is teljes. Remélem, hogy a most következő viták során a legnagyobb hiányok pótolhatók lesznek, hasznos és új törvény segítheti a jövőben a környezet tisztasága, az egészséges környezet ügyét.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)