Pálos Miklós (KDNP)

1995. május 15.

DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem azért kívánok hozzászólni ehhez a témához, mert szereplési vágyam van, különösen ilyen késő órában, de egy preambulumként hadd mondjam el, hogy ilyenkor jó a parlamentben tanácskozni, mentes a politikától, és a környezetvédelem pártsemleges... (Gyimóthy Géza: Meg nincs zaj!) ..., jóllehet környezetvédelemre politikai pártok alakulnak, de ez két különböző kategória.

Nem vagyok a környezetvédelem felkent szakértője, de megszállottja vagyok. Rengeteg időt töltök a természetben, részben mint földművelő, részben pedig hobbiból. Sokszor az az érzésem, amikor a környezetszennyezést látom, hogy a világon, de különösen nálunk, mintha irreverzibilissé váltak volna bizonyos folyamatok, az ember már nem tud uralkodni a folyamatokon, és a környezet csak pusztul. Éppen ezért, ha lehetőségem nyílik arra, minden környezetvédelmi témához megszállottként szeretnék hozzászólni és kívánok hozzászólni.

A törvénytervezet jó, elfogadható, még módosítások nélkül is. Kétségkívül lehet rajta csiszolni és tökéletesíteni. Egy témára szeretnék különös gondot fordítani, ez pedig a gumiabroncsokkal kapcsolatos termékdíj bevezetése és a gumiabroncsok környezetvédelmi kezelése. Magyarországon 1990 után kétfajta gumikereskedelem és hasznosítás alakult ki. Egyrészt, az új áruk forgalmazása, másrészt divattá és gazdasági célszerűségből meghatározó gyakorlattá vált, hogy Nyugatról a még futásteljesítményük jelentős részét bíró gumikat importálnak Magyarországra. Sajnos ennek is két változata alakult ki. Az ottani szigorú környezetvédelmi szabályokat kihasználva egyes vállalkozók olyan gumiabroncsokat hoztak be Magyarországra, amelyek ugyan továbbfutásra már alkalmatlanok voltak, ugyanakkor az ottani környezetvédelmi díj megtakarítása érdekében exportáruként kivitték az országból, és Magyarországon sokszor olyannal is találkoztunk, hogy árokpartokon rakták le, nem is hasznosítási célból, hanem egy-kétezer márkáért Magyarországra behozták a használhatatlan gumit.

Sajnos, az autósokat ért különböző gazdasági megszorítások arra kényszerítik az autósokat, hogy a továbbfutásra még alkalmas, de éppen ezért olcsóbb használt gumit a piacon forgalmazzák. Én azt hiszem, a törvénynek nem az a célja, hogy ezt a forgalmazást megszüntesse vagy valamilyen formában korlátozza, de mindenképpen indokoltnak tartom, hogy egységesek legyenek a területi környezetvédelmi felügyelőségeknél a gyakorlatok. Mert vannak olyan helyek, ahol nagyon nehéz beszerezni a használt, de még továbbfutásra alkalmas gumikhoz a behozatali engedélyt, egyes helyeken meg szinte kontroll nélkül, bis gromoboj adják ki ezeket az engedélyeket.

Egyetértünk azzal és ezt a gumikereskedők, gumiforgalmazók is szorgalmazták , hogy a környezetvédelmi termékdíjat vezessék be, mert ebben a pillanatban ez a terület szabályozott lesz. A törvénybe garanciális szabályokat kellene beiktatni, ami kétségkívül több adminisztrációval és többletráfordítással jár, de még ez is belefér a termékdíjra. Ellenőrzötten, a továbbfutásra alkalmas használt gumik behozatala továbbra is lehetséges legyen, mert ez az autósoknak egy olcsóbb, de mégiscsak használható, forgalmazható terméket jelent. Óvatos becslésünk szerint 3 millió körül van évente a megsemmisítendő gumiabroncsok száma. Ez a szám nem csökkenni, hanem növekedni fog.

Egy külföldi utamon bemutattak egy olyan üzemet, ahol ezeknek a megsemmisítése és újrahasznosítása kétségkívül jelentős beruházással, de mégiscsak megoldott. Ez pedig a gumiabroncsok hirtelen történő lehűtése. Ezzel szerkezeteire bontja a gumiabroncsot, a fémterméket a maga útján kohókba irányítják, az elvált gumit pedig egy darálásos módszerrel bedolgozzák az útba. Nem ötletként adom, hiszen nyilván a környezetvédő szakemberek erről tudnak. Megfontolandó, hogy Magyarországon a környezetvédelmi címen beszedett termékdíjat nem kellene-e hosszú évekig, évtizedekig működő beruházásra fordítani, a gumiabroncsok megsemmisítése, illetőleg átalakítása, újrahasznosítása hosszú távon megoldódna.

(20.30)

Esetleg egy korszerű üzemmel gazdagodna egy régió, talán többet is lehetne csinálni Magyarországon; ezzel egyrészt munkalehetőséget biztosítanának, másrészt pedig egy fontos lépés lenne a környezet tisztítása érdekében.

Arra kérném az előterjesztő miniszter urat, hogy ezeket a gondolatokat szívlelje meg, érvényesítse, esetleg nem is a törvénymódosítás, hanem a törvény végrehajtása során. Nehogy oda vezessen a dolog az autósokkal szemben akiket most sok-sok megszorítás ér, és küszködnek azzal, hogy működtethessék az autójukat hogy megszüntessék az olyan autógumik importját is, amelyek továbbfutásra még alkalmasak és legalább olyan futásteljesítményt tudnak, mint egy gyengébb minőségű kelet-európai, mert nem biztos, hogy az a környezetvédelemmel állna összhangban, de gazdaságilag és praktikus szempontból mindenképpen hátrányt jelentene az autósoknak.

Egyébként a törvényjavaslatot mi, kereszténydemokraták melegen tudjuk üdvözölni, már csak azért is, mert a mi meggyőződésünk szerint a mindenható, amikor életet adott, akkor életteret is adott. A kettőnek elválaszthatatlanul együtt kell működnie, éppen ezért minden környezetvédelmi, természetvédelmi intézkedéssel messzemenően egyetértünk. Köszönöm szépen. (Taps.)