Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Salamon László utalt történeti problémára én nem akarok abban most elmerülni. Igaza van abban, hogy a középkor óta a magyar Országgyűlés mindig küzdött az adómegszavazás jogáért, ez azonban több-kevesebb nehézségbe ütközött, és így csak a kora újkorban szilárdult meg. Pont. Nem megyek itt tovább. (Derültség.)
Ellenben úgy gondolom, hogy az, amit az előttem szólók felhoztak, kiváló példája annak, hogy a részletes vitának milyen súlyt kell tulajdonítani, s legyen szabad itt emlékeztetnem arra úgy emlékszem, főtitkár úr jelen volt , amikor az általános vitában aggályomat fejeztem ki, hogy a részletes vitára szánt idő elegendő lesz-e e bonyodalmas csomagban felmerülő problémák megtárgyalására. Nem kívánok más példát venni, mint ami elhangzott, éppen azért, hogy ne kelljen ismételnem. Tehát az a példa, amit itt három képviselő felhozott, erre is példa.
Mészáros István és Brúszel László javaslatáról van szó, a tartalmát nem ismertetem, hanem tessék végiggondolni és különösen azok, akik a házbizottság tagjai, netán irányítói munkájának , hogy ezt a két javaslatot egyes bizottságok támogatták, más bizottságok nem. Sorrendben: a 37. pontnál lévő Mészáros-félét az alkotmányügyi bizottság támogatta, a költségvetési bizottság támogatta, de a gazdasági bizottságnak egyharmada sem támogatta; a Brúszel-féle javaslatot az alkotmányügyi és a költségvetési bizottság támogatta örülnék, ha képviselőtársaim, akik kevesen jelen vannak, figyelnének erre az érvelésre, mert döntőnek érzem a példát a részletes vita szempontjából , ugyanakkor a gazdasági bizottságnak és a mezőgazdasági bizottságnak az egyharmada sem támogatta. Az előterjesztő mindkét esetben támogatta.
Tessék megmondani, hogy azok, akik mondjuk ezt a kérdést nem elemezték saját maguk forrásszintig, hogy fognak és minek alapján szavazni! A frakció beintésére? Ha nem volt olyan részletes vita, amelyik alkalmat nyújtott, hogy meggyőzze őket, a minden esetben kormánypárti többségű bizottságok közül most tulajdonképpen melyiknek van igaza... Hol van a parlamentáris próbatétel? Ha a részletes vitát egyszerűen mosolygások és legyintések között, olyan késői órán, lehetetlen időpontokban, háttérbe szorítva folytatjuk le, gúzsba kötve táncoltatva azokat a képviselőket, akik hozzászólni, javítani, ellenérveket felállítani akarnak, vagy szeretnék a kormánypártok által felvonultatott alternatívákban a döntést jó irányba vinni, hol lesz az eligazító a sok száz támogató vagy támogatni kész képviselő számára? Honnan fogják tudni, hogy melyik bizottságnak volt igaza, ha előttük nem zajlik le olyan vita most már a konkrétumok szintjén, amelyik segíti számukra a döntést?
Engedjék meg, hogy ilyen késői időben ennél a fejezetnél ezzel a kérdőjellel le is zárjam a mondanivalómat. Úgy gondolom, az Országgyűlésnek és a többségi pártoknak lesz a feladata, hogy ezt az előterjesztő pénzügyminiszterrel és a miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és a többséggel egyeztetve, eleget tegyenek annak a felhívásnak, ami az előbb nevezettek részéről hangzott el: itt van a rendkívül fontos javaslat, örömmel várjuk a módosításokat, a szakmai értő vitát, hogy minél jobb legyen az a döntés, amit "szükségesnek tartunk", vagy amire ilyen-olyan okokból rákényszerültünk.
Köszönöm. (Taps.)