Trombitás Zoltán (Fidesz)

1995. május 15.

DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Abban a ritka, kivételes pillanatban lehetek jelen a Ház ülésén, amikor a többséghez tartozónak érezhetem magamat. Eddig, noha öt éve képviselő vagyok, ilyen érzésem ritkán volt. Voltak azonban ilyen pillanatok Szabad György elnök úr biztos emlékszik rá egy költségvetési vita kapcsán, amikor a kifáradt kormánypárti képviselők miatt az ellenzék képviselői többségbe kerültek a Házban. Most is talán egy ilyen pillanat tanúi vagyunk. Ennyit engedjenek meg bevezetésül.

Két módosító indítvánnyal szeretnék nagyon röviden foglalkozni. Ezt a két módosító indítványt Zsigmond Attila képviselőtársam és dr. Dávid Ibolya képviselőtársam nyújtotta be az illetéktörvény módosítása kapcsán.

Zsigmond Attila képviselőtársam módosítása a törvényjavaslat 29. § (2) bekezdésében az Itv. 16. § (4) bekezdése módosítását javasolja a következő módon. Az itt idézett bekezdések első mondata helyébe a következő rendelkezés lépne: "A lakásban bent lakó örökös a lakásöröklési és az ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket a nagykorúvá válásától, illetve nappali tagozatos tanulmányai befejezésétől vagy abbahagyásától számított két évig késedelmipótlék-mentesen fizeti meg."

Elolvasva az ajánlást, sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy ez az indítvány sem az alkotmányügyi, sem a gazdasági, sem a költségvetési bizottságban nem nyert támogatást, és az előterjesztő képviselője sem támogatta ezt a módosító indítványt. A Bokros-csomag kapcsán elég sokszor szóltunk arról, és ellenzéki képviselőtársaim többször is részletesen kifejtették azokat a véleményeket, hogy mikor érezzük ezt a csomagot családellenesnek vagy ifjúságellenesnek, fiatalságellenesnek.

Azt hiszem, ennek a módosító indítványnak a leszavazása ezekben a bizottságokban vagy a kormány hozzáállása egy igen komoly példáját adja ennek a hozzáállásnak. Mert ha abban gondolkodunk, hogy valaki nappali tagozatos hallgató, akinek a tetejébe most ősztől kezdve kettőezer forintos havi tandíjat is kell fizetnie ami évi húszezer forinttal terheli meg a család költségvetését, tehát így még szorultabb helyzetbe kerül, nem beszélve az egyre magasodó inflációs és egyéb hatásról , olyan szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy elveszti a támogatóját, elveszti esetleg a szüleit vagy egyik szülőjét, édesapját vagy édesanyját, akkor ő egy örökösödési helyzetbe kerül. Ez a módosító indítvány pont azt a helyzetet próbálja számára megteremteni, hogy a későbbiekben tudja illetékpótlék-mentesen rendezni azt az egyébként természetesen nem felróható dolgot, hogy aki örököl, az az állam felé valamilyen adóssággal tartozik, mivel ez a szokás az európai és az amerikai gyakorlatban is, és nálunk is igen régen, hogy az örökösödés esetén illetéket kell fizetni. Nyilván nem az ellen beszélünk, hogy az ilyen szerencsétlen helyzetbe kerültek ne fizessenek örökösödési illetéket, de azt gondolom, valakiről a szerencsétlen helyzete miatt kétszeresen is lehúzni a bőrt, kifejezetten szemérmetlen magatartásnak minősül.

Ha Zsigmond Attila képviselőtársunk indítványát elfogadnák, akkor azoknak a nappali tagozatos hallgatóknak, akik egy ilyen szomorú helyzetbe kerülnek, lehetőségük lenne arra, hogy legalább a késedelmi pótléktól mentesek lehessenek az illeték kifizetése alkalmával.

(21.50)

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sorsra jutott ez a módosító indítvány. Ugyan most szűkebb családi körben vagyunk itt jelen, de azért a jegyzőkönyvből természetesen mindenki számára tanulmányozható minden hozzászólás bár nem hiszem, hogy az én hozzászólásom lenne az, amely kormánypárti képviselőtársaim hosszasabb tanulmányozására tartana számot, de hát éljen bennünk a remény, hogy azért mégis van ilyen. Tehát egyrészt a jegyzőkönyvből minden hozzászólás tanulmányozható, másrészt pedig a kormány részéről is átgondolható még minden javaslat.

Éppen ezért arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy ugyan a bizottságban már egyszer döntésre jutottak és elutasították ezt az indítványt és ugyan a kormány képviselője a bizottsági üléseken támogatta ennek az indítványnak az elutasítását és most sem helyesli , de még egyszer fontolják meg azt, hogy azért ennek az indítványnak milyen pozitív hatásai lennének, illetve azt gondolják meg, hogy a költségvetés tulajdonképpen mekkora bevételtől esne el egy ilyen humánus indítvány elfogadása esetén.

Azt gondolom, az állami költségvetésre jelentéktelen kihatással lehet az, hogy olyan egyetemi hallgatók, akik elvesztették valamelyik szülőjüket és ezért örököltek, a késedelmi pótlék fizetésétől mentesülnének. Tehát ezért még egyszer kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és a tisztelt kormányzatot, hogy fontolja meg ennek az indítványnak a támogatását.

A másik javaslatot, amiről beszélni kívántam, dr. Dávid Ibolya, MDF-es képviselőtársam nyújtotta be, a törvényjavaslat 38. §-ának, az Itv. 24. §-a (1) bekezdésének módosítását javasolja. E javaslat szerint a gépjármű tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtóműmotor hengerűrtartalmának minden köbcentimétere után 1-3 éves korig 7 forint, 3-6 éves korig 4 forint, 6 év fölött pedig 3 forint lenne. Az eredeti, benyújtott törvényjavaslat köbcentinként egységesen 8 forintban határozná meg ezt a mértéket.

Nyilván a benyújtó is abból az elgondolásból indult ki, hogy azért nem lehet értékében összehasonlítani egy tízéves vagy egy egyéves gépjárművet. Vannak ezek között különbségek. Ha igaz az az elv, amit sokan megfogalmaznak, hogy van szociális felelősség vagy van egy olyan gondolkodás, ami a gazdagabbakat kívánja inkább adóztatni, mint a szegényebbeket, akkor azt gondolom, hogy egy fiatalabb gépjármű általában nagyobb értéket képvisel. Természetesen mindenre találhatók ellenpéldák is, ezt nem vitatom, de az igaz, hogy egy fiatalabb gépjármű nagyobb értéket képvisel, mint egy öreg gépjármű, és sokszor 10-15 éves csotrogányokat láthatunk. Sajnos, a magyar gépkocsipark eléggé elöregedett, ennek okaira és miértjeire sem volna haszontalan kitérni, hiszen a beterjesztett Bokros-csomagban a gépjárműpark elöregedésére vonatkozóan éppen elég javaslatot találhatunk. Elég ha csak a plusz 8 százalékos importvámra utalunk, ami a gépkocsik árát jelentősen megemeli, illetve a 10 százalékos... segítsenek ki képviselőtársaim, hirtelen nem jut eszembe a pontos neve!... (Közbeszólások: Fogyasztási adó!)... a fogyasztási adó 10 százalékos emelésére ami eddig az 1600 köbcentiméter alatti gépkocsikat nem érintette, most érinti, afölött pedig 10 százalékkal növekszik ez a mérték. Ez mind afelé hat, hogy a magyar gépkocsipark öregebb lesz, és úgy gondolom, ez egy nagyon szerencsétlen lépés.

Épp az előbb tárgyaltuk a környezetvédelmi törvényt, a környezetvédelmi termékdíjakat, azt hiszem, nem ártott volna, ha a környezetvédelmi tárca ennek kapcsán is erőszakosabban képviseli a környezet, a természet védelmének érdekeit, és megpróbál a csomag e programjaihoz is valamilyen módon hozzászólni és lenyirbálni az ilyen rossz hatású javaslatokat is.

De visszakanyarodva az ajánlás 31. pontjához, ahol Dávid Ibolya tett javaslatot a költségek csökkentésére, én az így beszedett illetékeket, az általa javasoltakat tehát az 1-3 éves korig 7 forintot, 3-6 éves korig 4 forintot, 6 év fölött pedig 3 forintot még mindig kifejezetten magasnak tartom. Sokallom ezt ugyan, de azt gondolom, ez egy megfelelő kompromisszum lehet. Éppen ezért sajnálom, hogy sem az alkotmányügyi bizottságban, sem a gazdasági bizottságban, sem pedig a költségvetési bizottságban nem sikerült támogatást találni a javaslatnak, pedig ez nem a valóság talajától elrugaszkodott, ellenzéki képviselői javaslat volt.

Az előterjesztő képviselője szintén nem értett egyet egyik bizottságban sem az indítvánnyal. Ennek ellenére Zsigmond Attilának az előző, tehát a 28. pontban említett módosító indítványával kapcsolatban is arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy aki hallja, adja át, illetve a jegyzőkönyvből próbáljanak meg tájékozódni képviselőtársaim arról, hogy talán mi másként gondolkodunk néhány javaslatról, de nem biztos, hogy ezek feltétlenül a rossz gondolatot, a rossz oldalt jelentik. Ha itt ebben a pillanatban többségben vagyunk is, de sajnos, még várnunk kell arra, hogy ez valósággá váljon a teljes parlament tekintetében. (Derültség.)

Végezetül, tisztelt elnök úr és tisztelt képviselőtársaim, mert az idő eléggé eljárt és közeleg a 10 óra, nem kívánom képviselőtársaim idejét tovább húzni ezzel a felszólalással, mivel látom, hogy körülbelül két perc van még a napirend előre meghirdetett befejezéséig, ezért én most a beszédemet befejezem, nem kívánom a többi, e ponthoz tartozó...