Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, mind a bizottsági vélemény meghallgatásánál, mind pedig az eddig felszólalók véleményének tudomásulvétele után, azt hiszem, tisztán látunk a kérdésben. Tisztán látjuk azt, hogy milyen típusú intézményi változtatásokat kíván tenni a kormány az érdekegyeztetés egyik legfontosabb törvényi hátterében, a foglalkoztatáspolitikai ügyben, a foglalkoztatási törvénynél. És sajnos illúzióink sincsenek nagyon a beterjesztés és a kormánytöbbség szavazata tekintetében.
Ötéves parlamenti képviselői tevékenységem során, a négyéves múltra visszatekintő törvény számos módosításánál azt hiszem, eddig tizenhármat vagy tizennégyet számoltak össze nem nagyon emlékszem olyan végszavazásra, amelynél a Fidesz véleménye elutasító lett volna. Tehát mindvégig konstruktívan álltunk hozzá a törvény módosításához, bár sokszor hangsúlyoztuk, nem értünk egyet azzal, hogy ilyen sűrűn és sokszor ennyire belecsipegetve, koncepciótlanul módosítgatjuk a foglalkoztatási törvényt. De nem emlékszem olyan módosításra, ahol a Fidesz frakciója ellenzéki párt létére leszavazta volna a törvénymódosítást.
Most, megmondom őszintén, nem nagyon látok arra lehetőséget, hogy ezt a törvénymódosítást megszavazza a Fidesz frakciója. Ez a törvényjavaslat-módosítás annyi és olyan súlyos koncepcionális problémát vet fel, ami illúzióvá teszi azt a lehetőséget, hogy amennyiben a kormánytöbbség ragaszkodik ezekhez a változtatásokhoz, akkor a Fidesz a nevét adja ezen törvényjavaslat végszavazásánál. Sőt azt is meg merném kockáztatni, ismerve például Kósáné Kovács Magda képviselőtársam négyéves parlamenti munkáját, nem hiszem, hogy az MSZP ellenzéki szituációban bármikor hozzájárult volna egy ilyen törvénymódosításhoz, ne reagált volna a legélesebben az ezen törvénymódosításban felvetett problémákra, kérdésekre, javaslatokra. E tekintetben a felelősséget persze mindenkinek magának kell megélnie.
Ízelítésül, miután élő szóban már többször elmondtuk mind a bizottságban, mind most a parlament ülésén kifogásainkat, szeretném idézni a szocialista párt által annyira fontosnak tartott Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala véleményének egy-egy rövid passzusát. Azt mondja a munkaadói oldal, úgy véli, hogy "az intézkedési csomag ürügyén felvetett érdekegyeztetési lehetőségek leszűkítése, az egyes testületi hatáskörök durva lefaragása nem indokolt, mivel a munkaerőpiaci bizottság mindenkor képes volt a törvényben biztosított jogait gyakorolni és a hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében konszenzusos megállapodásra jutni. A gyakorlatilag munkaadói és munkavállalói befizetésekből biztosított két foglalkoztatási célú pénzügyi alap rendelkezési jogának kormányzati hatáskörbe történő átadását az oldal még a jelenlegi helyzetben sem látja indokoltnak és megalapozottnak, míg hosszú távon pedig ezt politikailag kifejezetten elfogadhatatlannak tartja." Ez volt a munkaadói oldal véleménye.
Most halljuk a munkavállalói oldalnak a rövid, sommás véleményét, amelyet aztán több ponton részletesen ki is fejt: "1994 novemberében a foglalkoztatási törvény akkori részleges módosítása alkalmából a kormányzat az Érdekegyeztető Tanácsban úgy állapodott meg a szociális partnerekkel, hogy ez év márciusára elkészíti a törvény koncepcionális módosítására vonatkozó javaslatát. A jelenlegi helyzet szerint a kormányzat megszegte az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodást. A jelenlegi kormányoldali javaslat mindenféle koncepciót mellőz, illetve lényegében csak a költségtakarékosság jegyében fogant. A tervezett intézkedések elsősorban a munkahelyüket önhibájukon kívüli okokból elvesztő munkavállalókat és a munkanélkülieket sújtják azáltal..." és itt hosszú felsorolás, három pont részletes kifejtése, majd további magyarázatok következnek.
A foglalkoztatási bizottságban is számos észrevétel elhangzott. Ebből szeretnék megint csak idézni. Az egyik szakértő mondja: "Végül még egy dolgot szeretnék az érdekegyeztetéssel kapcsolatban megemlíteni.
(10.10)
Ezzel a kormány, véleményem szerint, nemcsak a foglalkoztatási érdekegyeztetést rúgja fel, hanem tulajdonképpen a teljes érdekegyeztetést rúgja fel. Szeretném a bizottság figyelmébe ajánlani ugyanis, hogy az Érdekegyeztető Tanács alapszabálya szerint ilyen típusú módosítást kizárólag az ÉT-ben kötött konszenzussal terjeszthetett volna elő a kormány."
Itt tartunk tehát, tisztelt parlament. Mindezek általános vélemények, sajnos, a konkrét intézkedések ezeknek kellő alapot adnak. Például az az átcsoportosítási lehetőség, ami a Szolidaritási Alapból, ami a járulékok befizetése révén jött létre, korlátlan átcsoportosítási lehetőséget ad a Foglalkoztatási Alapba, olyan koncepcionális változtatást hajtott végre, ami az egész eddigi foglalkoztatáspolitikai intézményrendszernek a logikáját borítja fel. Centralizál azzal, hogy elvonja ezt a hatáskört a munkaerőpiaci bizottságból. Itt én két módosítót terjesztettem elő. Az egyikben az egész bekezdést elhagyásra javasolom, a másikban pedig az Érdekegyeztető Tanácsnak az egyetértési jogát kívánom fenntartani az átcsoportosítás lehetősége során.
Ugyanakkor azt gondolom, mint ahogy az már a bizottsági kisebbségi véleményben is elhangzott, hogy azzal, hogy nemcsak a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket is járulékból fizetem, tehát nem költségvetési pénzből, lényegesen, drasztikusan szűkítem annak a lehetőségét, hogy az élőmunka-terheknek egy lényeges részét képező szolidaritási járulék mértéke csökkenthető legyen. Itt Surján képviselőtársam utalt már a feketefoglalkoztatás ösztönzőire. Nagyon látványos retorikai fordulatok hangzanak el ebben a kérdésben, ugyanakkor a tevőleges intézkedések számos esetben, és itt kimutathatóan is, a feketefoglalkoztatás ösztönzésére, bátorítására történnek.
Visszaemlékszem az elmúlt négy év parlamenti felszólalásaira, és megmondom őszintén, nehezen tudnám Kósáné Kovács Magda szájából elképzelni ezt a mondatot, amit a törvénymódosítás kapcsán ő mint előterjesztő előterjesztett. Azt mondja ki a 9. § (6) bekezdésében: ha a munkanélküli a munkaviszonyának megszűnésekor a munkaadótól végkielégítésben részesült, munkanélküli járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének vagy illetményének megfelelő összegű végkielégítést kapott. Ha jól emlékszem, épp a szocialista párt volt az az ellenzéki párt az elmúlt ciklusban, amely a legkeményebben és a legélesebben tiltakozott ezen szabályozás bevezetésével kapcsolatosan, elmondva, hogy a végkielégítés funkciója nem egyenértékű a munkanélküli járadék funkciójával, és ennek a kettőnek az egymás után következő bevezetése számukra teljességgel elfogadhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy most hogyan szembesülnek korábbi véleményükkel.
A pályakezdők munkanélküli-segélyével kapcsolatosan két megszorítást is tervez a kormány. Az egyik az ebben a törvényjavaslatban, amely az összeget kívánja korlátozni, a másik pedig január 1-jei bevezetéssel általában megszüntetni kívánja a pályakezdők munkanélküli-segélyét.
Én azt gondolom, kapcsolódva számos korábbi véleményemhez hiszen a jogállamiság és a biztonság bizonyos szempontból sokkal fontosabb tényező, mintsem a konkrét adómértékek, vagy a konkrét szabályozási kérdések , hogy nem lehet azt elfogadni, abban a logikában sem, amiben most a kormánykoalíció ezt a javaslatot előterjesztette, hogy fél éven belül két lényeges módosítást hajtsunk végre ugyanazon az intézményrendszeren belül, akkor, amikor tudom már, hogy fél év múlva változtatást javaslok ebben az intézkedéscsomagban. Tehát azt gondolom, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélyével kapcsolatosan amelynek kapcsán nyilvánvalóan voltak visszaélések, de melyik ilyen általános alanyi jogon járó rendszer esetében nincsenek, kérdezem én nem értünk egyet azzal, hogy most módosítsuk, akkor, amikor már január 1-jétől újabb módosítást kívánnak tenni a kormányzati oldalról.
Általában végig kellene gondolni egyébként a rászorultsági elvnek a problémáit, a rászorultsági elv egyedi, adminisztrációs eszközökön keresztül, apparátuson keresztül történő érvényesíthetőségének a közgazdasági racionalitását.
Mert hogyha bizonyos feltételekhez kötve bizonyos apparátusok osztják el ezeket a pénzeket, akkor annak a postázási költsége, olyan értelemben, hogy elbírálási költsége, adminisztrációs költsége, és sokszor célzottsága sem támasztja alá számos esetben ezen egyedi eljárásos, adminisztrációs összegű pénzosztást, és az alanyi jogosultságú pénzosztás bizonyos célzott csoportoknál igenis sokkal hatékonyabb és sokkal jobban képes érvényesíteni számos esetben a rászorultságnak a követelményét, mint az ilyen típusú egyedi elbírálási lehetőségek.
Nem akarom tovább ragozni a kérdést. Azt hiszem, hogy szinte mindent elmondtunk. Sajnálom, hogy kormányzati oldalról ezen érvekkel szemben én az általános bizottsági bevezetőn túlmenően nem hallottam véleményeket, remélem, hogy lesznek, és remélem, hogy tartalmi dolgokra mutatnak rá, vagy esetleg olyan módosító javaslatok megelőlegezését jelentik, amelyek legalább csökkentik ezen súlyos intézkedéseknek a negatív hatásait.
Köszönöm szépen a Háznak a megtisztelő figyelmét, és előrebocsátom azt, hogy bár mi módosító indítványokat nyújtunk be, de nehezen tudom elképzelni, hogy ezen törvényjavaslathoz, annak jelenlegi formájában, a Fidesz a nevét adja. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)