Pusztai Erzsébet (MDF)

1995. május 16.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény módosítása most az aktuális témánk. Itt megint arról van szó, hogy a huszonegy törvény között törvénymódosítás formájában jelennek meg olyan lényegi változtatások, amelyek alapjaiban befolyásolják például az egészségügyi ellátórendszert.

Az egyik kérdés, amiről már sok képviselőtársam szólt, a fogászati ellátás társadalombiztosítási támogatásának drasztikus és rövid idő alatt történő megszüntetése, ahogy ez ebből a törvényjavaslatból kiderül. Azóta már sokan elgondolkodtak és elgondolkodhattak rajta, hogy mi is fog történni, ha ezt a változtatást ilyen hirtelen és ilyen előkészítetlenül vezetik be.

Miről is van itt szó? Arról, hogy a törvény hatálybalépésével megszűnik a felnőtt korú lakosság fogászati ellátásának társadalombiztosítási támogatása, teljes egészében. A 18 éven aluliak kezelése, a sorkatonai szolgálatot teljesítők kezelése szerepel ebben a törvényjavaslatban, ámde nem szerepel a társadalomnak nagyon sok olyan rétege, amelyet nem lehetne és nem szabadna kivenni semmiféle társadalombiztosítási ellátásból.

Ide tartoznak például a terhes anyák, akiknek fogászati szűrővizsgálata és kezelése, fogaik állapotának rendben tartása már a terhesgondozás részeként is szerepel. Éppen ezért elég abszurd és érthetetlen kérdés, hogy ez miért nem vetődött fel a kormány fejében akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot előkészítette és benyújtotta. A következő kérdés az egyéb betegségben szenvedők fogászati ellátása, a különféle intézetekben ápoltak fogászati ellátása, a felnőtt korúak elmeszociális és szociális otthonában lévő gondozottak fogászati ellátása. Erről nem rendelkezik a törvény. A törvény alkotóinak valahogy nem jutott az eszébe, hogy léteznek olyanok, akik után senki nem fog tudni a fogászati kezelésért fizetni. S akkor mi lesz? Mindig, minden alkalommal megvárjuk, amíg akut állapotba kerülnek, amíg sürgősségi ellátásra szorulnak, amíg üvöltenek a fájdalomtól vagy tályog alakul ki a szájukban, és csak akkor, sürgősségi ellátás címén fogjuk őket ellátni? Tudniillik ez a javaslat ezt tartalmazza, ha szigorúan értelmezem.

Ugyanakkor az időskorúak protetikai ellátását támogatni szándékoznak, ami nagyon szép és dicséretes dolog, csakhogy a gyerekkor és az időskor között van egy igen hosszú átmeneti időszak.

A Népjóléti Minisztériumban az elmúlt években nagyon kemény munkával elkészült a fogászati finanszírozás reformjáról szóló anyag. Teljes részletességgel kidolgozott állapotban a kormány rendelkezésre állt volna. Elkészült az anyag a szakmai kollégiumokkal, szakmai körökkel való többszörös és részletes egyeztetés után, és a dolog lényege éppen az, hogy a társadalombiztosítás a fogak megőrzését, a fog megtartását támogassa, és ami ezen kívül van, ahhoz kelljen hozzájárulást fizetni a fogorvoshoz fordulóknak.

Miért ilyen nagyon fontos ez és miért különbözik ez a kormány jelenlegi javaslatától? Azt mondja most a kormány, hogy a sürgősségi ellátás, a fájdalomcsillapítás társadalombiztosítási támogatást élvez. Ezek szerint a társadalombiztosítás támogatja, ha valaki megszabadul a fogától, és nem támogatja, ha valaki megőrzi a fogát.

(22.10)

Ez egy nagyon szomorú döntés az önök részéről, hiszen pontosan az lenne a lényeg, hogy ebben az országban ahol egyébként is az európai átlagnál sokkal rosszabb fogazattal élnek az emberek a fog megtartására és a megelőzésre ösztönözzük az embereket. Ez a program nem ösztönzi az embereket megelőzésre, hiszen ha csak egy szűrővizsgálatra jelentkezik a fogorvoshoz, ha csak azt szeretné, hogy megnézzék a fogát, van-e közötte lyukas, már azért is fizetnie kell, hiszen a társadalombiztosítás semmit nem fizet a fogorvosi ellátásért.

Nagyon remélem, hogy kedves képviselőtársaim még meggondolják, hogyan lehet ezt bevezetni, hiszen léteznek módosító indítványok, de azok az összes részletkérdést nem kezelik. Nem kezelik azt, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik olyan rossz anyagi körülmények között élnek, hogy semmilyen körülmények között nem fognak tudni fizetni a fogorvosi ellátásáért; az ő számukra nem marad más, mint az, hogy fiatalon fogatlanná váljanak, hiszen nincs más lehetőségük, semmiféle lehetőséget nem teremt meg ez a törvényjavaslat.

Ezeket a módosításokat ráadásul ilyen rövid idő alatt hirtelen bevezetni rendkívül sok zavart és zűrt fog kelteni a fogorvosi hálózatban. Hiszen könnyű azt leírni, hogy a fogorvosi ellátó hálózatot privatizáljuk, mert ez megoldja technikailag a kérdést, ugyanakkor senki nem tud válaszolni arra, hogy milyen körülmények között, milyen feltételekkel fogják ezt, mennyi idő alatt végrehajtani, és mi történik a fogorvosokkal a rendelőkben akkor, amikor ez a törvény hatályba lép. Mi történik a fogorvosokkal és mi történik a betegekkel?

Egyik napról a másikra szándékoznak megváltoztatni ezt a rendet; a fogorvosok egy jó része közalkalmazott, önkormányzati rendelőkben dolgoznak; az önkormányzatoknak ellátási kötelezettségük van, hiszen az alapellátás körébe tartozik a fogászati ellátás. Mi fog történni ezek után, hogyan rendezik a vitás kérdéseket? Ha az egy rendelőben egy széken két fogorvos dolgozik, hogyan fogják privatizálni, kinek, mikor? Hogy fogják a rossz, lerobbant gépeket magántulajdonba adni? Hiszen a rendelők privatizálása talán ezt is jelenti. Milyen bérleti díjakat szándékoznak megállapítani? Alig egy-másfél hónappal az intézkedések hatálybalépése előtt az összes ilyen kérdés teljes mértékben tisztázatlan.

Képviselőtársaim, nem javaslom önöknek, hogy megszavazzák ezt a módosítást, mert rendkívül nagy zavart fognak kelteni a fogorvosi ellátásban, rengeteg tisztázatlan kérdést, rengeteg problémát és rendkívül sok feszültséget.

A másik kérdés a szanatóriumi ellátás kérdése, amiben megint nem tudunk semmi részletet, hiszen nem jut el hozzánk az információ, hogy mit terveznek, és pontosan néha az az érzésünk, hogy önök sem tudják igazán, hogy mit is szeretnének, azon kívül, hogy meg akarnak takarítani pénzt bizonyos helyeken. De hogy ezt hogyan szándékoznak végrehajtani, azzal kapcsolatban semmi konkrét információnk nincs. Azt mondják egy előkészítő anyagban, hogy a szanatóriumok túl sok, túl széles ellátást visznek, és a szanatóriumi ellátás jelentős részének társadalombiztosítási támogatását meg kell szüntetni. A szanatóriumi ágyak 15-20 százaléka olyan, amely rehabilitációt lát el, ezeknek kell megőrizni továbbra is a társadalombiztosítási támogatását. Érdekes gondolat ez. Mindenki tudja, hogy Magyarországon a rehabilitációra nagyon kevés a lehetőség. Azt elfogadnám, hogy a szanatóriumi ágyak nagyobb részén folyjon aktívabb rehabilitáció, de hogy a meglévő szanatóriumi ágyak mindössze 15-20 százalékát fogadják el rehabilitációnak és az összes többi társadalombiztosítási támogatását megszüntessék, az teljesen elfogadhatatlan, hiszen így sem látjuk, hogy mi lesz ezek után, mi lesz ezekkel az intézményekkel, ki és hogyan fogja ezeket finanszírozni. Vagy bezárják? Vagy privatizálják? Ki fog azért az ellátásért fizetni, amikor beutalnak egy beteget, mondjuk, egy súlyos infarktus után szanatóriumi kezelésre? Hol van a határ a rehabilitáció és a szanatóriumi ellátás között? Ezek mind tisztázatlan kérdések.

A betegszállítás szempontjából érthető dolog az, magam is tudom, nagyon sok betegszállítás nem igazán indokolt, ez sok esetben előfordul. De vajon megvan-e már az a feltételrendszer, amikor e szerint a törvény, e szerint a módosítás szerint a betegszállítást támogatni fogják vagy nem fogják támogatni? Hiszen az eddigi megfogalmazásokban rendkívül általános kitételek találhatók, indokolt eset-e a betegszállítás vagy nem indokolt. És akkor ott az alapkérdés: az a járni alig tudó, ámbár a kórházban meggyógyult néni, aki húsz kilométerre lakik a kórháztól egy kis faluban, annak most indokolt a hazaszállítása vagy nem indokolt, mert már nem beteg. Akkor nem betegszállításra vették igénybe a mentőszolgálatot. Hol fogják megvonni a határokat? Erről megint nem tudunk semmit, de előttünk van a törvénymódosítás, előttünk van a pótköltségvetés, ahol az erre szánt összegeket már csökkentik, holott még azt sem tudják, hogy milyen mértékű lesz az igénybevétel egy új rendszer szerint, hiszen az új rendszert még nem dolgozták ki!

Itt most két dolog történhet: vagy nem fog elindulni az új rendszer, mert a szabályozásokat nem fogják tudni megalkotni megfelelő időre, és akkor nem takarítottak meg semmit, de akkor hol van a társadalombiztosítás költségvetése, mit ér az egész költségvetés; vagy hirtelenjében és drasztikusan bevezetik az intézkedéseket, amihez nem lesz ideje a jogalkalmazóknak alkalmazkodni és rendkívül sok feszültséget, vitát és problémát szülnek a társadalomban. Ezt is meg kellene talán gondolni, és ilyen előkészítetlenül ilyen drasztikus lépéseket nem volna szabad tenni.

Ezért képviselőtársaimnak azt javaslom, hogy az ide vonatkozó és intézkedéseket elhagyó, de legalább finomító módosító indítványokat támogassák.

A következő a táppénz ügye. Rendkívül érdekesnek tartom a 79. §-ban a megfogalmazásokat. Tudniillik tévesen módosították a korábbiakban a betegszabadság alapján a társadalombiztosítási törvényben történt megfogalmazást. Eddig úgy szólt, hogy akinek külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, az táppénzre legkorábban az első tíznapos betegsége után jogosult. Mit írtak ebbe a törvénybe? Akinek külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy naptári évben igazolt keresőképtelensége 25. napját követően jogosult. Tehát, kedves képviselőtársaim, akinek nem jár betegszabadság, az a 25. naptól kezdve jogosult. És mi van azzal, akinek jár betegszabadság? Az mikortól jogosult? Erről elfelejtettek rendelkezni. Talán esetleg meg kellene gondolni, mielőtt leírják, hogy mit akarnak mondani egy törvénycikkellyel.

Arról már korábban szóltunk, hogy a gyermekápolási táppénz ilyen értelmű módosítása rendkívül komoly problémát fog kelteni az egészségügyi hálózatban. Nem pusztán az lesz a probléma, hogy a gyermek hat- és tizenkétéves kora között az anya táppénzként már csak a fizetésének 50 százalékát kaphatja, hanem az lesz az igazi, súlyos morális probléma, hogy vajon az orvos megtegye-e, hogy azt az anyát, aki minimálbért keres, a gyerek betegsége címén írja ki táppénzre, hiszen akkor csak a minimálbér 50 százalékát fogja kapni arra az időre. Ha azonban ebben az esetben az orvos a papírra azt írja, hogy az alatt az időszak alatt az anya beteg, akkor 70 százalékát fogja kapni. Kérdezem önöket, képviselőtársaim, van-e értelme az ilyen rendelkezésnek, és miért kell az egészségügyi dolgozókat ilyen típusú méltányossági csalásokra kényszeríteni? Mert ezt fogják tenni, mert nem sok háziorvost találnak, aki megteszi azt egy rosszul élő és alacsony keresetű anyával, hogy 50 százalékra csökkenti a jövedelmét a gyerek betegségének ideje alatt.

A terhességi-gyermekágyi segélyről hasonlót lehet elmondani, hiszen úgy módosítják a terhességi-gyermekágyi segélyt, hogy látszólag kiterjesztik, és erről mondhatnák azt, akik ezt elsőre elolvassák, hogy jaj, de jó, hiszen megnyúlik a terhességi-gyermekágyi segély ideje, ugyanakkor azonban minden nőtől jelentős összeget vesznek el, hiszen az eddigi teljes kereset helyett csak 70 százalékot vagy ha nincs elég biztosítási ideje, 60 százalékot kaphat.

(22.20)

A második félévben adott, a fizetés után járó 50 százalékos terhességi-gyermekágyi segély elméletben ott adhat valamit az anyának, aki a gyedtől megfosztva azt igénybe venni nem tudja, de a viszonylag magasabb jövedelme után az az 50 százalék még mindig biztosítja egy fél éven át a gyermeke gondozását.

A társadalombiztosítási járulék kiterjesztéséről majd képviselőtársaim fognak szólni, hiszen ez egy olyan döbbenetes változtatás, amit azt hiszem nem lehet elégszer elmondani, hogy tönkreteszi az egész kulturális, művészeti és tudományos életet egyaránt.

Megdöbbentőnek tartottam a balesetijárulék-fizetésre vonatkozó kitételeiket, amit még a módosító indítványok sem kezelnek, hiszen a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 44 százalékos baleseti járulékot kell hogy fizessen a továbbiakban, és ez semmivel nem magyarázható meg, képviselőtársaim! Az az ember, aki egy munkahelyen dolgozik, az után nyugdíjbiztosításra, balesetbiztosításra és egészségbiztosításra a munkaadója 44 százalék járulékot fizet; ha pedig valaki emellett kiegészítő tevékenységet folytat, akkor az ez után járó jövedelme, de minimálisan a minimális bér összegéig, 44 százalék csak baleseti járulékot kell fizetnie! Mivel indokolható ez, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak csak balesetbiztosításra akkora összeget kell fizetni, mint más embernek a teljes társadalombiztosítási ellátásért? Azt hiszem, semmivel sem indokolható, és minden bizonnyal az alkotmányossága is megkérdőjelezhető. Ezen sem szándékoznak sajnos módosító indítvánnyal megfelelő mértékben változtatni.

Kedves Képviselőtársaim! Ez most megint egy olyan törvénymódosítás, ami tele van olyan változtatásokkal, amelyek súlyos hibát, súlyos zavarokat fognak kelteni a társadalomban, különös tekintettel az egészségügyi ellátó hálózatot érintő kérdésekre, s önök ezt egy-másfél hónap alatt kapkodva, átgondolatlanul végre akarják hajtani.

Még egyszer kérem önöket, gondolják meg, hogy megszavazzák-e ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)