Boross Péter (MDF)
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hiszen értem én Pál László miniszter urat, hogyne érteném! Válaszolni kell! Ami a leértékelést illeti, ha jól figyelt, azt hangsúlyoztam, hogy a leértékelési várakozás a 8 százalékos leértékelés végrehajtása után milyen importserkentő volt és a fizetési mérlegre milyen hatást gyakorolt. A várakozásról beszéltem, ami példátlan ügyetlenség, mert retorikával váltották ki ezt a várakozást. Igen, lehetett volna 10 százalékos is a leértékelés, de e várakozásért nagyon nagy árat fizetett az ország, ami kifejezetten kormányzati ügyetlenség volt. Erre magyarázatot egyébként a mai napig nem tudok csak egyet: azért volt ez a retorika, hogy Békesi László saját pártjával elhitesse, hogy kényszerintézkedésekre van szükség. Csak nemzetközi visszhangja támadt és sok minden más megfelelő konzekvenciákkal járt.
Energiaárról beszélnek. Hölgyeim és uraim, itt MSZP-kormány volt, ha jól emlékszem 1990-ben. És 1990 áprilisára energiaár-emelést határozott el a kormány , április 8 volt a választások második fordulója, és egyáltalán nem hajtotta végre. Mert nem lojális dolog ilyen összehasonlításban, ilyen relációban mindezt felvetni. Azzal, hogy négy nappal korábban be lett jelentve, el lehet dicsekedni, de ez a négy nappal korábban történt bejelentés nem számla formájában jelent meg, és tisztelt Ház, amint tudjuk, számlára reagál és háborog a nemzet elsősorban és nem ilyen természetű bejelentésekre.
A privatizációs bevételekről nem szólok, hisz leállt egy tőkebeáramlás ebbe az országba. Nem szólok, nem akarom elővenni a HungarHotels és egyéb ügyeket előhozni, azokat a kormányzati ügyetlenségeket, ami miatt megtorpant a tőkebeáramlás egy olyan országban, amelyik rá van szorulva a folyamatos forrásokra, külföldi forrásbevonásra. (Az elnök megkocogtatja poharát.) Szeretném, ha érveléseinkben és a vitákban reális keretek között maradnánk. Hódolatom, elnök asszony.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)
(11.20)