Sasvári Szilárd (Fidesz)

1995. május 16.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy e késői órában is szükséges arról a megszorító intézkedésről beszélni, amely a szerzői, illetve az előadói díjak, honoráriumok tb-járulékkal való megterhelését jelenti.

Egy többpárti módosító indítvány elhagyni javasolja azt a szakaszt, amelyet már a kulturális bizottság is elhagyni javasolt az ülésén. Ez a szakasz a 85. §-ban szerepel, amelyik így hangzik: "A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni."

(22.30)

Abból a megfontolásból szavazta ezt meg a kulturális bizottság e heti ülésén, hogy nemcsak a tudományos élet résztvevőit sújtja ez, hanem és főleg azokat az előadóművészeket, akik a művészeti világ különböző területein dolgoznak. Hadd hozzak föl néhány példát, hogy élővé tegyem, ez alatt a fogalmazás alatt milyen típusú tevékenységekről van szó, milyen emberekről: olyan zenészekről, akik hangversenyeznek nagyzenekarokban, kamarazenekarokban; olyan rockzenészekről, akik koncertet adnak; olyan énekesekről, akik nagyobb színházakban, az Operett Színház vagy akár az Operaház munkatársaiként énekelnek, szerepelnek, és akik kisebb-nagyobb helyi közösségben fellépnek az előadások között, illetve azokban az időszakokban, amikor színházi szünet van.

Hadd hozzak fel egy nagyon egyszerű példát: Albertfalván az elmúlt héten föllépett néhány színész, operetténekes, népdalénekes egy utólagos anyák napi ünnepségen. A jelenlévők nem voltak sokan: 30-40 ember volt ott, de mégis, egy helyi közösségnek olyan fajta kulturális lehetőséget adott meg, ami számukra nagyon fontos. És ezeket az előadásokat nem mások szervezik, nem különböző szcenáriók, hanem nagyon egyszerű helyi közösségi képviselők akár a Vöröskeresztre, akár a Mi Családunk Egyesületre gondolunk.

Hadd folytassam a felsorolást azzal, kiket érint még ez a törvényjavaslat, a törvényjavaslatnak ez a passzusa:

Színészeket érint, akik az évadot végigjátsszák a kőszínházakban, közben pedig tájolnak, járják a vidéket a közelit és távolit , akik nyáron kisebb és nagyobb városokban lépnek föl, hogy kitűnő darabokkal szórakoztassák közönségüket.

Haknizókat érint ez, és olyan egyszerű segédszínészeket vagy más előadóművészeket, akik például egy gitárral mennek el a különböző közösségekbe, hogy előadjanak bármilyen darabot vagy megzenésített verset, akik nincsenek benne abban a körforgásban, amit a budapesti színházi élet vagy egy-egy nagyobb város színházi élete jelent, tehát nem részesülnek sem Szolnok város színházi életében, sem Zalaegerszeg színházi életében, hanem járják az országot és sokféle dolgot csinálnak.

Olyanokat is érint és olyanokat is érinthet ez a törvényjavaslat, akik mondjuk, tudományos-népszerűsítő előadásokat szeretnének elmondani különböző közösségi házakban. Olyanokat is érinthet, akik például Szabó István történész dolgait szeretnék népszerűsíteni, hogy meg tudják mutatni a különböző történész iskolák közötti különbséget, hogy mit jelen például az ő munkássága. Olyanokat is érinthet, akik annak idején arról publikáltak, mit jelentett a katolikus egyház működése Lengyelországban a nyolcvanas évek társadalompolitikai változásaiban.

Ezek olyan egyszerű és olyan életszerű dolgok, amik néhány közösséget érdekelhetnek.

Érint ez a törvényjavaslat olyan előadókat is, akik iskolákban, gyermekjátszókban lépnek föl, bábszínházban adnak elő és nem akarom most folytatni azoknak az alanyoknak a sorát, akiket érinthet ez a törvényjavaslat.

Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokat érinti, akik meghívják őket, akik felkérik őket valamilyen előadás megtartására, hiszen nekik kell állni a törvényjavaslat szerint ezt a fajta 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot.

Ha a 44 százalékos tb-járulék terhet jelent nekik, és ezt nekik kell kifizetni, bizonyára nem nehéz kitalálni, hogy csökkenni fog a megrendelések száma, és csökkenni fog a kulturális "fogyasztás" is. Hogy miért jó ez, ezt, tisztelt képviselőtársaim, nem nagyon értem.

Az történhet meg, hogy ennek kapcsán az emberek inkább zsebből fognak fizetni a kisebb közösségekben; az történhet meg, hogy bizonyos dolgok a feketegazdaság területére mennek át bár a kultúrának a feketegazdaságban való részvételre elég csekély esélye van, talán a feketehaknizásra volna valamelyest, de az sem igazán éri meg.

Hadd emlékeztessem önöket és az előterjesztőt az általános vitában elmondott észrevételeimre, amikkel a szerzői jogdíjak, illetve az ezeket megterhelő tb-járulék behajthatóságára utaltam. Két módon lehet a szerzői jogdíjat kezelni. Az egyik a közös jogkezelés, a másik fajtája pedig az egyedi jogérvényesítés. Tulajdonképpen az esetek döntő többségét a közös jogkezelés foglalja magába. Ennek az a lényege, hogy a szerzői mű felhasználása úgy történik, hogy gyakorlatilag lehetetlen a jogosult engedélyét előre kérni, tehát a nyilvánosságra kerülő művek jogdíjai végül is utólag jutnak el az adott szellemi tulajdonoshoz. Itt arról az egyszerű helyzetről van szó, hogy ha az Illés zenekar vagy az Omega zenekar számait a rádióban leadják, az valahol utólag jelenik meg a szellemi tulajdonosoknál. Nem lehet előre megszabni, nem tudják előre kiszámolni, hogy hányszor, milyen mértékben, milyen hosszan, az adott zenekarnak hány darabját, hány számát fogják leadni. Ez utólag derülhet ki.

Ennek a felhasználásnak a folyamán tulajdonképpen nem köt a felhasználó semmilyen megbízási szerződést a jogosulttal, vagyis nincs biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony. Nincs is ezért olyan meghatározott, a jogosultat érintő díjösszeg, jogdíj, amely járulék alapjául szolgálna. A felhasználó ehelyett a hivatalos lapban közzétett szerzőijogdíj-közleményben meghatározott szerzői jogdíjat fizeti, amely a megfizetéskor nem nevesíthető, vagyis nem lehet tudni, ki és milyen mértékben lesz rá jogosult, azaz van-e egyáltalában biztosított, aki után járulékot kellene fizetni.

Nem folytatom a sort, nem utalok vissza azokra a mondataimra, amelyek az egyéni jogérvényesítést érintik, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezek a mai világban már átláthatatlanná válnak, hiszen például ugyanilyen szerzői jogdíj terheli a számítógépen dolgozók szoftver vagy hardver találmányát is, amit levédenek, és amit használnak a későbbiek folyamán mármint ha nem lopják el tőlük, hanem rendesen működik és fizetnek érte.

Végezetül egy eljárási problémára szeretném az önök figyelmét felhívni, illetve arra, hogy nem teljesen tiszta számomra az a kép, mi fog történni ennek a törvényszakasznak a későbbi megtárgyalásakor. Ismereteim szerint a március 12-én elfogadott Bokros-csomagot ugyan nem tudom, milyen többséggel a kormány támogatta, valamennyi miniszter vagy a miniszterek nagy többsége kézjegyével látta el. Ennek ellenére a bizottságban nem derült ki teljesen tisztán, hogy a művelődési kormányzatnak mi ebben az álláspontja. Hiszen egyfelől a kormány-előterjesztésnek automatikusan támogatója a művelődési kormányzat mint ahogy az a bizottságban el kellett hogy hangozzék , ugyanakkor viszont a mai sajtó alapján arról kell beszélnem, hogy a kormány egyik minisztere egy alternatív javaslatot nyújt be a kormány javaslatához.

Jó lenne tisztában lenni azzal, hogy a kormány vajon teljes mértékben kiáll e mögött a Bokros-csomag mögött, vagy vannak olyanok, akik más megoldásokat is javasolnak. Ha vannak ilyenek, azt gondolom, az lenne a parlamentáris szabályok betartása, hogyha a kulturális bizottság illetve a megfelelő bizottságok keretén belül lehetne megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, ami szükséges.

A magam részéről ezen a területen tulajdonképpen kompromisszumos megoldást nem nagyon látok. Azt az egyetlen megoldást látom és ajánlom az önök figyelmébe, hogy a honoráriumoknak, a szerzői díjaknak a megbízási jogviszony keretében előadói tevékenységet folytatók díjazása esetében ne fogadják el a 44 százalékos tb-járulékkal való sújtást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)