Zsigmond Attila (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Akár folytathatnám ott, ahol Vitányi Iván tegnap abbahagyta. Igen, hölgyeim és uraim, a kultúra és a kultúrát felelősen képviselő országgyűlési bizottság kormánypárti többséggel ellenzékben van. Abszurd helyzet vagy inkább teljesen természetes. Nem tehet mást. De vajon a kultúra ügye miért csak a kulturális bizottságnak oly fontos?
Vitányi elnök úr mértékről beszélt. Szerintem nincs mérték. Mértéktelenség van. Nincs jövő és jelen, fontos és nem fontos. Tekintet nélküli, szárnyaló fantáziájú harács van, amit bátorságnak, hovatovább vitézségnek titulálnak. Ez utóbbi igaz, ehhez tényleg nagy bátorság, talán már vakmerőség kell. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a bátorságnak a szakszerűség, az értelmes jövőépítés, a kibontakozás felelőssége a szinonimája. És milyen bágyadt, szánalmas bátorság a talán legvédtelenebbet sújtani?
Igen, a kultúra, a tudomány, a művészet tiszteletdíjainak tb-járulékáról beszélek természetesen. Módosító indítványunk a 209. pont alatt található, és a 85. § ÁT 103/A (15) bekezdés teljes elhagyására irányul. Mielőtt bárki kulturális lobbyt kiáltana, mielőtt bárki kivételezésre, kiváltságokra gondolna, sietve megnyugtatom, hogy nem erről van szó. Magam is a nemzet egyetemlegesen felfogott ügyéért, egyáltalán a szellemi életért, a kultúra, a tudomány, a művészet intézményrendszerének működhetéséért emelek szót. A működő vagy még csak potenciálisan tartalékban lévő agymunkáért szólok, melynek fontosságát oly sokszor kérdőjelezték meg 1949 és 1990 között. Már megint?
Kitől várja vagy mitől várja a kormányzó Pénzügyminisztérium a kilábalást? Pénzügyi műveleteitől vagy az agyban gazdag értelmiségtől? De nézzünk egy példát a sok lehetőség közül!
A magyar alkotóművészek, képző , ipar , fotó , zeneművészek, az irodalom művelői nem tartoznak a társadalombiztosítás általános körébe. Nem ők akarták így, hogy nekik csak úgynevezett nyugdíjsegély járjon, noha jövedelmük után mindig vonták a járulékot. De ezt legalább eddig mindig megkapták a művésznyugdíjasok, úgy, mint mindenki e hazában. A mértéktelenség gátlástalanjai azonban új cselt eszeltek ki, hogy a havi ezer forint segélyjárulék mellett fizessék az alkotók minden tiszteletdíj után még annak 44 százalékát a társadalombiztosításnak. De e tiszteletdíjak után fizetett 44 százalék tb-járulékért nem jár semmi; se nyugdíj, se semmi.
Az ember azt hinné, hogy az amúgy még kissé hermafrodita társadalombiztosításunk is társadalmi szerződésen alapul: az aktív kori befizetésekből majd jár valami, ha nem is sok. Csak a szellem munkásainak nem jár semmi a 44 százalék befizetéséért. És az alkotmány, hölgyeim és uraim? De hát akkor nem is társadalombiztosításról, hanem adóról van szó: agyadóról! A tudományos kutatók, a kultúra, a művészet munkásai adóznak azért, mert agyukat használják: ez a büntetésük.
(23.00)
Idáig a csomagküldő szolgálat "minta érték nélkül" küldeményéről beszéltem, de ezzel a bajok nem érnek véget. Még mindig a nyugdíjsegélyes alkotóművésznél maradva akitől úgy akarják tiszteletdíja 44 százalékát is elvenni, hogy nem kap érte semmit a pótköltségvetéssel mára ott tart, hogy elfogadása esetén már szerzett jogú nyugdíjsegélyét sem kapja meg. Azért nem, mert a kormányzó Pénzügyminisztérium az 1994. évi teljesen felesleges pótköltségvetésben már 50 millióval csökkentette, a mostani pótköltségvetésben további 40,5 millióval csökkenti a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány egyébként szükséges és elkerülhetetlen költségvetési támogatását. Így pedig nem fog tudni még nyugdíjsegélyt sem fizetni. Nos, ez csak egy példa a sok közül a kíméletlenül bátor mértéktelenségről.
És most néhány mondat idézet következik: "A kultúra nemcsak terepe, de eszköze is a társadalmi, gazdasági modernizációnak. A világ élenjáró nemzetei, országai gazdasági fejlődésük dinamikáját, demokratikus vívmányaikat jelentős részben a kultúrára, az oktatásra fordított szellemi energia, figyelem és anyagi eszközök, az emberi tőkébe való beruházás segítségével érték el." Egy másik idézet ugyaninnen: "A kultúra a társadalom boldogulásának egyik legfontosabb eszköze." Végül egy harmadik idézet egy másik anyagból: "A társadalomnak a kultúra egészére van szüksége, és a kultúra e társadalmi szerep révén előmozdítja a gazdasági fejlődést" idézet bezárva.
Kérdezem önöket így, ismét kérdezem: jól van ez így? Vagy inkább: jól lesz ez így? Vagy itt már semmi sem számít, csak a persely? Ezt a mértéket nem ismerő pénzügyi hatalmat csak az Országgyűlés ellensúlyozhatja immár, és nagyon kérem képviselőtársaimat, ezt ne felejtsék el a szavazásnál! De hogy ne maradjon titok, hogy honnan idéztem, szeretném megmutatni: (Két kiadványt emel a magasba.)... ebből és ebből a munkából, a Magyar Szocialista Párt programjából, és a szabaddemokraták "Kultúratámogatás" című anyagából származnak az idézetek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)