Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a hozzászólásomat elmondanám, e parlament előtt immáron ötödször hívnám föl a Házszabály 45. §-ának második pontjára az elnök úr figyelmét, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ismét nem képviselteti magát, amikor többek között az oktatási bizottság elnöke, Orosz István elnök úr mondta el az oktatási bizottság véleményét.
Idézni szeretnék Fodor Gábor úr április 29-ei nyilatkozatából, amikor is azt nyilatkozta a miniszter úr, hogy "rossz szemlélet, hogy a minisztériumnak törvényt kell gyártani akkor is, amikor erre nincs semmi szükség." Úgy hiszem, hogy a miniszternek itt lenni viszont szükséges lenne, és nagyon jó lenne, ha hallgatná azokat a véleményeket, amelyek elsősorban az alkotóművészek és az alkotó értelmiség 44 százalékos tb-járulékával kapcsolatosak.
Ezért a 85. §-hoz szeretném a véleményemet elmondani, gazdagítani azt az érvanyagot, amit előttem képviselőtársaim már megtettek. A 85. § elhagyását Herbert Ferenc, Kósa Ferenc, Pécsi Ildikó, Selmeczi Gabriella, Zsigmond Attila, Sasvári Szilárd, Nagy Sándor, Vitányi Iván, Surján László, Szilágyiné Császár Terézia és Fekete György képviselő urak javasolták. Azt kell mondanom, hogy majdnem hatpárti, de legalábbis ötpárti konszenzus van benne, és ahogy elnök úr már elmondta, az oktatási bizottság egyhangúlag javasolta az elhagyását.
Az elmúlt időszakban képviselőtársaim különösen hangsúlyosan és azt hiszem nagyon érzékletesen beszéltek arról, hogy mennyire sújtja az alkotóművészeket ez a 44 százalékos tb-járulék, illetve milyen jogi következményei vannak. Hadd említsek egyetlenegy saját tapasztalatot is. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak hat millió, azaz hat millió forint áll rendelkezésére, hogy műalkotások vásárlását eszközölje, és ezt különböző szervezetekhez eljuttassa. A pótköltségvetés idején sikerült megmenteni kormánypárti és ellenzéki képviselőknek összefogással, hogy ezt a hat milliót ne csökkentsék két millió forinttal, azaz a '95-ös évben továbbra is hat millió forint álljon rendelkezésre. Ez a törvénymódosítás nem két millió forinttal csökkenti, hanem rögtön 40 százalékával, vagyis 3,6 millió áll csak ezek után rendelkezésre. Azt hiszem, hogy nemcsak a Művelődési Minisztériumnál, hanem más szervezeteknél is teljesen természetes, hogy ezzel a 44 százalékos csökkentéssel számolni kell.
Én mégis elsősorban most egy másik oldalra szeretném felhívni az önök figyelmét. Itt nem esett szó az oktatásról és a tudományról. Az elmúlt időszakban nem hiszem, hogy az oktatás és a tudomány különösen kiemelt ágazata lett volna ennek a kormánynak, hiszen számos megszorító intézkedés érte már a pótköltségvetés területén is. Azonban el kell mondanom, hogy kialakult az egyetemeken és a főiskolákon egy olyan rendszer, ahol meghívnak vendégoktatókat, ahol felkérnek jegyzetek, oktatási segédanyagok elkészítésére külső szakértőket, tehát ez nem az egyetemen oktatók munkaköri kötelezettsége. Nem tudom, hogy a patkó bármelyik oldalán ülő képviselőtársaim körülbelül sejtik-e, hogy mekkora összeget jelent ez az előadói díj, egy-egy előadás vagy egy-egy gyakorlatvezetés díja. Meg kell mondanom, hogy ez általában nem éri el az ezer forintot, jobb egyetemeken és jobb főiskolákon lehet, hogy 1500 forint is lehet. Már most jelezték a főiskolai főigazgatók és a rektorok, hogy az elkövetkező időszakban erre nem lesz mód, illetve az előadói díjakat 40 százalékkal csökkenteni kényszerülnek. Úgy hiszem, hogy a tudomány lebecsülése, a felsőoktatás abszolút negligálása történik az elkövetkezendő időszakban.
Nem hiszem, hogy van ma olyan rektor, tanszékvezető vagy főiskolai igazgató, főigazgató, aki azt mondja, hogy legyen szíves előadást tartani 500 vagy 400 forintért, ami után természetesen mint jövedelem után ismét adózni fog az, aki ezt az előadói díjat megkapja.
Nem kisebb gondot jelent az egyetemi jegyzetek és segédanyagok elkészítése. Ma általában az egyetemi hallgatók számtalan esetben panaszkodnak, nemcsak a modern tudományok területén, tehát az egészen új, mondjuk a számítógépes tudományok területén, amely napról napra változik, hanem a műszaki tudományok, közgazdaságtudományok területén is, hogy nincs jegyzetük, nincs megfelelő jó minőségű, naprakész, a tudomány fejlődését követő jegyzetük. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy nincs arra alkalmas oktató vagy tankönyvíró vagy jegyzetíró, hanem elsősorban az az oka, hogy olyan minimális a jegyzetírói juttatás, honorárium, ami gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy az egyetemi oktatók elkészítsék, hiszen más egyéb jövedelemforrások után kell nézniük.
Meg kell mondanom, meg kell osztani önökkel egy személyes tapasztalatomat, nemrég adták ki a közös példatárunkat, ahol kiszámoltuk, hogy 1,60 forint jutott egy órára jegyzetírói díjként. Természetesen nem vettük föl a honoráriumot, úgy gondoljuk, hogy ezzel is segítjük a felsőoktatást. De mégis úgy gondolom, hogy ezt a humort nagyon keserűen kell elmondani, és ez a humor ugyan úgy tűnik, mintha jó vicc lenne, de egymás után be fog következni az a helyzet, hogy nem lesznek a felsőoktatásban megfelelő minőségű jegyzetek, hiszen ilyen minimális díjért és annak is a 40 százaléka elvétele mellett lehetetlen elkészíteni.
Úgy hiszem, hogy az alkotóművészekre vonatkozó rendkívül negatív következménye ennek a 40 százalékos tb-járuléknak, párosulva a tudomány területén szintén bekövetkező negatív hatásával, nem ér meg annyit, mint amennyi a bevételi oldala. Tudom, hogy számos esetben történtek kalózkodások ezen a területen, tudom, hogy számos esetben nem megfelelő volt az ellenőrzés. De azt gondolom, hogy e kalózkodásokat akár a kazetta , akár a CD-hamisítási ügy egyéb területeken, ahol a szerzői jogdíjakat valóban nem fizették ki, és ennek a pótlására kívánja most a Pénzügyminisztérium ezt a pluszadót bevezetni, ezeket a kalózkodásokat, ezeket a nem jogos követeléseket be lehetne hajtani, de a valóban jogos és itt elsősorban az alkotóművészekre és a tudományterületek művelőire gondolok a valóban jogos honoráriumokat nem kellene ezzel a 40 százalékkal megrövidíteni.
(23.40)
Úgy hiszem, nagyon rossz üzenete lenne a parlamentnek a tudomány felé, nagyon rossz üzenete lenne a művészetek felé, ha most annak ellenére, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak beadványokkal, annak ellenére, hogy ötpárti konszenzus van ebben a kérdésben, mégis meghoznánk ezt a döntést, mert azt mondhatnák, hogy ez a parlament tulajdonképpen művészet- és tudományellenesen döntött. Úgy hiszem, az önök szíves figyelmébe ajánlhatom az oktatási bizottság egyhangú döntését, a kulturális bizottság döntését. Úgy gondolom, hogy ezt a módosító javaslatot, amelyben a 210-től 213-ig gyakorlatilag mindegyik képviselő hasonló módon e paragrafus elhagyását kívánja, támogatni kellene a képviselőknek.
Végezetül engedjék meg, hogy hadd fejezzem ki tiszteletemet a pénzügyminisztériumi államtitkár iránt, hiszen ő az, aki végigkíséri ezt a folyamatot. Azonban szeretném, ha az államtitkár úr felvértezné a kulturális államtitkárt is ilyen kitartással, mert most már tudom, hogy miért mindig a Pénzügyminisztérium győz a Művelődési Minisztériummal szemben. (Derültség taps.)