Gaál Gyula (SZDSZ)

1995. május 16.

GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Most nem szeretném vagy nem tudom előkapni a napirendi javaslatot, de Surján László képviselőnek nyilván van módja utánanézni: minden egyes napirendi javaslatnál, a házbizottság ajánlásánál oda "szokik lenni írva" (Derültség.), hogy meddig tart, előreláthatólag hány óráig tart az aznapi ülésnap, szemben a mostanival, amikor nincsen odaírva. Tehát egy korábbi hetit is elő kéne venni, és összehasonlítani vele, hogy valóban megvan ez a különbség.

De ami még szólásra ösztönzött, az az, hogy úgy érzem, az ülést levezető elnökünk szájába olyan megjegyzést adtak, amit ő nem mondott. Ő nem hivatkozott a három és fél évvel ezelőtti költségvetési vitára. Ezt Pokorni Zoltán képviselő úr vetette fel, és válaszolt egyből a saját kérdésére. Az ülést vezető elnök ezt nem vetette fel, de ha már szóba került, akkor hadd tegyem hozzá azt is, hogy ott akkor sem azt kifogásolta az akkori ellenzék és személyesen én sem azt kifogásoltam akkor , hogy éjszaka is dolgozott a parlament. A kifogás az volt, hogy a plenáris üléssel párhuzamosan a költségvetési bizottságnak is üléseznie kellett, az akkori Házszabállyal szögesen ellentétben. Amikor ezt az akkori elnök úrnak fölvetettem, akkor megrótt érte, és a történelem előtti felelősségemre hivatkozott, hogy akadályozni próbálom a Ház munkáját. A költségvetés vitája folyt, és a költségvetési bizottságnak kellett üléseznie, párhuzamosan a plenáris üléssel, tehát az illetékes bizottság tagjai nem vehettek részt akkor a plenáris ülés vitájában. Ezt az egy szempontot kifogásoltuk, és szerettük volna akkor arra kérni a Ház elnökét, hogy biztosítsa, hogy ne kelljen a költségvetési bizottságnak a plenáris üléstől távol lennie. Ez a helyzet tehát nem analóg azzal, és nem megoldás az, amit Kónya Imre úr ezzel kapcsolatban elmondott.

Azt gondolom, hogyha valóban az a szándék vezeti a képviselőtársainkat, hogy vitassuk meg az indítványokat, javaslatokat, akkor erre készséggel rendelkezésre állunk. (Taps.)