Balsay István (Fidesz)
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megtisztelő számomra, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításához 18án fél 1-kor szólhatok a magyar parlamentben.
Úgy is kezdhetném hozzászólásomat, hogy rekviem a köztisztviselőkért. Amikor erről a törvényről beszélünk, akkor nekem eszembe jut a néhány évvel ezelőtti időszak, amikor a legfőbb köztisztviselők közül Gál Zoltán elnök úr vagy Vastagh Pál, mai miniszter úr a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény érdekében szólt, szorgalmazva, hogy 1992-ben minél hamarabb és minél pontosabb módon a Magyar Köztársaság Országgyűlése alkossa meg a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt. A köztisztviselők ezrei várták, hogy ez a törvény 1995. január 1-jével hatályosul, és egy karriertörvénynek, a végzettségnek, a köztisztviselői pályán eltöltött időnek megfelelően olyan megbízható besorolásban és védelemben részesülnek, amellyel kialakítható az egységes, megbecsült, hatékonyan dolgozó magyar köztisztviselői kar.
És mit tapasztalunk most, a stabilizációsnak nevezett törvénycsomag előterjesztésében? Tapasztaljuk, hogy a köztisztviselői karban soha nem látott elbizonytalanodás lett úrrá. A biztos és kiszámítható hivatás, életpálya helyett teljes bizonytalanságba kerültek.
Szeretném jelezni, hogy nem tőlem, hanem a legfőbb köztisztviselőktől származó adatok szerint Magyarországon ma több mint 400 településen nincs jegyző. Szeretném azt is jelezni, hogy a belügyminiszter úr körlevele, amely ajánlásokat tartalmaz amelyek felérnek egy kisebbfajta fenyegetéssel is , a köztisztviselők és a közalkalmazottak körében nagyon rossz hangulatot teremtett. Vannak olyan települések, ahol a körorvos munkájához hasonlóan három vagy négy személy látja el a köztisztviselői munkát, és ugyanúgy mint a körorvos, aki a szüléstől a fogorvoslásig vagy életmentésig, az élet minden területén jelentkező köztisztviselői munkát végeznek.
Tisztelt Ház! A 241. sorszámot viselő javaslatomban nagyon érdekes szituációt tapasztalhat az, aki azt elolvassa. Látható, hogy sikerült a kormány képviselőit is megzavarnom ezzel a javaslattal, amellyel az alkotmányügyi, a költségvetési és az önkormányzati bizottság is egyetértett, a gazdasági bizottság viszont nem értett vele egyet. Ez azért is rejtélyes számomra, mert azt javasoltam, ami az élet ma, ami a gyakorlat ma, hogy a főjegyző, valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként kinevezhető legyen az állam- és jogtudományi doktori képesítésen, végzettségen túlmenően okleveles közgazda képesítéssel rendelkező személy is. Itt a sorainkban ülnek olyanok, akik dolgoztak a Somogy megyei főjegyző barátommal, aki okleveles közgazda, és kiválóan látja el e tevékenységet csak éppen most nem figyelnek.
Szeretném, ha ez aljegyzői posztokon is folytatható lenne, hiszen ma az önkormányzatok gazdálkodásában épp a stabilizációs csomagban beterjesztett módon, soha nem látott módon és általam is támogatott módon erősödnie kell a gazdálkodási szemléletnek, a pénzügyi ellenőrzésnek és mindennek, amely az nehéz helyzetben lévő önkormányzatok közpénzeinek elköltésével, annak ellenőrzésével összefügg.
Különösen nem értem a gazdasági bizottságnak ezt az állásfoglalását, hiszen épp tőlük lenne elvárható, hogy erősítsék a közgazdászok megjelenését a hivatalok vezetésében. Természetesnek tartom azt, hogy a jegyzők, a főjegyzők és az aljegyzők esetében szükséges a kistelepüléseken, főleg a körjegyzőségekben erősíteni a pályán való megtartást; hogy olyan díjazásban és olyan megbecsülésben legyen részük ezeken a településeken is, hogy az egységes közigazgatás, az egységes hatósági munka, a hatékonyság, a törvényesség és nem utolsósorban a szakszerűség jellemezze ezt a munkát.
A közigazgatásnak, s ezen felül az államnak alapvető érdeke, hogy a településeken és a centrális irányítású szerveknél, a minisztériumokban ez a hivatás, ez a szakma minél magasabb szintre emelkedjen. Úgy gondolom, ennek a csomagnak, ennek a törvényjavaslatnak ez a része ez ellen szól.
(0.30)
Mindannyian érezhetjük itt a parlamentben, hogy azokból a benyújtott törvénytervezetekből, amelyek nem kis számban elénk kerülnek, hiányzik a korábban esetleg megszokott, tudományos alaposságú törvényszerkesztői munka. Ma a minisztériumokból nagy léptekkel menekülnek azok a köztisztviselők, akik valamit értettek a törvény megszövegezéséhez, akik valamit értettek ahhoz, hogyan kell más törvényekre és más ágazatokra is figyelemmel tárcaközi koordinációval jó törvényeket benyújtani. Hiszen várja őket egy kevésbé frusztrált, de jobban megfizetett pálya, ahol nem a 80 és 90 ezer forintos bruttó fizetésért, hanem annak nettó többszöröséért más területen végezhetik munkájukat. Ezért tehát nem értem, miért a köztisztviselőkön kell kezdeni a hatékonyság és a takarékosság programját, és miért nem erősödik meg az a kar, hiszen az állam alapvető érdeke, hogy megbecsült, törvénytisztelő, hatékony és egy hivatáspályát végigkísérni tudó köztisztviselői gárdája legyen.
Egy másik javaslatot, amelyet Birta Sándor képviselőtársam nyújtott be, de magam is egyetértek ezzel és korábbi hozzászólásomban is erről beszéltem, szeretnék kiemelni, ami a 250. sorszámot viseli. A 101. § és a Ktv. 43. § (4) bekezdése módosítását tartalmazza. Megengedhetetlennek tartom azt, hogy egy kiszámítható és előre tervezhető előmeneteli rendszerben a hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörben 20 százalékkal a törvény meghatározott sávjaiban csökkenthesse az illetményt. Ez ebben a helyzetben kiszámíthatatlan vezetői túlkapásokhoz vezethet.
Teljes mértékben egyetértek Birta Sándor képviselőtársamnak azzal a javaslatával, hogy ezt csak a minősítéssel összhangban tehesse meg, és ne vezethessen helyi önkényeskedésekhez, hiszen oly könnyű szembeállítani a köztisztviselőt a közalkalmazottal, és oly könnyű szembeállítani kisebb és nagyobb településeken a munkanélküliek tömegével a hivatalban és állandóan a sajtóban és minden fórumon szapult és lebecsült bürokratával azokat, akik munkanélküliként kénytelenek élni. Ezért tehát javaslom, hogy nagy hangsúlyt fordítson a tisztelt parlament arra és pártra való tekintet nélkül legyen az a törekvése , hogy a köztisztviselői kar a megerősítésében és bérének javításában ne kaphasson a hivatali szervezet olyan kiszámíthatatlan hatáskört, amely nincs összefüggésben a végzett teljesítménnyel, nincs összefüggésben a megszerzett tudással, és nincs összefüggésben egy életpályán kialakított olyan tevékenységgel, amelyet a hivatal vezetője egy húzással 20 százalékkal csökkenthet. Ez a megszerzett jogok semmibevételét is jelenti, és olyan eredményekhez vezethet, hogy épp azok távoznak a pályáról, akiket a legnagyobb mértékben meg kellene tartani.
Én nemcsak az önkormányzati köztisztviselők érdekében szólok, hanem a centrális irányítás alá tartozó hivatalok dolgozói érdekében is. Aki járt manapság a földhivatalokban, az tudja, micsoda túlterhelt, túlfeszített munkában kell haragos és joggal türelmetlen ügyfelek, állampolgárok érdekében a köztisztviselői munkát végezni. Itt nem visszalépésre, hanem megerősítésre lenne szükség. Aki tudja, hogy ez a szociális csomag, amelyet az előbb vitattunk, milyen pluszterheket jelent az önkormányzatok szociális osztályainál, a társadalombiztosításnál vagy a családsegítő intézeteknél dolgozók számára, aki tudja, hogy a hónap végén, közepén de most már folyamatosan a polgármesteri hivataloknál hosszú sorok kígyóznak és emberek sokasága áll a hivatal előtt, hogy ügyes-bajos dolgát intézze, és arra kényszerítjük, mint ahogy erről a korábbiakban beszéltem, hogy újra és újra kérvényezze a neki mint magyar állampolgárnak joggal járó, megélhetéséhez az alkotmányban is biztosított összeget, akkor tudja, hogy itt nem a köztisztviselők úton-útfélen való szapulása és munkájának szándékos lebecsülése és annak az örökös hangoztatása a cél, hogy túl sok bürokrata ül ezekben a hivatalokban, hanem nekünk, felelős országgyűlési képviselőknek mélyebbre kell nézni.
Szólítom tehát azokat a képviselőtársaimat, akik nemrégiben még a köztisztviselők sorait gazdagították. Szólítom azokat a parlamenti vezetőket is, akik főtisztviselőként a köztisztviselők érdekében szóltak korábban mint ellenzékiek. Kérem tehát, hogy ezt a pályát az állam és az önkormányzatok jól megfontolt érdekében ne becsülje le a tisztelt parlament, hanem tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Magyar Köztisztviselői Kamara ugyanúgy részese lehessen egy európai szintű közeledésnek, ugyanúgy részese lehessen egy magasan művelt, kvalifikált és mindenfajta modern köztisztviselői tudományok birtokában szolgálhassa az állampolgárok és az állam érdekét, ennek érdekében ezeknek a határozati javaslatoknak a jelentős módosítását javaslom.
Kérem, fogadják el azt a javaslatot, amelyben nem az önkényességgel, hanem a minősítéssel összhangban, valamint a jegyzők esetében pedig további megerősítéseket célszerű a parlamentnek tenni, hiszen a 3200 önkormányzatból már 400-nál vagy annál többnél is hiányzik a jegyző. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)