Pokorni Zoltán (Fidesz)

1995. május 16.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az ajánlás 250., 251., illetve 249. pontjában szereplő módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, nagyjából annak az érvelésnek mentén, amit képviselőtársam, Balsay István az előbb a Fidesz részéről megkezdett.

(0.50)

Az 1992-ben elfogadott köztisztviselői törvény célja az volt, hogy pártatlan, magas szakmai ismeretekkel rendelkező közigazgatási kar alakulhasson ki Magyarországon. Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy törvény biztosítson a köztisztviselők számára szakmailag és egzisztenciálisan kiszámítható előmenetelt. A köztisztviselői törvény elfogadásától eltelt három év számos tapasztalatot hozott a felszínre, amely időszerűvé tette a törvény módosítását. Ugyanakkor a Bokros-csomag megszorító intézkedései nyilván költségvetési okok miatt kívánják meg a törvénymódosítást.

Véleményünk szerint jól látható a mostani törvénymódosításban ez a fajta kettősség. Számos, technikailag fontos és pozitív szabályt tartalmaz a javaslat, például a különböző szférák közötti átjárhatóság biztosítását, a vizsgarendszerekhez kapcsolódó rendelkezések pontosítását és egyéb; de jól láthatók a szabályozás negatívumai, illetve veszélyei és hiányai is. A törvénymódosítással kapcsolatos félelmeink elsősorban abból adódnak, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit nem látjuk összhangban állónak az eredeti törvény szabályozási céljával, illetve minden pontosító szándék ellenére is veszélyeztethetik a köztisztviselői kart.

Az első veszélyforrás, hogy a törvény, illetve a törvénnyel kapcsolatos egyéb intézkedések alkalmasak a köztisztviselői kar megfélemlítésére. Hogy ez nemcsak az ellenzéki képviselők félelme, arra jól mutat a szakszervezetek véleménye, akik május 15-ét, a kudarcba fulladt egyeztetés napját a közigazgatás történetének fekete napjaként emlegették és emlegetik sajnos ma is.

Az első veszélyforrás a hivatali vezetők túlhatalma. A második a kliensrendszer kialakulásának lehetősége. A harmadik a közszolgálati pálya elhagyása.

A kormány bejelentett létszámleépítési intézkedései, a köztisztviselői törvény egyes kedvezményeinek elvonása, a hivatali vezetők mérlegelési jogkörének kiszélesítése alkalmas arra, hogy a köztisztviselői karban bizonytalanságot teremtsenek. A hatályos törvénnyel szemben a jelenlegi javaslat olyan jogosítványokkal ruházná fel a hivatali szervezetek vezetőit, amelyek elsősorban a köztisztviselők illetményére jelentős kihatással vannak, illetve azonos életkorú és szakmai végzettségű köztisztviselők között rendkívül jelentős illetményeltérést eredményezhetnek a minőségi szempontokat nem garantált módon figyelembe véve. Ezek a bérmegállapító hatáskörök ugyancsak ellentétben állnak a törvény eredeti céljával, amely normatív módon és nem egyszemélyi mérlegeléstől tette függővé az illetményeket.

Mindez együtt járhat egy politikai kliensrendszer kialakulásának intézményesítésével. Elismerve azt, hogy a jobb munkáért fizetett magasabb illetmény, személyi juttatás és egyéb hatékonyabb munkavégzést biztosíthat a közszolgálatban, ennek árnyoldala lehet viszont, hogy a magasabb illetményt, nagyobb anyagi juttatást nem a hatékonyabb munkát végzők, hanem a politikai vezetéshez közel álló szűk kliensréteg fogja megkapni. Az effajta kliensrendszer intézményesítése végső soron a klasszikus zsákmányrendszer megvalósításához vezethet a közigazgatásban, illetve visszatérést eredményezhet a rendszerváltást megelőző viszonyokhoz.

Mindezen folyamatok együttesen növelhetik a pályaelhagyást, a legjobb, ám a kliensrendszerhez nem tartozó köztisztviselők más szférába áramlását. Nem állítjuk, hogy a törvénymódosítás célja a fent jelzett három problémával függ össze, vagyis hogy a törvényalkotók a köztisztviselői kart direkt veszélyeztetni akarják, a hivatali vezetőknek túlhatalmat kívánnak biztosítani és a politikai kliensrendszert akarnák visszaállítani, de ennek veszélyét nagynak tartom. Hiszen a politikai rendszerváltás átstrukturálta a közigazgatási kart. Az új politikai erők is rendkívül bizalmatlanok voltak a köztisztviselői karral szemben. Az 1992-ben elfogadott köztisztviselői törvény ellenére, amely valamennyire, legalábbis formálisan stabilizálta a köztisztviselők helyzetét, mindmáig nem alakult ki, nem alakultak ki azok a kiforrott demokráciában érvényesülő technikák és szabályok, amelyek a köztisztviselői kar számára igazi védelmet biztosítanak a politikai váltógazdálkodás esetében.

Hiányoljuk azt, hogy a javaslat még utalásszerűen sem mutatta be a jelenlegi köztisztviselői kar mozgását, összetételét, és ennek a javaslatnak ezekre gyakorolt várható hatását. Ezt a félelmemet erősíti, hogy Magyarországon 1945 előtt és '45 után is más-más formában a politikai kliensrendszer jellemezte a közigazgatást, ezért bármilyen intézkedés, amely ennek visszaállítását elősegítheti, azért veszélyes, mert felélesztheti ezt a rossz magyar hagyományt. Éppen ezért ajánlom képviselőtársaim figyelmébe az ajánlás 205-ös pontja alatt megjelent javaslatot, Birta Sándor javaslatát, amelyik pozitív irányba kívánja módosítani az itt megjelölt törvényi helyet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke foglalja el.)