Sepsey Tamás (MDF)

1995. május 16.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Először úgy gondoltam, bejelentem, hogy ügyrendi kérdésben szeretnék felszólalni, mert az a tapasztalatom, hogy amikor ez a bejelentés elhangzik, akkor hírtelenjében többen leszünk a teremben, tehát többen figyelnek arra, amit az ember mond. Ez azért elgondolkodtató, mert a részletes vita a paragrafusok megvitatásáról szól, a módosító indítványok megvitatásáról, és én, egyszerű mezei képviselőként, úgy gondolnám, hogy talán nagyobb érdeklődésre kellene számot tartson, mint az ügyrendi észrevétel, javaslat, bejelentés, amelynek a törvényjavaslat érdemi része szempontjából nincs jelentősége. Úgy látszik, időnként téved az ember. Időnként... Időnként az ország is téved... (Derültség.)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az együttes jelentés 244. pontja az alkotmányügyi bizottság egy módosító javaslatát tartalmazza. Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy én módosító javaslataim, kapcsolódó módosító javaslataim egy részében igyekszem nyelvhelyességi szempontból pontosítani egyes megfogalmazásokat. Annak ellenére, hogy például a szabadalmi oltalommal kapcsolatos nyelvtani módosító javaslataimat az igazságügyi államtitkár asszony lesöpörte, hogy ugyan már, mit akadékoskodik ez az ember ha megerőszakoljuk a magyar nyelvet, hát megerőszakoljuk a magyar nyelvet, nem okoz ez senkinek problémát! , én mégis úgy gondolom, hogy a törvény szövege feleljen meg a magyar nyelv szabályainak.

Az alkotmányügyi bizottság 96. §-ra vonatkozó módosító rendelkezésének szándékát jónak tartom. "Más jegyző helyettesítése céljából..." szól a szöveg. Véleményem szerint azonban a "más jegyző" nem a "másik jegyző"-t jelenti. "Más" ember van és van "másik" ember is. Úgy gondolom, hogy ha helyettesítünk valakit, akkor egy másik embert helyettesítünk, mert nem más emberként járunk el, nem megváltozunk belsőleg, hanem egy másik ember lép valakinek a helyébe.

Eme csatlakozó módosító indítványt én nem tartottam titokban: tegnap beadtam, hogy a plénum ha akarja megismerhesse, és adott esetben tudjunk erről vitatkozni. Ez egy formai dolog, csak szeretném felhívni az alkotmányügyi bizottság figyelmét, hogy nem a módosító javaslatukat akarom lerontani, hanem nyelvtani szempontból igyekszem precízebbé tenni a megfogalmazást.

Amivel érdemben szeretnék foglalkozni, az a törvényjavaslatnak a 100. és 101. §-a, amelyekhez 247., 248. és 249. sorszám alatt nyújtottak be módosító javaslatokat.

A 100. § (2) bekezdése a Ktv. kiegészítését javasolja olyan a) ponttal, hogy kimagasló teljesítményt nyújtó államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében a miniszter bizonyos jogosítványokat kapjon.

Igen tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy nem mindenki osztja az álláspontomat, de szerintem a Magyar Köztársaságban egy államtitkár csak kimagasló teljesítményt nyújthat különben nem felel meg a posztjára, nem méltó a bizalomra.

(1.10)

Nem tudom elképzelni a Magyar Köztársaságnak olyan államtitkárát, aki legjobb erejét, legjobb tudását esküjéhez mérten ne állítaná az ország szolgálatába. Ezek után egy ilyen megkülönböztetést tenni és azt mondani, hogy vannak kimagasló teljesítményt nyújtó államtitkárok, valamiképpen a köztisztviselői kar legmagasabb szintű vezetői rétegének a lebecsülése. A lebecsülése, mert akkor azt mondjuk, hogy vannak olyan személyek, akik megérdemlik azt, hogy kimagasló teljesítményükről beszéljünk, viszont másik személyek vezethetnek egy minisztériumot. Hiszen a közigazgatási államtitkár a minisztérium hivatali apparátusának a vezetője, szakmai felelőse a minisztériumnak és sajnos, ha nem tud kimagasló teljesítményt nyújtani, akkor nem való oda, akkor helyette másikat kell hozni. Ez az a poszt ebben az országban, ahol csak kimagasló teljesítményt lehet nyújtani, ennél alacsonyabb szintű teljesítmény elfogadhatatlan.

A 249. pontban dr. Latorcai János és Csépe Béla képviselők a törvényjavaslat 101. §-ában a Ktv. 43. § (4) bekezdésének módosítását javasolják. Kapcsolódó módosító indítványom ennek a 101. §-nak az elhagyását javasolja. Aki nem teljesen ismeri a 101. §-t, annak nem olvasom fel, csak röviden ismertetni szeretném, hogy ez a paragrafus feljogosítaná a hivatali szervezet vezetőjét, hogy a köztisztviselő a Ktv.-ben meghatározott alapilletményét legfeljebb 20 százalékkal megemelje vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentse.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Balsay képviselőtársam az előbb szólt, megszólította mindazon képviselőtársakat, akik korábban köztisztviselőknek minősültek, hogy hallassák a hangjukat. Én hallatom a hangomat. Hallatom a hangomat, mert úgy gondolom, hogy amikor a köztisztviselői törvényt a korábbi Országgyűlés megalkotta, éppen azért alkotta meg a bérezésre vonatkozó szabályokat, hogy ne a hivatalvezetők szimpátiája vagy antipátiája befolyásolja a köztisztviselők előmenetelét, a fizetését, hanem a teljesítményük. Ha egy köztisztviselő rosszul dolgozik, nem megfelelő munkát végez, vele szemben el lehet járni fegyelmi úton, el lehet bocsátani alkalmatlanság címén, lehet csökkenteni fegyelmi büntetéssel az illetményét, de olyan módon, hogy okát se kelljen adni, hogy a hivatalvezető a törvényben rögzített skálán miért kevesebbet ad vagy miért többet ad, semmi mást nem jelent, minthogy 1995-ben a köztisztviselői gárdát kiszolgáltatjuk a politikumnak. Ezt akarta 1992-ben a korábbi Országgyűlés elkerülni.

Az akkori ellenzéki pártok jelenleg kormányzópártok támogatták ezt, és hangsúlyozták, hogy a köztisztviselői gárda politikamentes legyen. Ezért alkották meg azokat a garanciális szabályokat, amelyeket most ez az országgyűlési többség módosítani akar egyetlenegy célzattal, hiszen másra nem lehet következtetni ezekből a sorokból. Más üzenetet a köztisztviselői gárda nem olvashat ki ezekből a sorokból, csak azt, hogy aki nem fog gazsulálni, aki nem fog kedvébe járni a hatalomnak, annak csökkentik a fizetését, bár jó szakember, aki pedig hízelkedni fog, aki adott esetben egykori párttagságára hivatkozik, az viszont 20 százalékkal magasabb fizetést fog kapni. És még indokolni sem kell, még bírósághoz sem fordulhat a köztisztviselő, hogy "ugyan már, miért adnak nekem kevesebbet?". Legfeljebb fogja magát, felmond, és otthagyja az állását. Igaz, ebben az esetben a végkielégítési szabályok számára igen hátrányosan fognak megváltozni, de amikor ennek a kormányzatnak az a szándéka, hogy 15 százalékkal csökkentse a köztisztviselői gárdát, akkor ki kell találni egy olyan megoldást, hogy ne küldje el őt a hivatalvezető, hanem arra kényszerítse indirekt eszközökkel, mögöttes szándékkal, hogy önként távozzon. Ez most úgy tűnik financiális szemlélettel, pénzügyminisztériumi szemüvegen keresztül, hogy jó az államnak, jót tesz a büdzsének, de ha valaki a közigazgatásban azt a szervezetet véli feltalálni, amire néhány ezer éve a közigazgatást kitalálták, nevezetesen, hogy tisztességes emberek, szakképzett tisztségviselők irányítsák egy állam, egy nagyobb közösség, azon belül kisebb közösségek életét, az elborzad és elszörnyülködik ezen. Ilyenfajta kényúr, mint amilyen a hivatalvezető lesz, hogyha ezek a szabályok hatályba lépnek, nagyon régen nem volt Magyarországon. Nem hiszem, hogy a jelenlegi köztisztviselői gárda rászolgált volna erre.

Lehet, hogy ennek a kormánytöbbségnek az a szándéka, hogy ne egy gerinces, ne egy szakképzett, ne egy szakmailag hozzáértő köztisztviselői gárdát alakítson ki, hanem egy feltétlenül a hatalomhoz lojális, a mindenkori hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló köztisztviselői gárdát. De abból a köztisztviselői gárdából ennek az országnak már elege lett, hiszen korábban, 1990 előtt a köztisztviselők alávetettek voltak. Az a törvény, amit 1992-ben a köztisztviselőkkel kapcsolatban meghoztak, tette lehetővé, hogy megszűnjön ez a függőség, hogy szabadabbak legyenek, hogy ne a politika legyen az irányítója a köztisztviselői gárdának. Vissza akarunk lépni ugyanúgy, mint sok helyen. Azt hiszem, hogy ez a társadalom nem fogja zokszó nélkül elviselni ezt a sok-sok hátraarcot, ezt a sok-sok hátralépést. Nagyon nehéz lesz majd megint egy új, egy szakképzett, a helyzet magaslatán álló köztisztviselői gárdát toboroznia az új kormányzatnak.

A társadalomnak az az érdeke, hogy miközben kormányok jönnek, kormányok mennek, a köztisztviselők a helyükön maradjanak, és a szakmai hozzáértésük alapján irányítsák ezt az országot. Ha lehetővé tesszük, hogy a hivatalvezetők saját belátásuk szerint eltérhessenek a törvénytől mind lefelé, mind fölfelé, akkor úgy vélem, nagyon nagy lépést teszünk visszafelé a múltba, és ez nem az ország javát szolgálja. Akik valóban voltak köztisztviselők, azokhoz szólok én is: szólaljanak meg, ne tegyék lehetővé, hogy ismét egy olyan hierarchia alakuljon ki, ahol a köztisztviselő ki van szolgáltatva, és semmi nem védi meg a jogait. Egy demokratikus jogállamban ez elképzelhetetlen.

Tudomásom szerint a Magyar Köztársaság alkotmánya jelenleg még a demokratikus jogállam intézményrendszerét biztosítja az állampolgárok számára.

Elnök úr, köszönöm a szót, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmet. (Taps.)