Kovács Kálmán (KDNP)

1995. május 16.

DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Célszerűbb egyszerre elmondanom ezt az egészet, mert azt hiszem, egymás után is el tudom mondani, és ezek a dolgok összefüggnek egymással: tehát a közalkalmazottak kérdésköre, másrészt pedig a felsőoktatás helyzete. Ezek egymással összefüggenek. Látszólag amúgy is elég komolytalannak tűnik ez a mostani vita, mert jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kormánypárti képviselőtársaink nem különösebben törődnek azzal, hogy milyen szakmai érveket mondunk el az egyes módosító javaslatok kapcsán.

Természetesen én ennek ellenére idéznék egy kormánypárti képviselő urat, és ez optimizmussal és bizalommal tölt el a tekintetben, hogy mégsem úgy van, ahogy gondolom lehet, hogy csak az ellenzéki rosszindulat mondatja velem. Toller László képviselőtársunk a következőt mondta: a kormánypárti képviselők nem mamelukok módjára szavaznak, hanem legjobb szakmai meggyőződésük alapján. Bízom benne, hogy a most általam előadott érveknek meglesz a szakmai meggyőző ereje, és abban is bízom, hogy a kormánypárti képviselőtársaimat meg tudom győzni arról, hogy ezek a szakmai indítványok, amelyeket képviselőtársaim tettek, jók, és nemcsak az ellenzék népszerűsítését végzik el, hanem segítik a kormánypártokat abban, hogy ne kövessenek el olyan hibákat, amelyek azután jóvátehetetlenek lesznek a '98-as választások alkalmával. Mert jelen pillanatban ez a Bokros-csomag eléggé abba az irányba vezet, hogy ha még nem is akarnánk nyerni a következő választáson, akkor se nagyon tudjuk ezt elkerülni. Tehát ez a veszély fenyeget bennünket, és bízom benne, hogy így segíthetek kormánypárti képviselőtársaimnak abban, hogy ezeket a hibákat ne kövessék el, és abban is segíthetek, hogy talán a magyar társadalomnak lesz valami sikerélménye a Bokros-csomag után. A magyar társadalom ugyanis elég veszélyeztetett helyzetben van, hiszen nem egy Bokros-csomagról szól a fáma. Újabban a sajtó azt írja, hogy van arra esély, hogy további Bokros-csomagok készülnek. Bízom benne, hogy ebből a Bokros-csomagból egy is elég lesz még a kormánypárti képviselőtársaimnak is.

Tehát eme elöljáró után talán hadd térjek rá azokra a javaslatokra, amelyeket érinteni kívánok. A közalkalmazotti törvényt kívánom érinteni, és bár már a köztisztviselők kérdésköre lezárult, de gondolom, az elnök úr nem veszi tiszteletlenségnek, ha egyetlen szóval oda is visszautalok. A Kereszténydemokrata Néppárt nagyon fontosnak tartja azt, hogy úgy a közalkalmazottak, mint a köztisztviselők kellő biztonságban érezhessék magukat, mert ez a biztonság a polgári demokráciának a biztonsága, és a polgári demokrácia kialakulásának egyik létfeltétele.

Az előző időszakban kialakult egy közalkalmazotti és egy köztisztviselői gárda, és a nyugat-európai példák is azt mutatják, hogy számukra rendkívül komoly biztonságot kell nyújtani a vállalkozásokkal és a vállalkozókkal szembeni biztonságot kell nyújtani ahhoz, hogy megmaradjanak abban a szférában, amely a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat foglalkoztatja. Ez a megmaradás a magyar társadalomnak is érdeke, és nem hiszem, hogy a magyar társadalom érdeke lenne az, hogy most egy 15 százalékos köztisztviselői elbocsátás és a második rész, ami engem közvetlenül érint, és a közoktatáshoz szeretném kapcsolni, egy 15-20 százalékos, legyek inkább egy kicsit kevésbé vészmadár, hogy így fogalmazzam a dolgokat , 15-20 százalékos pedagóguselbocsátás veszélye felrémlik előttünk.

Ma már többen hivatkoztak választókra, én is hivatkoznék egy kedves szimpatizánsunkra, aki a következőket említette. Szolnokról van szó és talán adalék a Bokros-program hatásaihoz, és nagyon fontos, hogy ezekről a hatásokról beszéljünk. Szolnokon azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy minőségi változás várható az oktatásban. A minőségi változást nyilvánvalóan úgy értette, hogy ha elküldjük azt a 15-20 százalék pedagógust, akkor a magyar közoktatás minőségileg jobb lesz, a megmaradt pedagógusok jobban el tudják látni feladatukat. Nem tudok másra gondolni, de most a hírt mondanám el, amit ez a szolnoki választó elmondott. Ez az anyuka a következőt mondta: a hetedikes kisfia sírva mesélte azt, hogy az iskolából elküldtek vagy elküldenek 11 pedagógust most nem tudom , köztük az osztályfőnököt is, akinek még néhány éve van a nyugdíjig, de már elküldték a 11 között. Ezt a hetedikes osztályban a gyerekek rossz néven vették, és sírtak amiatt, hogy a pedagógust elküldik, és nem viheti végig őket a nyolcadik osztályban is.

Azt hiszem, hogy ennek a szakmai hibáját nem kell elemezzem, még akkor is, ha kevés pedagógus van itt a parlamentben jelen pillanatban. Tehát óriási szakmai hiba. Elfelejtettem megemlíteni, és elnézést kérek a Háztól: mindig szoktam hiányolni a Művelődési Minisztérium illetékeseit, most pedig elfelejtettem ezt megtenni. Még egyszer hadd kérjek elnézést önöktől: nagyon szívesen vettem volna, hogyha az államtitkár úr vagy netán a miniszter úr végighallgatta volna a beszédemet, mert talán adnék néhány ötletet nekik. De nincsenek itt a 45. § ismételten csorbát szenvedett, mit tegyünk ilyenkor. Nem tudunk semmit sem tenni. Majd legközelebb interpellálok, vagy valamilyen más módon elmesélem ezeket a dolgokat nekik. Tehát elküldték vagy elküldik az osztályfőnököt, és ez szakmai hiba. Azt hiszem, nem kell önöknek magyarázni, hogy mekkora szakmai hiba ez. Egy nyolcadik előtt álló osztályfőnöknek legalább annyit engedjenek meg, hogy végigvigye a tanítványait. Természetesen ez a gyerek könnyei között azért örömhírrel is szolgált az anyukának, mert azt is mondta, hogy nem lesz nulladik óra, mert megszüntették a matematika-fakultációt, sőt úgy hallották, hogy meg fogják szüntetni a számítástechnikát is, a nyelvoktatást is. De azt ismételten kifogásolta ez a gyerek, hogy azt is hallotta, hogy a testnevelési órát is meg fogják szüntetni és ez szintén nem jelentett számára örömet.

Gondoljanak erre a kedves képviselőtársaim, amikor a Bokros-csomagot szavazzák, és gondoljanak arra, hogy mit jelent az, hogy ennyi pedagógust elküldünk. (Dr. Szabó Zoltán államtitkár az ülésterembe lép.)

Hadd köszöntsem az államtitkár urat, nagy örömömre szolgál, hogy megérkezett. (Taps.) De ha megengedik, nem mondom el, amit eddig elmondtam, mert szívesen megtenném az államtitkár úr kedvéért... (Derültség, közbeszólások.).., de hátha Sepsey Tamás képviselőtársam esetleg megró érte és azt nem szeretném. (Dr. Sepsey Tamás: Majd el lehet olvasni a jegyzőkönyvben. Dr. Sepsey Tamás felé fordulva:) Igen, ezt mondja a képviselőtársunk.

Visszatérnék a szakmára, mert nem szeretnék viccelődni ilyen korai órában mindjárt reggel lesz , és a pedagóguselbocsátások pedig nem vicces kérdések.

(1.30)

Visszatérek erre a kérdésre. A kereszténydemokratáknak az a véleménye, hogy megengedhetetlen az, hogy a közalkalmazottak között 15-20 százalék legyen a pedagógus-munkanélküliség. Azt is szeretném elmondani, hogy a meglévők sem fognak jobb helyzetbe kerülni, mert a Bokros-program által gerjesztett infláció a megmaradottak bérét is jelentősen csökkenteni fogja. Nagyon nehéz elfogadnunk azt, hogy úgy fognak embereket elküldeni, hogy a megmaradók is rosszabb helyzetbe kerülnek, az elküldöttek pedig a munkanélküliek számát gyarapítják.

A következőt szeretném mondani kedves képviselőtársaimnak: nagyon rosszul esik számomra, különösen ilyen reggeli órában, hogy megmosolyogják azt, amit mondok. De eddig bármit mondtam önöknek ne feledjék el, azt is mondtam, hogy lesz még pótköltségvetés , az bejött. A pedagógus-munkanélküliséggel kapcsolatban nekem legyen igazam, és csak 15 százalék legyen, s esetleg ne 20 vagy még több, mert az szintén önöknek lesz kellemetlen, és nem az ellenzéknek. Sajnos az a probléma, hogy ez nemcsak önöknek lesz kellemetlen, hanem kellemetlen lesz a magyar közoktatásügynek is, mert az előbb kissé vicces formában előadott érveim, a gyerekek örömét és bánatát összehasonlítván örülnek, amikor a matematika-fakultáció elmarad, talán örülnek, amikor a nyelvoktatás vagy a számítástechnika elmarad, de nem örülnek a testnevelés elmaradásának, s ez mind a gyermekeink egészségét, képzettségét fogja negatívan befolyásolni, a harmadik évezredben az Európához való csatlakozásunk fog csorbát szenvedni akkor, amikor a gyermekeink nem tudnak nyelvet, és nem lesznek birtokában a számítástechnikai ismereteknek. Ennek a felelősségét véleményem szerint a kormánynak nem lenne szabad felvállalnia!

Bár azt is hozzá kell tennem ezt már nagyon sokszor elmondták , hogy a kormány... bátor. (Megcsuklik a képviselő hangja.) Elnézést, elcsuklott a hangom a kormány bátorságának a kimondásánál, és meg kell mondjam, hogy megremegtem egy kicsit. De azért még egyszer elmondom, hogy ma este már többször elmondták, hogy a kormány bátor. De nekem azért az a bizonyos lovacska jutott eszembe, amelyikre azt mondták, hogy nem vak ez, hanem bátor. Azt hiszem, a többit kedves képviselőtársaim is ismerik.

Egy dologban egyet kell értenem Sepsey Tamás képviselőtársammal, hogy a köztisztviselői kérdéskörben az a 20 százalékos dolog a kliensrendszer kialakulását fogja eredményezni. Ez a kliensrendszer nem szerencsés. A KDNP elutasítja ezt a szemléletmódot, mert ez tovább fokozza a nemkívánatos kormányzati centralizációt.

Ennyit a közalkalmazotti és a köztisztviselői részhez benyújtott módosító javaslatokról. S most áttérnék a felsőoktatás és a tandíjak kérdéskörére.

Itt is van képviselőtársaimnak egy módosító javaslata, de ezt a kérdést egy kicsit bővebb összefüggésben szeretném megvilágítani, mert azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel majdnem minden összefügg. Nem kaphatok megrovást azért, ha egy kicsit elkalandoznak a gondolataim, mert a felsőoktatás valahol a magyar jövőt jelenti. A felsőoktatás Európához való csatlakozásunkat jelenti. A Bokros-programban a felsőoktatás erőteljes leépítése fogalmazódik meg, nemcsak a tandíj kapcsán mert szövegesen csak a tandíj kérdése fogalmazódik meg , de megfogalmazódik egy másik dolog is, s ezt az előző kérdés kapcsán is el kell hogy mondjam, nevezetesen az, hogy a Művelődési Minisztérium nem tudja képviselni a művelődésügy érdekeit.

Szeretném emlékeztetni kedves képviselőtársaimat arra, hogy az ősz folyamán volt egy interpellációm, amelyben a tudományos kutatás és a felsőoktatás érdekében interpelláltam. Sajnos itt is meg kell állapítanom, hogy a jóslataim bekövetkeztek. Egyik kérdésem azt volt akkor a miniszter úrhoz, hogy tudja-e a művelődésügyi kormányzat a Pénzügyminisztériummal szemben a tárca érdekeit, s természetesen ehhez kapcsolódva a felsőoktatás és a tudományos kutatás érdekeit érvényesíteni. Miniszter úr válasza akkor megnyugtatónak tűnt számomra. Azt mondta, hogy kemény harcot fogunk vívni a Pénzügyminisztériummal.

Mi lett volna ez természetesen csak költői kérdés , ha nem vívják meg ezt a kemény harcot? Lehet, hogy akkor a Pénzügyminisztérium meg is szünteti a felsőoktatást! De megvívták a kemény harcot, és ebben a kemény harcban a művelődésügy alulmaradt, a felsőoktatás alulmaradt, a tudományos kutatás alul maradt. S hadd utaljak a pótköltségvetésre, ami igaz, hogy nem a mostani tárgyalási témánk, de mégis nagyon keményen összefügg, az előbb már említettem, hogy ezek az összefüggések nem kerülhetők ki, mert nekem mint ellenzéki képviselőnek kötelességem, hogy egy-egy törvény hatásaira figyelmeztessem önöket. Ha már a kormány nem végzi el ezt a feladatát, s ez a törvény sem rendelkezik olyan hatásvizsgálatokkal, amelyeket érdemben el tudnánk fogadni. Ezért nekünk, ellenzéki képviselőknek kötelességünk azt megtenni, hogy azokra a negatív hatásokra figyelmeztessük önöket, amelyek e törvény kapcsán előadódnak.

Éppen ezért a Bokros-csomag és a pótköltségvetés keményen összefüggenek egymással. Gondoljanak arra, hogy mintegy következményként jelenik meg az a 3 milliárd 236 milliós elvonás, amely a felsőoktatást sújtja. Ennek az ügynek a kapcsán már csak egyetlen gondolatot szeretnék fölvetni, s utána tovább megyek a tandíj kérdésére. Azt, hogy vajon annak a 12 milliárdnak, amellyel följavították a Budapest Bankot, az egynegyede nem lett volna-e alkalmas arra, hogy a felsőoktatást legalábbis nominál értékben szinten tartsák? Természetesen a kérdés csak költői, hiszen úgy érzem, hogy ennek a csomagnak a bevezetésével a kormányzat elhatározta azt, hogy a felsőoktatást alacsonyabb szintre fogja visszafejleszteni. Ez természetesen ellentétes a kormányprogrammal, s nem tudom, hogy egyeztethető össze, de később majd kiderül.

Visszatérve a tandíjak kérdésére. Itt szerepel a tandíjbevétel. A tandíjak vonatkozásában a következőket szeretném elmondani. Az érvek mindig úgy jönnek, hogy hiszen a KDNP programjában is benne szerepel a tandíj, s az előzőleg elfogadott felsőoktatási törvényben is benne szerepel a tandíj. Igen, benne szerepel, csak nem így. A KDNP programját szívesen elmondom önöknek, s azt hiszem, szükséges is, hogy elmondjam. Abban nemcsak a tandíj bevezetése szerepel, hanem különféle olyan intézkedések meghozatala, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy az anyagilag hátrányos helyzetben lévő, de tehetséges tanulók ne szoruljanak ki az egyetemekről; benne van olyan hitelrendszer, amely a törvényben is szerepel azt hiszem, önök is tudják, hogy a törvényben szerepel ennek a hitelrendszernek a kérdésköre -; de további olyan intézkedések is benne szerepelnek, amelyek ennek a tandíjnak a bevezetését és hatásait enyhíthetik. Most gyakorlatilag semmi sem maradt meg, csak a tandíj.

(1.40)

A többi elfelejtődött. És itt vissza kell hogy utaljak a kormányzati intézkedésekre. Amikor az előző kormányzat elhalasztotta a tandíjak bevezetését... (Közbeszólás balról: Ez a kormányzat!) Már úgy értem, hogy a jelenlegi kormányzat előző évi intézkedéseiben. Elnézést kérek, valóban rosszul mondtam, kedves képviselőtársamnak teljesen igaza van. Tehát a jelenlegi kormányzat előző intézkedésével elhalasztotta a tandíjat 1996-ra. De azt is sugallta és a dolog lényege ez , hogy talán örökre elhalasztják, talán be sem vezetik, mert Európában olyan tendenciák vannak, amely tendenciák azt követik, hogy a tandíjat nem kell bevezetni. Ebben megnyugodtak az egyetemisták, megnyugodtak az egyetemi oktatók.

Megnyugodtak azok a diákok, akikre szintén kell, hogy utaljak egy szegedi felmérés kérdéskörében. A szegedi felmérés azt mutatja, hogy a tandíjbevezetés kapcsán a diákság körülbelül 12 százaléka fog kimaradni az egyetemről. Nem tudom, ezt mennyiben szabad felvállalni, hogy a jelenlegi diákok 12 százaléka kimaradjon. És még hányan meg sem merik ezek után próbálni az egyetemi felvételt. Holott benne van a kormányprogramban az is, hogy bővíteni kell a diákság, illetve az egyetemi hallgatók létszámát.

Visszatérve erre a kérdéskörre: várható, hogy mintegy 12 százalék kimarad. További súlyos százalékok jutnak nagyon nehéz helyzetbe: pluszmunkát kell vállalniuk, éjjel kell dolgozniuk. Most meg tudom őket érteni, mert ebben a szép hajnali órában, amikor itt beszélgetünk, gondolják el, hogy ilyen időszakban például vagont lapátolni vagy bármi más hasonló, és utána másnap előadásokra, órákra menni, ez rendkívül megnehezíti az egyetemi diploma megszerzését. Ennyit a tandíjról.

Most ezek után semmi sem lesz: sem kompenzációs mechanizmus, sem hitelrendszer. Nem lesz kidolgozva a feltételrendszer, csak marad a tandíj, amely pénzügyi szempontokat fog érvényesíteni. A mai napig nem kaptam biztosítékot arra, pedig tettem föl ilyen kérdést, hogy vállalja-e a Pénzügyminisztérium. Mert hiába teszem föl a Művelődési Minisztériumnak azt, hogy tudja-e vállalni, hogy ez ott marad az egyetemeknél. Itt már valóban csak a Pénzügyminisztériumban bízhatunk, a Pénzügyminisztérium pedig keményen el fogja vonni ezeket a pénzeket, azt hiszem.

Visszatérve: kérem a Pénzügyminisztériumot, hogy ha bevezetik ezt a tandíjat, akkor legalább mindenképpen a felsőoktatás fejlesztésére próbálják fordítani. Maradjon ott, ne vonja el a költségvetés. Még egyszer hangsúlyozom: nem kaptam választ arra, hogy akár csak egy bizonyos részlete is ott maradna az egyetemeknél. Javaslatunknak ez is egy nagyon lényeges eleme, hogy az egész tervezett tandíjbevétel ott maradjon az egyetemeknél az utolsó fillérig, ne pedig a költségvetés lyukainak a betömködését jelentse. Ez egy nagyon fontos kérdés.

Én azt hiszem, ezek után talán már nem is venném el tovább az időt kedves képviselőtársaimtól, de jó néven venném, ha egyrészt választ kapnék a Pénzügyminisztérium képviselőjétől két percben, és a Művelődési Minisztérium képviselőjétől is kaphatnék arra választ egy másik kétpercesben, mivel akkor még az államtitkár úr nem volt a művelődésügyben, amikor én ezt a kérdést feltettem, ezért sokkal keményebben, sokkal határozottabban tud a felsőoktatás és a tudományos kutatás érdekében harcolni.

A másik oldalon pedig az a kérésem lenne, hogy valóban adjon biztosítékot arra a Pénzügyminisztérium, hogy ezzel nem a költségvetés lyukait fogják betömködni, hanem a felsőoktatás fejlesztésére fordítják.

Természetesen lenne még egy javaslatom is kedves képviselőtársaim számára. Az, hogy az általam ismertetett módosító javaslatokat kérem, hogy szavazzák meg. Külön kiemelném az előbb említett módosító javaslatunkat, amelyben azt javasoljuk, hogy 1996. szeptember 1jével vezessék be a tandíjat. Ez a bevezetés úgy tudom, az előző kormányzati döntéssel is egybeesik. Ez talán nem fog olyan nagy nehézséget okozni. Ez alatt az idő alatt természetesen meglesz a lehetőségük arra is, hogy azt a feltételrendszert, azt a komolyan kidolgozott feltételrendszert ki tudja dolgozni a művelődési kormányzat. Ehhez ígérem, személyemben is megígérem, hogy interpellációimmal, kérdéseimmel, de a bizottsági üléseken kérdéseimmel is hozzá fogok járulni, és a segítséget meg fogom adni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)