Csapody Miklós (MDF)

1995. május 16.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlásban szereplő 273., 264., 266., 267., valamint 282. számú, a fideszes Balsay István, Kónya Imre, illetőleg Balsay István, Dobos Krisztina által jelzett javaslatokhoz szeretnék csatlakozni, illetve az önkormányzatiság bizonyos kérdéseihez hozzászólni.

A módosító csomag három legfontosabb eleméből kettőt érintve, tehát a kötelezettségvállalás korlátozására vonatkozó javaslati elemet, valamint a 20 százalékos költségvetési támogatás visszatartásáról szóló elemet, mert a harmadik kérdésről, a testület nyakára ültethető könyvvizsgáló szerepéről más képviselőtársaim szóltak, illetve fognak szólni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy voltaképpen egy paradoxonról van szó itt is, hiszen a paradoxonnak nemcsak az az egyik eleme, hogy véleményünk szerint ezt a '90. évi LXV. törvényt sem kell módosítani a helyi önkormányzatokról, hiszen jól tudjuk valamennyien, hogy a helyi önkormányzatok a vártnál is jobban működtek és a vártnál is termékenyebb, elevenebb, dinamikusabb körei voltak a helyi demokráciáknak. Tehát nagyjából, ha az ötesztendős működés szolgált is olyan tapasztalatokkal, amelyek fényében bizonyos elemek módosításra szorulnak éppen a gördülékenyebb gyakorlat érdekében , akkor azokat egy normális ütemezésben, egy normális menetrendben, szükség szerinti korrekciók keretében lett volna jó elvégezni, és nem belepréselve ebbe a lehetetlen tigriscsíkos valamibe, aminek a darabkáit itt most már elég régóta rágjuk.

A paradoxon egyébként lényegileg abban áll véleményem szerint, hogy az MSZP-SZDSZ-csomag olyan pánikot keltett, olyan frász van az országban sok helyen ettől a csomagtól, hogy még mielőtt létrejönne és még mielőtt bizonyos olyan területeken elérné a kívánt hatást, ahol valóban szükséges csak nem ilyen mértékű és nem ilyen természetű, ütemű, időzítésű stb. megszorításokra , szinte a maga esélyeit csökkenti és teszi kvázi lehetetlenné az a fajta restrikció vagy a restrikciótól való félelem, a megalapozott vagy a kevésbé megalapozott félelem; tehát még mielőtt életbe lépne, azt megelőzően a saját maga hitelbeli, bizalmi és tényleges esélyeit és megalapozottságát csökkenti. A kormány labilitáscsomagjának általános vitájában több ellenzéki párt részéről elhangzott már, hogy megítélésünk szerint a megszorító intézkedések nem egy távlatos, átfogó stratégiai koncepció részeként kerültek összecsomagolásra, hanem kizárólag a rövid távú költségvetési egyensúly érdekében. Ez is egy érthető szempont, ez azonban nem az egyensúlytartó, az egyensúlyos növekedés koncepciója vagy szempontja, hanem kifejezetten a költségvetési egyensúly kérdése. Ez egy érthető szempont, de akkor ezt kell mondani és nem azt, hogy stabilitási csomag.

Itt véleményem szerint nem reformról van szó, hanem durva és drasztikus visszanyesésekről, vagy esetleg így tavasszal egy természeti példát hozva: nem erdőgazdálkodásról, nem az erdő gondozásáról, hanem kifejezetten tarvágásról. Ebből pedig három nehézség mindenképpen adódik. Először az, hogy a társadalom a szükségesnél sokkal nehezebb terheket kénytelen elviselni. Másodszor az, hogy a visszafogó intézkedések a gazdasági teljesítményt is korlátozzák, ami önmagában is rontja, nehezíti ezt a bizonyos egyensúlyteremtést, ami természetesen kívánatos volna. Harmadszor pedig az, hogy a sokféle tűzoltóakció elégtelen hatása miatt éppen ugyanazok a problémák fognak rövidesen előjönni hat hónap, egy év után, amelyeket ez a csomag orvosolni szeretne.

Ha pedig ez így lesz, újabb visszafogóakció-sorozat következik majd erről már ma és tegnap bőven volt szó , és a pénzügyminiszter úr újabb csomagtervvel fogja megajándékozni a magyar társadalmat, és ha az sem válik be, akkor egy következővel, ha lesz még rá ideje. Addig kezel majd minket, amíg nem jő a gyógyulás. Hogy eközben a gazdaságnak és a társadalomnak melyik része mennyire megy majd rá, az más kérdés.

A pénzügyminiszter úr tegnapelőtti és éppen Bécsből megüzent álláspontja szerint ugyan az ő kompromisszumkészsége már kifejlődött vagy kétmilliárd forint erejéig, hiszen "baloldali politika csak szociálpolitikát művelhet, nem pedig szegénypolitikát" szólt a szociálisan érzékeny indoklás , mégis azt hiszem, hogy a kétmilliárdos kompromisszumkészség és az egész társadalmat sújtó 148 mert 150 mínusz 2 milliárdos halmazati büntetés aránya még nem kifejezetten egy gazdasági reformcsomagnak vagy szociális érzékenységnek a jele.

Most a részletes vitában kizárólag az önkormányzatiság elveit sértő, az önkormányzatok működését visszavető három intézkedés közül mint jeleztem kettőről kívánok szólni, tehát a kötelezettségvállalás korlátozásáról és a költségvetési hozzájárulás 20 százalékos mérsékléséről.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az önkormányzati politika nem lehet kormányzati politika, úgy az önkormányzati politika nem lehet pártpolitika sem, hiszen az nem más, mint településpolitika. A település, a kerület választott testülete demokratikus döntéseket hoz, már ameddig van miről, mert ha hiányzik a stabil anyagi háttér, ha a költségvetés nem ad pénzt, akkor az önkormányzatok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ha a kormány vagy a parlament mondja meg, hogy mit tegyenek az önkormányzatok, gyakorlatilag a tanácsrendszer jön vissza. Nem a döntések demokratizmusában, ahogy ezt korábban nagy eufemizmussal nevezték, magyarul nem abban van ez a tanácsrendszerbe való visszahátrálás, az egész szisztémának a visszaközelítése, hogy központi parancsuralmi döntéseket kell központi parancsuralmi csatornákon végrehajtani, nem a döntések demokratikussága indokolja itt a jelzőt, hanem az, hogy gyakorlatilag megszüntetem egy rendszer létalapját, és ennélfogva egyre inkább a központi költségvetésre van az a rendszer utalva.

Rátérve konkrétan a jelzett kérdésekre. A helyi önkormányzatokról szóló törvény gazdálkodási fejezetének az eredeti törvény, a '90-es törvény 88. és a 90. §ai kimondják, hogy a testület mi mindent tehet engedély és felső hozzájárulás nélkül; az alapítványok létrehozásától a hitelfelvételen át a kötvénykibocsátásig.

Kimondja azt is, hogy "a helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős." De kimondja azt is, hogy "a veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel."

A labilitáscsomag mert a javaslat ha valamit, akkor az önkormányzatok működését aztán stabilan labilissá teszi 117. §-a tehát ellentmond az önkormányzati törvénynek, amikor azt rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja. Hazánkban március 12-e óta mintegy 3200 önkormányzatban voltak kénytelenek ezt a mondatot sok egyébbel együtt kívülről megtanulni, és azóta is tervezgetik, hogy hogyan lehet az SZDSZ-MSZP-csomagot vagy fordítva, teljesen mindegy megúszni.

(2.30)

Arról van szó, a paradoxon működésbe lépett, tehát még mielőtt a törvény életbe lépne és hatályossá válna, eleve az öncenzúra, úgy értem: az ön-összeszorítás, az önkorlátozás mondhatnék önamputációt is eleve beindult, és bizonytalan utakon jár, hiszen a törvényjavaslatot ismerik, már az előtt, hogy egyáltalában létrejött volna, megszületett volna.

Igaza van a több képviselőtársam által nemcsak gyakorló polgármesterek vagy volt polgármesterek által is idézett dokumentumban a főváros főjegyzőjének, amikor megállapítja, hogy az önkormányzati törvény 88. §-ának ez a kiegészítése ez a merénylet, amit a csomag tervez az önkormányzati törvény ellen a törvénynek preambulumban is rögzített elveit sérti, amelyek szerint a választópolgárok helyi közössége önállóan és demokratikusan, közvetlenül, illetve választott helyi önkormányzata útján kell hogy intézze helyi érdekű közügyeit.

De ha visszalapozunk, ebben a '90-es törvényben látjuk, hogy a 77. § ezt mondja: az önkormányzat idézem saját tulajdonnal rendelkezik, és költségvetési bevételeivel, kiadásaival önállóan gazdálkodik, egybehangzóan az államháztartási törvény 65. §-ával, amely szerint idézem a helyi önkormányzat költségvetését önállóan, rendeletben állapítja meg. Emiatt tehát a csomag e korlátozó előírása részben súlyos gazdálkodási, részben pedig nem kevésbé komoly alkotmányossági problémát vet fel. Komoly gazdálkodási nehézség amely a csomag nélkül most nem állna elő , hogy az önkormányzatok már rég elfogadott működő, 1995-ös költségvetéssel rendelkeznek, aszerint dolgoznak, és a kiadott költségvetési rendeletek szerint többségük így választókörzetem kerülete, Budapest legnagyobb kerülete, a XI. kerület önkormányzata is rég döntött már az ez évben esedékes hitelfelvételekről is.

Így tehát a kötelezettségvállalások, tehát a hitelfelvételeknek a korlátozása is 1995-ben már bizonyosan nem, később pedig, a most kialakított erőszakos helyzet következtében valószínűleg nem oldható meg később sem. Illetve megoldható, hiszen az ismert arányok mellett mi nem oldható meg, melyik törvény nem lékelhető meg aktuális érdekek szerint. Ez azonban a gazdasági lehetetlenség mellett a jelzett alkotmányossági problémát veti fel, vagyis azt, hogy alkotmányos-e az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát korlátozni akaró törvény. Véleményem szerint nem az, mert az alkotmány 43. §-ának (2) bekezdése azt mondja, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg; az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Én úgy látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a csomagnak a nyomán az Alkotmánybíróság lesz rövidesen Magyarország leglátogatottabb intézménye.

De az alkotmány a 44/A § alatt azt is kimondja, hogy a helyi képviselő-testület idézem gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségre vállalkozhat. Az önkormányzati törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá hangsúllyal idézem e feladatok arányában álló állami támogatásban részesül.

A feladatok arányában részesülni az állami támogatásból ez az elv vezet át a csomag másik inkriminált, 119. számot viselő paragrafusához, amely szerint a kormány az önkormányzatok számára havi rendszerességgel, időarányosan folyósított, jóváhagyott hozzájárulást, tekintettel a központi költségvetés likviditására, legfeljebb 20 százalékkal mérsékelheti. Nem ismételve most a gazdálkodási szabadságról szóló törvényi szabályozás megállapításait, itt is alkotmányossági nehézségekre kell felhívnom a figyelmet, annak az elvnek a megsértésére, hogy a támogatásnak nem a nagy költségvetés likviditásával, hanem az önkormányzatokra nehezedő feladatokkal kell arányban állnia. Emellett az is tény, hogy az önkormányzatoknak ezek a bevételei a felhasználás tekintetében nem kötöttek, tehát minden testületnek magának kell döntenie arról, hogy az így keletkező, maximum 20 százalékos kiesést ami például a XI. kerületben, említettem, ez a legnagyobb kerület, másfél milliárd forint, tehát ezt a nem szabályozott időtartamú bevételkiesést más bevételekből finanszírozzák-e, vagy pedig automatikusan, teljes egészében vagy részben áthárítják-e azt saját intézményeikre.

Ha az utóbbit választják az önkormányzatok, a következmény nem lesz más, mint az igazgatási létszám kényszerű csökkentése. Ez mindenütt jellemző, még akkor is, hogyha vannak, akik tudni vélnek olyan intézményekről, ahol már nyugdíjba vonultakat, illetőleg az élők sorából eltávozottakat is felvettek az elbocsátandók listájára kímélendő a megmaradókat. Következmény lesz a közoktatásnak úgymond a racionalizálása, vagyis az iskolabezárás, az óvodabezárás, a tovább redukált szociális támogatási keret, és ami ebből adódik: a támogatások szűkítéséből eredő, finoman szólva szociális konfliktusoknak az önkormányzatokra hárulása, a fejlesztések megszűnése és az általános csődhelyzet.

Azt, hogy mit jelenthet az általános csődhelyzet, érdekes modellálni például a XI. kerület esetén 20 százalékról van szó. Itt a közoktatási törvényben előírt központi normatív támogatás gyerekre, fejkvóta 41 ezer forint évi átlagban, amihez a kerület eddig 38 ezer forintot tett hozzá. Ha most ez a 41 ezer forint csökken, akárcsak kétezer forinttal is, akkor a különbözetet a 38 ezerhez pluszban hozzá kell tenni és csak egy gyerekről van szó, mint említettem. A költségvetés hozzájárulása a kerületi költségvetésben 1 milliárd 756 millió 530 ezer forint. Ebben a működési költségvetés valamivel több mint 826 millió forint; és a két következő kategória a döntő: az állandó népesség után járó normatív hozzájárulás alig több mint 332 millió, a szociálpolitikai "támadás" pedig nem éri el a 350 millió forintot. (Dr. Szabó Zoltán: Támogatás, nem "támadás".) Támadás, igen, jó, ez freudi volt, támogatásról van szó; ugyanis a szociálpolitikai támogatásnak ilyen mértékű csökkentése: támadás. Tehát itt úgy a középső, mint a második kategóriánál, tehát a lakosság után, az állandó népesség után járó pénz csökkentése és a szociálpolitikai nem bánom, legyen támogatás... 30-30 millió forintot veszít a kerület, ami összesen csak itt 60, és a fővárossal való forrásmegosztásnál pedig ami azt jelenti, hogy több feladatot kell ellátni lényegesen kevesebb pénzből újabb 500 millió forintos veszteség. Jó, harmadszor mondom, tudom, ez Budapest legnagyobb kerülete a második vagy harmadik legnagyobb magyar város , de mutatis mutandis arányban hasonló sérüléseket és csonkolásokat kell elszenvednie a legtöbb önkormányzatnak, leszámítva azokat, amelyek zseniális vezetőik, még szerencsésebb kapcsolataik vagy pedig egyszerűen jó szerencse folytán az elmúlt időben olyan gazdasági bázisra tettek szert, hogy ez a támadássorozat meg se kottyant nekik. És mivel a csöpögtetve vagy esetleg sehogy sem megkapott támogatás döntő mértékben van, ahol 80 százalékban a köztisztviselői, illetve a közalkalmazotti bérek és járulékaik fedezetéül szolgál, mindemiatt számolni kell az önkormányzatoknál és intézményeiknél a legkomolyabb likviditási zavarokkal.

Ráadásul a csomag 119. §-a a hozzájárulás havi 20 százalékkal történő csökkentésére adott kormányzati felhatalmazás mellett nem tartalmaz semmiféle rendelkezést a visszatartott pénz sorsára vonatkozóan.

(2.40)

Tehát az is előfordulhat, hogy a minden egyes hónapban 20-20 százalékkal csökkentett költségvetési támogatás esetleg csak az év végén jut el végre az önkormányzatokhoz, s ez újabb likviditási zavarokat idézhet elő úgy az önkormányzatokban, mint az intézményekben. Ennek a helyzetnek a feloldására, kedves képviselőtársaim, hangsúlyozva, hogy az önkormányzatok szempontjából az egész javaslatot kifejezetten Robin Hood-i jellegűnek, fosztogató természetűnek, törvénysértőnek, sőt alkotmányellenesnek tartom, én magam a paragrafus egészének eltörlését ajánlanám, ha látnám ennek bármilyen realitását. Ám ha a bevezetőben felvillantott, úgymond, kompromisszumkészség nem fejlődik idáig, hát legalább időkorlát bevezetését tartanánk szükségesnek a visszatartott összeg kiutalására.

Erre vonatkozóan másokkal együtt egy hármas javaslat lehet. Vagy annak beiktatása, hogy a kiutalás történjen meg az esedékességet követő egy héten belül, vagy a tárgyhó végéig, vagy pedig a következő havi támogatás eljuttatásával egyidejűleg.

Azt röviden már csak jelezni szeretném, hogy a 121. § elfogadása újabb tőrdöfés, mert ez azt jelentené, hogy a mérsékelt támogatás miatt különben is lehetetlen helyzetbe kerülő önkormányzatok ráadásul még késedelmi kamatra sem tarthatnának igényt. Ha ez a pont is változatlanul úgy marad s bent marad, ahogy van a javaslatban, akkor a 20 százaléknyi pénz sem lesz 20 százalék, ha azt az önkormányzatok egyáltalán megkapják. A késedelmes kiutalás miatt tehát különösen fontos, hogy a központi költségvetés kamatfizetési kötelezettsége fennmaradjon.

Tisztelt Országgyűlés! A labilitáscsomag önkormányzati ajándékaival kapcsolatban szerényen mindössze ezekre a törvényességi, alkotmányossági és nagyon is gyakorlati problémákra, ezekre a véleményem szerint fölöslegesen támasztott, de könnyen csődhöz vezető nehézségekre kívántam fölhívni a figyelmet, nem másért, például azért, mert legtöbbünk valamelyik önkormányzatban lakik, legtöbbünk valamelyik önkormányzatban adófizető, és legtöbbünk életviszonyai ott helyben, nem úgy általában, hanem konkrétan az önkormányzatok lététől függenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)