Balsay István (Fidesz)

1995. május 16.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nietzsche egy mondásában arról beszél, hogy akinek rossz az emlékezőképessége, emlékezete, annak a legjobb választás, ha mindig az igazat mondja.

(3.20)

Boldog voltam, amikor részt vehettem olyan fórumokon, amelyeken Vastagh Pál igazságügy-miniszter akkor országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy az önkormányzatok a hatalmi ágak megosztásában önálló hatalmi ágat képeznek. Nagyon örültem annak, amikor Kóródi Mária képviselőtársam akkor még képviselőként az "Európába megy-e a megye?" című konferenciákon és más fórumokon is általam nagyon tisztelt, harcos módon azt az álláspontot képviselte, hogy az önkormányzatok szabadok legyenek; és ez megjelent a szabaddemokraták szlogenjében is, hogy szabad önkormányzatokat akarunk, amelyek függetlenek a túlsúlyos államhatalomtól, amelyek önálló gazdálkodási alappal rendelkeznek, és amelyek törvényi keretek között, önállóan hozzák meg döntéseiket a közügyek fontos kérdéseiben. Nagyon sokat tanultam személy szerint Gál Zoltán elnök úrtól, amikor az önkormányzatok kialakulásában ő személy szerint is nagyon sokat tett azért, hogy Magyarországon egy igazi önkormányzati rendszer alakuljon ki.

Nem folytatom a felsorolást, csak azt szeretném mondani, hogy a szabad önkormányzatokért, az önkormányzatok gazdálkodási függetlenségéért, a helyi közügyek gyakorlásáért, az egész önkormányzati törvény , amely eklektikus, de európai színvonalú törvény kialakításáért a magyar parlamentben ma is helyet foglaló emberek nagyon sokat tettek, és remélem, fognak is tenni.

Megfogalmazódtak az alkotmányban is azok az alkotmányos alapjogok, amelyeket kétharmados törvénnyel ugyan lehet módosítani, de amelyek hosszú távra egyfajta politikai, gazdálkodási és mindenféle koncepcionális stabilitást adnak az önkormányzatoknak.

Megmondom őszintén: ma este azért maradtam itt sokakkal együtt , hogy az önkormányzatokról eszmét cserélhessünk. Véleményem szerint az önkormányzatiság sokkal komolyabb dolog, semhogy közgazdászokra lehetne bízni ennek a koncepcionális módosítását. Sokkal komolyabb dolog, hiszen a társadalom minden sejtjére, az állampolgárra ahogy a törvény fogalmaz: az önkormányzat alanyaira kihatással van. Minden párt arról beszélt, hogy az önkormányzat sikerágazat volt, és a helyi demokrácia és a magyar demokrácia tartópillére.

Úgy gondolom, ebben a csomagban meggondolatlanul, olyan módon nyúlnak hozzá egyesek a törvénymódosító javaslatok során, hogy nemcsak ennek a gazdasági kihatásaival nem számolnak, nem veszik figyelembe a helyi közösségek értéktöbbletet önálló kezdeményezéseik révén hozzáadó tevékenységét, hanem az önkormányzati rendszerben olyan módosulásokat, olyan torzulásokat eredményező változásokat javasolnak, amelyek miatt az elmúlt négy év eredményeit de hozzátehetem: az ellenzéki kerekasztalnak azt a csodálatos munkáját, amikor szinte hetek vagy napok alatt egy európai szintű önkormányzati törvényt hoztak létre veszélyben forogni látom. Úgy gondolom, nem túlzok itt ma, fél négykor.

Nagyon nehéz vitatkozni egy olyan megállapítással, hogy az önkormányzatok kötelezettségeit törvény korlátozhatja, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok törvényi keretek között gyakorolják a helyi közhatalmat, a helyi közügyek sokaságát. Nehéz ezzel vitatkozni, hogy törvény korlátozhatja-e. Mégis azt mondom, hogy ezt az egész törvényi kezdeményezésről szóló javaslatot nemcsak azért kell elvetnie a Magyar Köztársaság parlamentjének, mert alapjogokat sérthet, hanem azért is, mert ebből nem derül ki most és ma világosan, hogy ezek a korlátok milyenek lehetnek. Csak sejthetjük.

Előttem arról szóltak, hogy befolyásolás és durva beavatkozás fogja érni az önkormányzatok bevételeit így, többes számban , az önkormányzati autonómiát és a helyi közügyek gyakorlásának demokratikus szabályait. Az alkotmányt, annak tételes indoklását, tételes megjegyzéseit az önkormányzatokkal kapcsolatban Kónya Imre képviselőtársam nagyszerűen ismertette.

Én aggódva tekintek abba az irányba, amilyen irányt fölvállal ma a magyar kormány. Úgy gondolom, ebben a hajnali órában Verebély Imre professzor úr ágyában forgolódik... (Dr. Szabó Zoltán: De jó neki!)..., amikor a parlamentben mindenfajta szakmai megfontolás és előkészítés nélkül azt nem is mondom, hogy fiskális szemlélettel, mert túlságosan elcsépeltük ezt a kifejezést , mindenfajta megfontolás nélkül hozzányúlunk egy rendszerhez, amit nem volna szabad megtenni.

Nemcsak alkotmányos aggályok miatt és az európai önkormányzati charta parlament által elfogadott, ratifikált fejezetei miatt tartom megfontolandónak, hogy hozzányúljunk az önkormányzatok kötelezettségvállalásához, hanem azért, mert ebben óriási, a költségvetést tápláló, a költségvetést támogató erő rejlik. Ha valaki azt hiszi, hogy elvonni akár a megosztott bevételeket, akár a helyi bevételek sokaságát és ezt centralizáltan újraelosztani, ez egyfajta előnyt jelenthet, még a hátrányos helyzetű, jövedelemmel nem rendelkező önkormányzatok számára is, vagy akár makrogazdasági szinten, én ezt kétségbe vonom. Bizonyítani lehet számokkal, adatokkal, hogy a helyi kezdeményezés az önkormányzatok alanyainak, a polgároknak a hozzájárulása nélkül ez az ország nem fejlődne. Minden egyes önkormányzati bevételnél számítunk a helyi kezdeményezésekre; számítunk arra, hogy a polgárok, az adófizetők filléreikkel, forintjaikkal hozzájárulnak; számítunk arra, hogy a szülők az iskolafenntartáshoz, az utak, a közvilágítás fejlesztéséhez, a gázprogramhoz hozzájárulnak. Ha ez egy központilag meghatározott, felülről vezérelt és kimondom: tanácsi típusú rendszerré alakul át, ahol az önkormányzatok címzettjei és végrehajtói ezeknek feladatoknak, akkor nagyot léptünk visszafelé. Ezt az irányt én nem javaslom. Nemcsak szociológiai, közigazgatási, önkormányzati megfontolásokból nem, hanem kifejezetten költségvetési megfontolásokból sem javaslom, hiszen a kezdeményezőképesség, a kezdeményezés csírájában fojtódik el. Ha egy önkormányzat képviselő-testülete a legkisebb településtől a fővárosig nem rendelkezik javaslattételi lehetőséggel, ha a pénzeket ismét pántlikázva kapja meg, higgyék el én, aki a tanácsrendszerben is dolgoztam és az önkormányzati rendszernek is részese lehettem, állítom , hogy ezzel az ország milliárdokat és pénzben ki nem fejezhető egyéni kezdeményezéseket, és ennél nagyobb közösségi kezdeményezéseket is elveszít. Államtitkár úr, higgye el nekem!

(3.30)

Ezért tehát javaslom amit a törvénymódosításnál is megtettem , hogy "a helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja" című törvénymódosító javaslatot, amely alkotmányos aggályokat is kivált, ezeket hagyjuk el és inkább olyan törvénymódosító javaslatokat terjesszünk a magyar parlament elé, amelyek a helyi kezdeményezéseket serkentik, amelyek arra buzdítják nemcsak a polgárt, hanem egy adott önkormányzatot méginkább. A Fidesz javaslatában és az én munkásságomban is, amikor a bibói gondolatok kifejtésére nem laikus polgármesterként vállalkoztam, hanem az önkormányzatok sokaságának, az önkormányzatok közösségének, a városnak, a megyének vagy a településközösségnek a gondolatát fogalmaztuk meg, hogy több önkormányzat összefogásával, a térségi feladatok ellátásra vállalkozva óriási erő rejlik az önkormányzatokban.

Senki ne higgye, hogy az önkormányzatok születésének pillanatától kezdve, amikor az izoláció, az elkülönülés, az azonosság, az önazonosság fogalmazódott meg elsősorban az önkormányzatokban főleg a szétváló tanácsi közigazgatásban , az önkormányzati rendszer születése pillanatát, a csecsemőkorát nem követi egy olyan időszak, amikor az önkormányzatok keresik egymás kezét, keresik a társulásokat és keresik a közös megoldásokat.

Ezeket kell támogatni, ezeket kell előnyben részesíteni. Javaslom tehát a helyi önkormányzati kötelezettségvállalások korlátozása helyett a kötelezettségvállalások támogatását és főleg a közös megoldások, a több önkormányzat térségi feladatra vállalkozásának felvállalását. Ma Magyarországon szívesen vállalkoznak a városkörnyékek vagy ha pejoratív a környék, akkor a környék és városai együtt arra, hogy közösen oldjanak meg feladatokat. Itt lehet svéd mintára, skandináv mintára gondolni, én nem gondolok egy francia, túlszabályozott és több ezer oldalon taglalt önkormányzati rendszerre bár onnan is lehet jó példákat átvenni , de arra az angol mintára gondolok, amikor a régi, ősi grófságok tartalmi megújítása mellett ma már eljutottak addig, hogy a város és a közvetlen környezete, a falu nem kerül egymással szembeállításra, hanem egymást kisegítve, a valóságos és a tényleges szubszidiaritás elve mellett építkezve, egymásért is képes cselekedni és tenni.

Tisztelettel javaslom kormánypárti képviselőtársaimnak, akik között tudom, hogy lelkük mélyén és szakmai munkásságuk terén is bizonyítható módon nagyon sok önkormányzat-párti képviselő van, hogy a kötelezettségvállalások korlátozása helyett az önkormányzatok segítése és a térségi feladatok felvállalása kerüljön előtérbe.

Több képviselőtársammal külön javaslatban foglalkoztam azzal is, hogy milyen mértékben lehet az önkormányzatok pénzügyi gazdálkodását ellenőrizni, segíteni, a bűnös cselekedeteket feltárni és a meglévő törvények értelmében is az ilyen önkormányzatokkal, polgármesterekkel és tisztségviselőkkel szemben a törvény erejével fellépni. Én is amellett vagyok, hogy a könyvvizsgáló jelenléte szükséges, bárcsak minden településen meg lehetne ezt valósítani. Ez nemcsak a polgármester ellen, nemcsak a polgármester és a jegyző ellen, hanem a polgármester érdekében is fontos, hiszen megvédheti azoktól a képviselő-testületektől, akik túlharsogva, esetleg politikai megfontolásokból túljavasolva, túllicitálva próbálják ellehetetleníteni az önkormányzatokat.

Eggyel viszont nem értek egyet, hogy az állam kinyújtott karjaként megjelenő könyvvizsgáló minden és a törvényjavaslatban ezt a szót kifogásolom gazdálkodással összefüggő kérdésben előzetesen az ő véleménynyilvánítása nélkül ne kerülhessen a képviselő-testület elé egy-egy javaslat. Ez ellehetetleníti, lelassítja és a törvényalkotó szándékaival ellentétesen hátrányosan befolyásolja az önkormányzatok képviselő-testületét.

Azt sem tudom elképzelni, hogy amikor a közigazgatási hivataloknak egy utólagos törvényi kontroll áll rendelkezésére, akkor a könyvvizsgálónak olyan hatalmat adjunk, amelyben ő a közgyűlés összehívására, a közigazgatási hivatalon keresztül fegyelmi eljárás kezdeményezésére és egyéb olyan jogokra legyen feljogosítva, amellyel sem a választott tisztségviselő, sem a törvényesség őreiként fellépő jegyző a közigazgatási hivatalnál nagyobb, azt überelhető hatáskörrel nem rendelkezik.

Azzal viszont még egyszer hangsúlyozom egyetértek, hogy az önkormányzatok pénzügyi gazdálkodását, kötelezettségvállalásait ellenőrzött módon hajtsák végre és egy költségvetés benyújtásához, egy mérleghez, a költségvetés módosításához, meghatározott nagyságrendű vagyontárgyak hasznosításához valóban előzetesen kelljen kikérni egy könyvvizsgáló véleményét.

A 20 százalékkal kapcsolatban nagyon sok szó elhangzott, nemcsak ellenzéki oldalról, hiszem Lamperth Mónika képviselőtársam és Demszky Gábor főpolgármester úr is foglalkozott ezzel, akivel néhány évvel ezelőtt még együtt lobbyzhattunk itt, a parlamentben azért, hogy az szja minél nagyobb mértékű legyen. Megkaptuk, hál'istennek. Ezt azért is mondom, hogy azok számára is jó ez, ahol az szja nem képződik ilyen mértékben. Hiszen az önkormányzatok öntevékenysége, a munkahelyteremtés érdekében és azért, hogy ez a bevétel minél nagyobb mértékben gazdagítsa az államháztartást és az önkormányzatokat, állítom, hogy nemcsak az APEH-nak kell tenni, nemcsak ölbe tett kézzel kell várni, hogy az szja növekedjen az adott településen, hanem az önkormányzatok ezért nagyon sokat tehetnek. Tehát úgy érzem, hogy több képviselő és több önkormányzati szövetség foglalkozott a 20 százalékkal: a megyei jogú városoktól a fővároson keresztül a kistelepülésekig. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ma Magyarországon, amikor 60 nappal a köztársaság költségvetésének elfogadása után, helyi jogszabályba illeszkedően az önkormányzatok szabályrendeletben megalkotják a költségvetésüket, ezt követően a pénzügyminiszter olyan felhatalmazást kapjon, hogy likviditási zavarokra való hivatkozással csökkentse akár időlegesen, akár hosszabb távon.

Én nem értek egyet Ungár Klára képviselőtársammal kiírva az ő hozzászólását , hogy a pénzügyminiszter úr olyan felhatalmazást kapjon, amivel az önkormányzatokat hozza kényszerhelyzetbe. Én egyben hiszek, hogy törvényi keretek között kell szabályozni az önkormányzatok működését. El tudom képzelni, hogy olyan törvényt hozzon a parlament, hogy meghatározza végső esetben, hogy mit tartunk egy államháztartás szempontjából kritikus helyzetnek, vészhelyzetnek, csődhelyzetnek.

Mégis inkább arra gondolok, hogy az szja tekintetében sem elvonni és centralizálni kell ezeket a bevételi forrásokat és a normatív támogatások amelyek három éve nem nőttek egy jottányit sem és ma mintegy 41,4 százalékát képezik az ország önkormányzati bevételeinek még további korlátozása beláthatatlan következményekkel járna. Az önkormányzatok bármilyen nehéz helyzetben is vannak és az ország nehéz helyzetéhez az államháztartás részeként alkalmazkodniuk kell , mégsem viselik el azt, hogy ne kiszámítható, ne legalább egyéves vagy neadj'isten középtávú időszakra gondolkodva, előre meghatározható módon gazdálkodjanak bevételeikkel, amelyhez az államnak arányosan hozzá kell járulnia.

(3.40)

Azt is el kell mondani, hogy ez a parlament olyan ágazati törvényeket hoz, amelyeket egy törvénytisztelő önkormányzatnak és tisztségviselőinek be kell tartania. Ma az önkormányzatok közel 80 százalékban állami feladatokat látnak el, és ehhez nem kapják meg a szükséges feltételeket. Két évvel ezelőtt 63 százalékát jelentette az állami támogatás az oktatás területén megvalósuló normatíváknak ma nem éri el az 50 százalékot. Miért arányos ez a mai? Miért rak a magyar parlament törvényi keretek között újabb és újabb terheket az önkormányzatokra? Mert nincs kire. Ha tagadjuk azt és én tagadom , hogy egy túlméretezett és beavatkozó, atyáskodó állam dekoncentrált szervei révén próbálja teljesíteni ezeket az alkotmányban rögzített feladatokat is, akkor el kell hogy fogadjam, hogy az önkormányzatokra egyre nagyobb teher jut és én önkormányzatpárti vagyok.

Abban is biztos vagyok, hogy Magyarország nehezen hasonlítható össze egyszerű számsorok alapján Európa többi önkormányzatával, hogy a GDP bizonyos százalékában kifejezzük, az önkormányzati alrendszerre mennyi jut. A magyar önkormányzati rendszer sokkal szélesebb feladat- és hatáskörrel rendelkezik mint bármelyik; talán egy-két dél-európai ország van, amelynek önkormányzata ilyen széles feladat- és hatáskörrel rendelkezik. Egy egyszerű, vulgáris összehasonlítás tehát nem állja meg a helyét. Mégis tudom, hogy a Világbank és más nemzetközi pénzintézet azt mondja, hogy Magyarország a szociális területre, az oktatási területre és főleg az önkormányzati területre túl sokat költ. Ezért például az önkormányzatok vállalták, hogy az állam helyett vesznek fel hitelt, amikor a közoktatásban a közalkalmazotti bérek finanszírozásáról van szó. És ma arról beszélünk, hogy az önkormányzatok bűnös módon eladósodtak, amikor a hitelek nagy része nem a fejlesztésre megy bárcsak arra menne , hanem a működés finanszírozására, amikor 7,6 milliárdot jelent a közalkalmazotti törvény végrehajtásából származó feladat-végrehajtás.