Kelemen András (MDF)

1995. május 16.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Én is így gondoltam, méghozzá azért gondoltam így, mivel úgy érzem, hogy azok a javaslatok, amelyeket támogatni kívánok felszólalásommal, ha a tematikában mesterségesen szét is vannak választva, lényegüket tekintve és háttérérvelésüket tekintve mindenféleképpen összetartoznak, és szerencsétlen volna külön-külön érvelni mellettük.

Egyenként csak azt említeném meg, hogy Balsay István képviselő úrnak az ajánlásban a 263. pontban említett javaslatát szeretném támogatni, hogy a helyi önkormányzat kötelezettségvállalását ne korlátozza a törvény. Amennyiben azonban a képviselőtársak ezt nem támogatnák, akkor feltétlenül megfontolandónak tartom Kónya Imre képviselő úr ugyanide vonatkozó javaslatát, aki a 264. ajánlási számon végül is azt az általa már kifejtett gondolatot hozza be a módosítványba, hogy a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja csak az önkormányzat kötelezettségvállalását, mint ahogy ezt az önkormányzati törvény szelleme elő is írja. Továbbá szeretném támogatni a 268. ajánlási számú módosító javaslatot, Demeter Ervin képviselő úrét, ahol a könyvvizsgáló működésével kapcsolatos változtatást külön indokolja.

(3.50)

Ehhez érintőlegesen említeném a 277. számú javaslatot, amelyik szintén Demeter Ervin képviselőtársam nevéhez fűződik, és ahol az államháztartás 101. § (1) bekezdése elhagyását javasolja. Ez az a bizonyos és itt már többször említett 20 százalék kérdése. És ide kapcsolódik az önkormányzatok működésével kapcsolatos, Surján képviselő úrhoz kapcsolódó 295. ajánlási számú módosítvány támogatása.

Miért kapcsoltam mindezeket össze? Mert úgy tűnik, hogy az ezekben megjelenő különbség, ami az eredeti javaslat és a módosítványok között van, emögött egy társadalomkép ellentmondásai húzódnak meg. Arra gondolok és az jut eszembe, hogy amikor a lakitelki politikai hétvége sorozatában egyszer meghívott vendégünk volt Pető Iván, akkor egy kérdésre azt válaszolta, hogy a középosztály fejlesztése erőltetett dolog, megy az úgy is, ha nem erőltetik, és nem fejlesztésről van szó, hanem fejlődésről a nagytőke fejlődése és alakulása nyomában.

Számunkra azonban egy más filozófia alapján világos, hogy a piaci mechanizmusok annak kedveznek, aki előnnyel indul, de korántsem biztos, hogy az tud a legjobban élni vele. Példa erre a mezőgazdasági szövetkezetek egy elég nagy sora, amely felélésre képes csupán.

Miért említem a társadalomképet? Azért, mert úgy látszik, hogy a választóvonal ott húzódik, hogy a polgárosodással vagy egy elszegényedéssel függésbe kerülő lakosság képét varázsolja elénk a Bokros-csomagban megfogalmazott fejlődés. A jóléti, szociális kiadások tervezett csökkentése nem a szükséges új elosztási rendszer kiépítésének a része véleményünk szerint, hanem a meglevő romlását látszik okozni. Azonban a független, de felelős polgárság kialakulása nem pusztán egyéni kérdésként ragadható meg. Megmutatkozik a polgárok önkéntes társulását jelentő önkormányzatok helyzetének alakulásában, és ez nem pusztán pénztelenségi kérdés.

Az MSZP-SZDSZ kormánycsomag korlátozni kívánja a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalását. Például a könyvvizsgálónak oly kiterjedt ellenőrzési és felülbíráló szerepet szab meg, amelynek alkotmányosságát a tárgyalási napunk folyamán már többször is megkérdőjelezték. Ezek az első megközelítésben pénzügyi szempontból talán magyarázható, bár mindenképpen túlzott és az önkormányzatiság elveit sértő intézkedések utalok arra, hogy bármilyen tárgyú zárt ülésen részt vehet, vagy hogy rendkívüli testületi ülést összehívhat kérdése fölveti azt, hogy mi az a háttér, amelybe ezek beleilleszkednek.

Tavaly október 25-én a tisztelt Ház módosította a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló módosított 1992. évi LXXXIX. számú törvényt. Már akkor látszott az elv: szegényektől elvenni, nagyobbaknak adni, és azokat ily módon pórázon tartani. Az önkormányzatok önálló mérlegelési jogának megkurtítása felfogásunk szerint egyértelműen alkotmánysértő, mivel s erre utalás is történt már az alkotmány 44/A § (1) bekezdése a helyi képviselő-testület önálló szabályozási és igazgatási jogosítványát fogalmazza meg, melyet csupán a törvényesség korlátozhat. Tulajdonosként gazdálkodva a feladatok ellátásához saját bevételre és feladatarányos állami támogatásra jogosult.

Az önkormányzati törvény 1. § (4) bekezdése szerint önként vállalt feladatok megoldása nem veszélyeztetheti a kötelezők ellátását ez korlátozás ilyen értelemben , egyébként azonban szabad döntése van az önkormányzatnak afelől, hogy milyen arányban fordítja pénzét önkormányzati, államigazgatási és közszolgálati szolgáltatási feladatai ellátására.

Az önkormányzati törvényt azonban megváltoztatta a kormánytöbbség, eltörölte a köztársasági megbízotti intézményt, és megyei szinten a közigazgatási hivatalok, mint a Belügyminisztérium területi szervei léptek helyébe. Ezt egybevéve az alanyi jogosultság tényleges megszüntetésével a címzett- és céltámogatások esetében azt jelenti, hogy ezzel elindultunk a közigazgatás megyei tanácsok irányába történő facsarásának útján.

Már az önkormányzati törvény őszi vitájakor látható volt, hogy az új címzett és céltámogatási előírások tervezhetetlenné tehetik az áthúzódó beruházásokat. Most az előrelátás lehetősége és a Pénzügyminisztériumtól, vagyis a kormánytól való függés tovább nőtt a támogatások részbeni visszatartásának, annak a bizonyos, sokszor emlegetett 20 százaléknyi visszafogás lehetőségének a javaslatával.

(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ide tartozik a fenyegető hangsúlyú kormányzati panasz is. Mégpedig arra gondolok, hogy az önkormányzatok rosszul gazdálkodnak, felelőtlenek és ezért ellehetetlenülnek. A néhány ilyen önkormányzat így vált hivatkozási alappá. Hiszen a menet közben változó szabályok különösen, ha más elvekre kezdenek épülni egészen más gazdálkodást igényelnek. A címzett- és céltámogatások előző rendszere beruházást ösztönzött, és természetesen járt a helyi áldozatkészség igénybevételével is. Most viszont több száz, feladatait ellátni képtelenné váló önkormányzat a beharangozott önkormányzati csődtörvénynek néz elébe, miközben gyűlnek az olyan feladatok, amikkel nem jár együtt az anyagi alap megteremtése, ilyen volt például a tűzoltóságok átvételének kérdése.

Ezért hivatkoztam már tavaly szeptemberben az önkormányzati törvény vitája kapcsán az önkormányzatok önálló mérlegelési jogának fenntartása mellett. Akkor még a későbbi megszorítások nem látszottak, de a személyi jövedelemadó helyben maradó részarányának megváltoztatása kapcsán a kicsiny önkormányzatok hátrányosabbá váló helyzetére, azt hiszem, joggal utalhattam.

A hitelfelvételek megszorítása, a címzett- és céltámogatások csökkentése, az igazgatási létszám csökkentése, a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének szűkítése közvetlenül sújtja az önkormányzatokat, hiszen az ellátás biztosítása eddig is igényelte helyi erőforrások bevonását, csökkenti a 24 órás egészségügyi ellátási szükséglet és a tb fedezte munkaidőre eső összeg között meglevő feszültséget amit egyszer már említettem a Házban , akkor érthető, hogy joggal tartom fontosnak Surján László képviselő úr 295. ajánlási számú módosítását, ahol a finanszírozást érvényes, az Országos Egészségügyi Pénztárral kötött meglevő szerződéshez köti.

A családok életszintjét érintő megvonások gondolok a gyermektámogatások, a családi pótlék területén történő megvonások, a várandóssági pótlék, az előnyugdíj megszüntetése, a lakásépítési kedvezmény megszigorítása, a táppénz lényegileg 25 napra való megvonása, a munkanélküliek jövedelempótlásának megkurtítása mind-mind önkormányzati vetülettel is jár. Anya és gyermek a megvont támogatások miatt munkahelyet és bölcsődét követel. Mindez szűkülő piac és önkormányzati pénzszűke mellett. Gondoljunk csak arra, hogy egy bölcsődei férőhely több mint 200 ezer forint!

És ki vesz fel dolgozni ma egy kisgyermekes anyát? És a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folytatása önkormányzati segélyezésként szintén a helyi feszültségeket fokozza. De sorolhatnám a legkülönbözőbb területekről az egybevágó példákat. A helyi adók alól a kormány egyre több kivételt ad. Példa erre, hogy a pénzintézetek, a bankok és biztosítók adóalapját csökkentették. Ide sorolható a közművek olyan magánosítása, amely nem veszi tekintetbe, hogy ebben benne van a helyi lakosság fejlesztési befektetése és felvett önkormányzati hitelek is. Az önkormányzatok döntéshozó szerepüket vesztik anyagi lehetőségeik híján.

Végül is milyen ügyekben maradnak képesek dönteni? Intézményeiket átadhatják és átadják sokan megyei szintre, ahol még egy évig fennállhatnak, azután pedig a megszüntetés már nem kelthet hatékony helyi ellenállást, hiszen a működtető már nem a helyi közösség választott vezető testülete, a megye pedig nem kötődik a helyi település lakosaihoz oly mértékben, mint az adott helyi önkormányzat. A feladatokban, melyekhez nem rendelték hozzá az anyagi lehetőségeket, sorozatosan biztosított a kudarc.

(4.00)

S ha követik a Belügyminisztérium javaslatát és elbocsátják az önkormányzati dolgozók jelentős hányadát úgy tudjuk, 15 százalékos a javaslat , akkor ez szervezetileg is kudarcra ítéli az önkormányzást, az önkormányzás elvét. Marad a manna fentről való várása. Ez nem egy európai önkormányzati Magyarország képe. Ez inkább az önkormányzati elvektől való visszalépés és nem is az állami beavatkozást jelentő helyhatóság, hanem a központosító tanácsrendszer, vagy ha úgy tetszik egy feladatfinanszírozó testületté való átváltozás felé. Én úgy emlékszem, nem így beszélt az ellenzéki SZDSZ.

És azt, hogy itt összehangolt vagy összehangolódó folyamatról van szó, bizonyítja a társadalombiztosítási önkormányzatok sorsa. Nincs idei költségvetés. A kormány visszavonta a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről szóló törvényjavaslatot és kormányváltozattal látta el. A kincstári rend bevezetésének terve a függetlenséget szünteti meg, az alapok visszacsatolása a költségvetéshez vagy az államkincstárhoz, mint ahogy a Pénzügyminisztériumból elhangzott nyilatkozat erre utal. A nyugdíjjárulék-alap szélesítése is csak utólag, kormánydöntés után került a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elé.

Tisztelt Ház! Gondoljunk arra, hogy az Európa Parlament március 9-ei oslanderi jelentéstervezetében milyen mértékben hangsúlyozza a subsidiaritás elvét, azt az elvet tehát, hogy minden döntés a megfelelő szinten, felső beleszólás nélkül szülessen meg. A felsőbbség arra való, hogy segítse a helyi önkormányzás kiteljesedését. Az oslanderi jelentéstervezet a 8. oldalon így figyelmeztet: "A saját feladatait felvállaló társadalmat a kormány nem tudja létrehozni." De ha nem is akarja? De ha akadályozza? Akkor ez nem vág egybe a helyi önkormányzatok európai chartájában foglaltakkal, melyet Országgyűlésünk is elfogadott. Akkor bizony Európa távolodik.

Köszönöm. (Taps.)