Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az államháztartási törvény többek között a pénzellátási fejezetet módosítja és egy apró kis kiegészítéssel hatályon kívül helyezi a 64. § (3) bekezdését. Ez az eltérés gyakorlatilag arról szól, hogy a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás és a költségvetési törvényben meghatározott alapok pénzeszközeinek folyósítását időarányosan kell megtenni.
(4.10)
Ettől eltérést is megenged a jelenleg hatályos államháztartási törvény, amikor a 102. § (4) bekezdésében azt mondja, hogy ettől el lehet térni a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel indokolt esetben. Azt tapasztalom, hogy mind a kormánypárt, mind az ellenzék faágyúkra lőtt. Nagyszerűen bedőltünk annak a cselnek vagy ügyes taktikának, amiben éles támadások kereszttüzébe került az a megoldás, hogy a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel 20 százalékban korlátozható az önkormányzatoknak, a társadalombiztosításnak juttatott összeg. A jelenleg hatályos törvény e tekintetben ennél sokkal lazább, nem szab 20 százalékos keretet, ennél sokkal lazább.
A probléma nem itt van. A probléma és jelentős eltérés abban van, hogy ki térhet el; a jelenleg hatályos szabályok szerint a kormány, az előttünk levő javaslat szerint a pénzügyminiszter. Megítélésem szerint a jelenlegi kormánykonstrukcióban a pénzügyminiszter nem felelős a parlamentnek, ezért indokolatlannak tartom ilyen mértékű jogosítványokkal való felruházását. Amikor a 20 százalékról van szó, a pénzügyminiszter úr azt állítja, hogy itt nem történik semmi más, csak egyfajta rendkívüli helyzetre való felkészülés, aminek a törvényi kereteit alakítják ki. Egy olyan rendkívüli helyzetre felkészülés, amely véleménye szerint jelenleg nincs itt, és nagyon reméli, hogy nem fog kialakulni. Ez arra az esetre szükséges, ha a központi költségvetés finanszírozhatatlanná válik, abban az esetben olyan teherelosztást kell alkalmazni az államháztartáson belül, amely a központi költségvetés és az önkormányzatok között valamilyen egyensúlyt alakít ki. Ezért egy olyan felhatalmazásról van szó az előterjesztő pénzügyminiszter meglátása szerint, amit a kormány kizárólag szükséghelyzetben venne igénybe. Ennek a szükséghelyzetnek véleménye szerint jól és előre definiálható kritériumai kell hogy legyenek.
Ezekkel az érvekkel egyet lehet érteni, egyet lehet érteni, amikor a bírálatokra valamilyen szinten meghátrál a pénzügyminiszter úr, de kérdem én, hol szerepelnek a törvényben ennek a garanciái? Hol szerepel ez a törvényben? Miért csak a szavakban marad ez meg? Miért csak szóbeli garanciákat kap a parlament, miért kell csupán ennyivel beérnünk? A módosító javaslatok két csoportja tapasztalható. Az egyik gyakorlatilag azt mondja, hogy maradjon a jelenlegi szabályozás, én magam is ilyen módosító javaslatot tettem. A másik javaslat próbál valami, úgymond, kompromisszumos és látszatra egy puhább megoldást javasolni. Nevezetesen a 280. számon előterjesztett módosító javaslat, amely azt mondja, hogy az önkormányzatoknál ez a 20 százalékos korlátozás évente legfeljebb két alkalommal történhessen, a mérséklés ne haladhassa meg a költségvetési szerveknél meghatározott arányt, és a visszatartott összeget amint a költségvetés likviditása lehetővé teszi azonnal folyósítani kell. Meglátásom szerint a probléma gyökere és a megoldás lényege az államháztartási törvénynek a jelenlegi szabályozással hatályon kívül helyezni szándékozott 64. § (3) bekezdésében van, ahol azt mondja a törvényünk, hogy a központi költségvetés a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizet a helyi önkormányzat részére, ha az általa időarányosan folyósított normatív állami hozzájárulás legalább öt százalékkal kevesebb, mint a helyi önkormányzatot ténylegesen megillető összeg.
Meglátásom szerint egyetlen reális módja annak, hogy érdemi védelmet kapjanak az önkormányzatok, az, hogy nem szabad feloldani a kormány azon kötelezettségét, hogy abban az esetben, ha késedelmesen teljesíti az időarányos juttatást, akkor ezért kamatot fizessen.
Összefoglalva és röviden, hisz elég korán van már, az a javaslatunk, hogy maradjon meg a régi szabályozás, elfogadni esetleg az alapok tekintetében tudunk új szabályozási rendszert, maradjon meg az, hogy kormány és maradjon meg az, hogy abban az esetben, ha korlátozás, illetve késedelmes utalás történik, ezért kamatot kelljen az önkormányzatoknak kapniuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)