Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 290. számon benyújtott módosító indítványomat szeretném a Háznak indokolni. A felsőoktatási tandíj kérdése immáron két éve folyamatos vita tárgya. S úgy hiszem, hogy az elmúlt időszakban a felsőoktatás-fejlesztési törvény elmaradásával szemben egy ajándékot kaptunk, a tandíjat. Személy szerint és azt gondolom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nagyon sok oktatóval együtt szívesebben vette volna, ha először a felsőoktatás-fejlesztési törvényt kapjuk meg és utána a tandíjra vonatkozó rendelkezést.
Módosító indítványomban el kívánom hagyni a tandíjra vonatkozó rendelkezést. Úgy gondolom, ez alapvetően abból az indokból származik, hogy szeretném a művelődési és közoktatási miniszter szavahihetőségét megtartani, aki 1994. augusztus 30-án itt a parlamentben elmondta, hogy tandíjügyről csak akkor lesz szó, ha a teljes juttatási rendszert áttekintik, és szó szerint az általa benyújtott és a parlament által elfogadott törvénytervezetben az szerepel, hogy a tandíjról majd egy külön törvény fog rendelkezni. Ezt a külön törvényt elég sokáig vártuk, nem érkezett meg, de hírnök érkezett, aki elmondta, hogy ugyan törvény nem lesz, de lesz egy kormányrendelet, amely teljeskörűen szabályozza a juttatások rendszerét. Nyilvánvalóan a tanulói jogviszonyt, azt, hogy milyen ellátásában részesülhetnek a hallgatók szociális támogatás, lakhatási támogatás, szociális ösztöndíj, tanulmányi ösztöndíj , illetve hogy hogyan lehet kompenzálni a tandíjat, hogyan lehet azoknak a hallgatóknak valamiféle kompenzációs lehetőséget biztosítani, akik számára ez a tandíj elviselhetetlen mértékű még a 2000 forint tekintetében is. A későbbiek során persze várható, hogy ez a tandíj emelkedni fog, még több hallgató szorulna ki kompenzáció nélkül a felsőoktatási rendszerből.
Azért kívánjuk ezt töröltetni ebből a Bokros-csomagból, mert úgy gondoljuk, hogy a beígért törvény, a beígért kormányhatározat híján nem lehet valójában reálisnak elfogadni ezt a tervezetet, és bár szó került arról, hogy tíz százaléka a hallgatóknak tandíjmentes, de semmiféle számítás vagy előzetes kalkuláció nem bizonyítja, hogy ez a tíz százalék honnan jött. S itt már hivatkoztam egyszer Gazsó Ferenc szociológus úr vizsgálataira, aki szerint a felsőoktatásban jelenleg lévő tanulók közel 40 százaléka létminimum alatt él a család egy főre eső jövedelmét tekintve. Ennek következtében irreális a tíz százalék tandíjmentesség. Úgy hiszem, hogy ennek a tandíjnak a bevezetését semmi sem indokolja. Meg kell mondanom, hogy az oktatási bizottság, mint ahogy erről már beszámoltunk, támogatta ezt a módosító indítványomat, illetve egészen pontosan: a módosító indítványnak ezt a részét. Meg kell indokolnom, miért gondoltam, hogy a módosító indítvány második részét is javaslom.
(4.20)
Vagyis azt, hogy a kormány továbbra is foglalkozzon a hitelrendszer kérdésével. Természetesen világosan látom, hogy jelen pillanatban 30-38 százalékos kamatozás mellett nem képzelhető egy reális hitelrendszer a tandíj területén. De úgy hiszem, hogy kell vele foglalkozni, mert nem a mai napnak és nem az idei költségvetési évnek készül a tandíjra vonatkozó törvénytervezet. Nem egy évre, hanem hosszú távra kellene gondolkodni, és lehet, hogy hosszabb távon lesz olyan pénzintézet, amelyik számára ez kifizetődő lenne.
Az oktatási bizottság be fog adni egy módosító indítványt kapcsolódva az eredeti indítványomhoz, ami a tandíj jelen pillanatban nem bevezethető voltára utal.
Még egy momentumra szeretném felhívni a figyelmet. Úgy gondolom, egyikünk számára sem követendő cél, hogy csak a jómódú gyerekek, jómódú fiatalok járhassanak egyetemre és főiskolára. Úgy gondolom, hogy mindegyik párt programjában szerepel a felsőoktatás fejlesztése. Ha a parlament most elfogadja a tandíj ilyen módon történő bevezetését, mindenféle kompenzáció nélkül, akkor az a lehetőség is felmerül, hogy valójában az elkövetkezendő években a felsőoktatás nem fejlődni fog, hanem visszafejlődik.
Egyetlenegy momentumra szeretném még felhívni a figyelmüket. A diákok jelezték a véleményüket azzal, hogy az utcára vonultak. Úgy hiszem, nem lehet célja a parlamentnek, hogy ez még egyszer előforduljon. Ennek következtében nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Szocialista Párt képviselőcsoportja megállapodott tandíj-ügyben a diákokkal. Nagyon rossz politikai üzenete van annak, hogy ezt követően a művelődési és közoktatási miniszter ellentétesen nyilatkozik. Úgy gondolom, az lenne a célszerűbb megoldás, ha a koalíciós pártok megállapodnának, ezt a megállapodást pedig közölnék a közvéleménnyel és ennek megfelelően terjesztenék be a törvénymódosítás módosítását.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet egy jogi problémára is. Úgy gondolom, hogy a jelenleg egyetemre járó hallgatók létesítettek egy tanulói jogviszonyt, amiben nem volt tandíj-kötelezettség. Nem tartanám jónak, ha esetleg a polgári engedetlenségre buzdítanánk a hallgatókat, de van erre lehetőségük, és úgy hiszem, hogy nem lenne jó egy olyan tandíj-rendeletet bevezetni, ami ellentétes egy jogállami rendszerrel.
Végezetül: mindenképpen ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak egyféleképpen tudja elfogadni a tandíj bevezetését. Ha az a kormányrendelet az oktatási bizottság elé kerül és az oktatási bizottság elfogadja, illetve az oktatási bizottság csak úgy, ha a hallgatói érdekképviseletek, a felsőoktatásban dolgozó tanárok, a rektori konferencia és főigazgatói konferencia véleménye alapján megfelelőnek ítéli a rendeletet. A másik feltétel pedig az, hogy valóban, a Bokros-csomag által beterjesztett indoklásnak megfelelően, a tandíj-bevétel a felsőoktatás fejlesztését szolgálja. Ellenkező esetben nem tudjuk támogatni és azt gondolom, hogy nemcsak a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem tudja támogatni, hanem bízom abban, hogy a kormánypárti képviselők sem, mint ahogy az elmúlt időszakban ennek már hangot adtak.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)