Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (MDF)
KÓNYÁNÉ DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a 290. pontban szereplő módosító javaslattal kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Szeretném elérni azt, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a javaslatot, mert pillanatnyilag ez a legegyszerűbb megoldás annak érdekében, hogy az Országgyűlés és a kormány alkotmánysértést ne kövessen el. Ha azonban az Országgyűlés ezt a megoldást még sem fogadná el, és nem vagyok benne biztos, hogy elfogadja, kénytelen vagyok elmondani néhány mondatot a felsőoktatásról szóló törvényről, valamint a kormány és a parlament ezzel kapcsolatos teendőiről. E helyről kérem az oktatási miniszter urat, hogy időnként szíveskedjék elolvasni a felsőoktatási törvényt. Igazán tanulságos olvasmány. Elnézést kérek az itt lévő államtitkár úrtól. Azért nem őt kértem fel erre, mert ha jól tudom, akkor ő nem jogász, a miniszter úr pedig igen.
A felsőoktatásról szóló törvény 9. §-a, annak is az (1) bekezdése tartalmazza, hogy az állami felsőoktatási intézmények feladataik ellátásához honnan kapnak anyagi eszközöket. Ezen (1) bekezdés c) pontja szerint az egyik lehetőség a tandíj, amire vonatkozó rendelkezés pillanatnyilag még nem hatályos. A felsőoktatási törvény 31. §-a azt mondja, hogy a tandíjra vonatkozó szabályokat az állami felsőoktatási intézmény esetében kormányrendelet állapítja meg. Ez a (2) bekezdés a) pont. A (4) bekezdés azt mondja, hogy a tandíj összegét a kormányrendelet keretei között az állami felsőoktatási intézmény határozza meg, tisztelt képviselőtársaim, tehát nem a kormány. A kormány a törvény szerint a kormányrendeletben csak a kereteket határozhatja meg, de a tandíj összegét a felsőoktatási intézmény határozza meg.
Ugyanezen 31. § (6) bekezdésének d) pontja tartalmazza a (6) bekezdés egyébként a többi részét, a d) pont egy részét a tandíjak esélyegyenlőségét célzó kompenzálást. Eszerint az egyik kompenzálási kör a tandíj-fizetések meghatározott összegére törvényben nyújtott személyi jövedelemadó kedvezmény biztosítása. Többször megkérdeztem a kormány képviselőit az alkotmányügyi bizottságban, hogy uraim, vagy hölgyeim, van-e szándékában módosítani a kormánynak e ponton kívül egyéb ponton is a felsőoktatásról szóló törvényt. A kormány képviselői minden alkalommal azt mondták, hogy ez nem áll szándékukban. Ha ez nem áll szándékukban, tehát ha csak ezt a módosítást szeretnék elérni, akkor, tisztelt képviselőtársaim, a jogi helyzet, pontosabban a teendő a kormány és a parlament számára a következő.
Az első az, hogy meg kell csinálni azt a kormányrendeletet, amelynek keretei között nem a kormány, hanem az állami felsőoktatási intézmény meghatározhatja a tandíj mértékét. Másodszor: '95. szeptember 1-jéig hatályba lépően módosítani kell a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. Ebben a csomagban szerepel ugyan a személyi jövedelemadóról szóló törvény, de valahogy nem sikerült megtalálnom benne azt a részt, amely a kompenzálásra vonatkozna. Tehát az valahogy most kimaradt. Kérem a kormány jelen lévő képviselőit, mondják meg a kormánynak, hogy teljesítsék törvényben előírt kötelezettségüket, s módosítsák a felsőoktatási törvény előírásainak megfelelően a személyi jövedelemadóról szóló törvényt.
A harmadik, amit meg kell tenni, vagy nem tenni nem is tudom már fél ötkor, hogy hogyan mondjam , nem szabad elfogadni a pótköltségvetésről szóló törvénynek a 10. §-át.
(4.30)
"Az állami felsőoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíj a központi költségvetést illeti meg." Ez ugyanis ellentétes minden egyéb törvénnyel. Szeretném felhívni a kormány figyelmét: vagy azt teheti alkotmányosan, hogy elfogadja Dobos Krisztina indítványát, vagy azt teheti, hogy az általam előbb elmondottaknak megfelelően cselekszik mert ha nem, akkor ez a döntés nem fogja kiállni az alkotmánybírósági próbát.
Kérem, nézzenek utána: számos olyan alkotmánybírósági döntés van, amelyik azt mondja, az alkotmánynak abba a szakaszába, amelyik kimondja tetszik, nem tetszik, uraim, így van vagy így kellene lennie , hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, a jogállami klauzulába ütközik minden olyasmi, ami sérti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, hogyha össze-vissza törvényi rendelkezések vannak, tehát nem állapítható meg, hogy mi a hatályos jog nevezetesen ebben az esetben, hogy a felsőoktatási intézményeké a tandíj vagy pedig a költségvetésé , mert ellentétes rendelkezések vannak; vagy abban az esetben, hogyha a törvényhozó bocsánat, nem a törvényhozó, mert nemcsak az Országgyűléssel kapcsolatban mondta ki, hanem egyéb jogalkotó szervekkel kapcsolatban is nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, az is beleütközik az alkotmánynak ebbe a szakaszába.
Ezért nagyon kérem jelen lévő képviselőtársaimat, hogy amit most elmondtam, osszák meg a jelen nem lévő képviselőtársakkal, és nagyon kérem a kormányt: ha nem akarja, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapítson meg most már nem tudom, hányadik pontjánál ennek a törvényjavaslatnak , akkor a két lehetséges, tisztességes megoldás közül az egyiket válassza, de semmiképpen ne azt a harmadikat, ami se nem tisztességes, se nem alkotmányos. Köszönöm. (Taps.)