Salamon László (MDF)

1995. május 16.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elsőként a T/817/42. számú módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Az indítvány a törvényjavaslat 123. §-ának elhagyására irányul. Ezzel a javaslattal szemben olyan problémám van, hogy a javaslat indoklásában foglaltakból nem látom, hogy miként következne a 123. § elhagyásának szükségessége. Az egyszerűség és a rövidség kedvéért engedjék meg, hogy a törvényjavaslat 123. §-ának, illetve az indoklás szövegének egybevetésével tárhassam dilemmámat a tisztelt Országgyűlés elé.

A 123. § (1) bekezdése a következőképpen szól: "a hatásköri törvény 132. § (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: A megállapodásról az ellátást biztosító önkormányzatot és intézményt, valamint amennyiben a feladat pénzellátását nem az önkormányzat biztosítja, a pénzellátást biztosító szervet legkésőbb szeptember 1-jéig kell tájékoztatni."

(2) bekezdés: "A 132. § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki. A helyi önkormányzat a 131. §-ban foglaltak alkalmazásával a tulajdonában lévő járó- és fekvőbeteg-szakellátást, gondozást nyújtó egészségügyi intézmények útján a társadalombiztosítási finanszírozás mértékéig gondoskodik; a) a megbetegedések azonosításához, gyógykezeléshez és rehabilitációhoz szükséges..." nem fogom tovább idézni. A törvényszöveg a továbbiakban is egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos; a b) pontban a bőr , nemi , tüdőbetegek gondozásáról, alkohológiai és pszichiátriai betegek gondozásáról beszél, a c) pontban pedig járóbeteg-szakellátásról.

Ehhez képest a módosító javaslat indokolása a következőképpen indul: "az Ipari Műszaki Fejlesztésért Alapítványt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium alapította 1990 végén. Az alapítvány tőkéjét az IKM, a KMÜFA a visszatérítésekből biztosította többszöri juttatással mintegy 1000 millió forint összegben, megszegve az 1991. évi CI. törvényt." Utána részletezi az alapítvánnyal kapcsolatos kérdéseket. Tényleg, időkímélésből nem olvasom föl. De nyilvánvaló, hogy a szöveg nincs harmóniában az egészségügyi intézményekkel. Tovább is idézek néhány mondatot belőle, hogy ez teljesen egyértelmű legyen: "Az alapítványnál jelenleg is 800 millió forintos tőke van felhalmozva, mely jelenleg bankokban hever, az alapítványnak kamatozva, de nem segítve az alapítványi célok megvalósítását. Javasoljuk, hogy ezt a 800 millió forintos tőkét, melynek a műszaki fejlődést kellett volna szolgálnia, használja fel úgy a kormány, hogy annak bevonásával a felsőoktatási tandíj bevezetését ne valósítsa meg, mely utóbb 1000 millió forintra becsült bevételét az alapítványi tőke fedezné."

Nem folytatom, tisztelt Országgyűlés. A két szöveg egybevetésével nyilvánvaló, hogy ezek között semmiféle tartalmi kapcsolat nem állapítható meg. Feltételezhető, hogy Sándorffy Ottó képviselő úr a 123. § indoklásaként a felsőoktatási tandíj bevezetése ellen vezetett elő egy terjedelmes érvrendszert, melynek helyességével most nem kívánok foglalkozni, egyébként is túlvagyunk már a részletes vita eme részén. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy ez az indoklás nyilvánvalóan az elmondottakból következően nem támaszthatja alá a 123. § elhagyására irányuló indítványt. A bizottságok egyébként nem is támogatták a javaslatot. Ez azonban mármint hogy az indoklás az elhagyásra irányuló javaslatot, azaz a módosító indítvány rendelkező részében foglaltakat nem támasztja alá önmagában még nem indokolja, hogy ezt a 123. §-t részben vagy egészben ne lenne indokolt elhagyni. Ennek a megjegyzésnek a jegyében térek át Surján László képviselőtársamnak a T/817/115. szám alatti módosító indítványának értékelésére. Meg kell jegyeznem, hogy Surján képviselő úr indítványával csak, úgymond, végszükség esetén ezt tessenek idézőjelben érteni tudok egyetérteni.

A helyes megoldás ugyanis valóban az lenne, ha az eredeti törvény 132. §-ának új (4) bekezdésében megvalósítani szándékozott rendezés helyében a régi, azaz a most hatályos maradna meg. Miről van ugyanis szó? A jelenlegi rendezés a helyi önkormányzat feladatává teszi a helyi egészségügyi alapellátás biztosítását, és ennek a feladatnak az önkormányzatnak akkor is meg kell felelnie, ha a társadalombiztosítás forrásából történő finanszírozás eme ellátás teljes költségeit nem fedezné.

Ez a rendezés, ami a mostani helyzetre is irányadó, biztosítékul szolgál a helyi lakosság egészségügyi ellátása megvalósításául, legalábbis a törvényes rendelkezés szintjén. A kormány javaslata ezt a rendelkezést akként kívánja megváltoztatni, hogy az önkormányzatok gondoskodási kötelezettségét a társadalombiztosítás finanszírozásának mértékére szállítaná le. Ez lehet, hogy ebből eredően vagy ennek folytán levegőhöz juttatná az önkormányzatokat, azonban nagy áron. Ennek érdekében feladná a helyi lakosság egészségügyi ellátásának biztosítását. Az már csak a közigazgatási jog esztétikai ficama lenne, hogy ezáltal az önkormányzatok valójában megszűnnének az egészségügyi intézetek működtetői lenni, vagyis lényegében az önkormányzati törvény az egészségügyi ellátás tekintetében, kötelezettsége tekintetében kiüresedne. Természetesen a lényeg nem ennek a kérdésnek a közigazgatási jogi aspektusa, hanem az, hogy a kormány javaslata következtében összeomlással, ellehetetlenüléssel fenyegetne az egészségügyi ellátás érintett intézményrendszere.

Surján László képviselőtársunk módosító indítványa ehhez képest, úgymond, a "kármentés" célját szolgálta, erről ő is beszélt, amikor több helyen lévő javaslatát indokolta a vita során. Ez a javaslat lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok szerződésben állapodhassanak meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, az adott önkormányzat területén az adott egészségügyi ellátás finanszírozása tekintetében, vagyis reális szerepet biztosít az együttműködést kereső, mind az önkormányzatokban, mind az egészségügyi társadalombiztosításban meglevő pozitív akaratok számára, nyitva tartva ezen akaratok találkozásának lehetőségét.

(5.30)

Ismételten meg kell azonban jegyeznem, hogy maga a módosító javaslat, amelyet Surján képviselőtársunk maga is kármentőnek minősített, önmagában nem tudja alapvetően megoldani a kormányjavaslatban megbúvó problémát, illetve az ebbe a javaslatba mintegy belekódolt nagyon súlyos következményeket, legfeljebb csak e súlyos károk részleges és korlátozott kiküszöbölésére lehet alkalmas.

Végül meg kell jegyeznem a javaslattal összefüggésben, hogy mind a kormány által javasolt 132. § új bekezdése, mind pedig a módosító javaslat által felvetett forma eredményeként előttünk levő szöveg, sajnos, nem tartalmaz értelmes magyar mondatot. Szabadjon ennek dokumentálására ezt felolvasnom: "A helyi önkormányzat a 131. §-ban foglaltak alkalmazásával a tulajdonában lévő járó- és fekvőbeteg szakellátást, gondozást nyújtó egészségügyi intézmények útján a társadalombiztosítás finanszírozásának mértékéig gondoskodik". Utána az következik, hogy miről, de hogy a "fekvőbeteg szakellátás" miért van tárgyesetben és hogy tulajdonképpen ez pontosan mit jelent, nem tudtam megfejteni. Nemcsak most gondolkodtam rajta, e kora reggeli órában, egy átvirrasztott éjszaka után nem tudtam megfejteni, hanem akkor sem, amikor már készültem a vitára. Sajnos, ezen a módosító javaslat sem segít. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy nézzék át ezt a szöveget. Ha lehet amit elsődlegesen kérek , maradjon a mostani rendezés. Ha nem lehet, támogassák Surján úr javaslatát, de mindenképpen olyan mondatot fogadjanak el törvényként, amely magyar nyelven értelmes és egyértelműen értelmezhető. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)