Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az általános vitában már elmondtam, hogy a törvényjavaslat a polgárok információs önrendelkezési jogának védelme érdekében néhány helyen módosításra szorul. Ennek érdekében hat módosító indítványt nyújtottam be.
A módosító indítványaim két csoportra bonthatók. Az első csoportot azok az indítványok képezik, amelyek az adatösszekapcsolás területével foglalkoznak, a második csoportot pedig a személyi szám, illetőleg a majdan helyébe lépő személyazonosító jel felhasználására jogosult adatkezelők körének témája képezi.
Ami az első csoportot, tehát az adatösszekapcsolásra vonatkozó indítványokat illeti, ezeknek a módosításoknak az a céljuk, hogy fennmaradjanak a hatályos törvény információs önrendelkezési jogot védő garanciái, azaz érvényesüljön a célhoz kötöttség elve. Ezt szolgálja a forgatókönyv 313., 320. és 324. pontja alatti módosító indítvány, továbbá ugyane cél érdekében az a másik elv kerül a módosító indítványokban megfogalmazásra, hogy ne sérüljön a polgárok lehetősége a velük kapcsolatos adatszolgáltatások nyomon követésére. Ezt a 333. szám alatti indítvány tartalmazza, illetőleg az emberi jogi bizottság ehhez kapcsolódó T/817/264-es indítványa.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság az idevágó 15/1991-es számú határozatának indoklásában elvi éllel leszögezte, hogy a személyi számmal dolgozó nyilvántartások összekapcsolását különösen szigorú feltételeknek és ellenőrzésnek kell alávetni és az érintettek számára is áttekinthetővé kell tenni. Arra, hogy miért szükségesek e szigorú feltételek, az Alkotmánybíróság szintén rávilágít e határozatban. Nagyon röviden szeretnék csak idézni a határozatból. Azt mondja ki a határozat indoklása, hogy "a személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az úgynevezett személyiségprofil, az érintett tetszőlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intim szférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusából kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is.
Az adatfeldolgozó mégis ennek alapján hozza meg döntéseit, állít elő és ad tovább újabb, a személyre vonatkozó információkat. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat amelyről az érintett legtöbbször nem is tud kiszolgáltatja az érintetteket, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre. Megalázó az olyan helyzet és lehetetlenné teszi a szabad döntést, amelyben az egyik fél nem tudhatja, hogy partnere milyen információkkal rendelkezik róla."
Tisztelt Ház! Tehát ez az oka annak, hogy különösen szigorú feltételekhez kell kötni a személyi szám felhasználását. Éppen ezért nem elégséges garancia az, tisztelt képviselőtársaim, ha a törvényjavaslat csak azt mondja ki, hogy az adatösszekapcsolás akkor lehetséges, ha törvény ezt lehetővé teszi. Azt is követelményül kell szabni az adatösszekapcsolásról rendelkező törvényekkel szemben, hogy az összekapcsolást ne általánosan, hanem az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával tegyék csak lehetővé. Semmiképpen sem értékelhető pontos célmeghatározásnak például a törvényjavaslat 148. §-ának az a rendelkezése, amely az összekapcsolást úgymond "az adatok egyeztetése céljából" tenné lehetővé. Az adategyeztetés ugyanis annyira tág célmeghatározás, hogy abba minden belefér, tisztelt képviselőtársaim, tehát a célhoz kötöttséget tenné névlegessé ez a fogalommeghatározás.
Ehelyett az a kívánatos és ezt a későbbiekre mondom, mert ezt itt és most idő és előkészítettség hiányában elvégezni nem áll módunkban , hogy az adatösszekapcsolás konkrét céljai, mint például adótartozás behajtása céljából ilyen és ilyen adatok átvételének lehetősége ilyen és ilyen szervek között, a személyi adat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvény kiegészítésével mielőbb lefektetésre kerüljenek.
Tisztelt Ház! Garanciális okokból meg kell továbbá őrizni azokat a technikai feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárok nyomon követhessék adataik áramlását. Igaz az, hogy az adatszolgáltatást igazoló úgynevezett naplózást az adatkezelők egyre inkább számítástechnikai úton végzik, nem pedig az adatszolgáltatást tartalmazó iratok másodpéldányainak megőrzésével. Mégis hiba lenne az adatszolgáltatásra vonatkozó információk papíron történő rögzítésének a kötelezettségét anélkül feloldani, hogy egyidejűleg világossá tennénk, hogy maga a kötelezettség az adattovábbítási információk rögzítésére és megőrzésére továbbra is megmarad.
(5.40)
A módszer változása ugyanis nem gyengítheti el ezt a kötelezettséget, sőt, magának a módszernek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a polgár nyomon követhesse adatainak mozgását. Ezért szeretném az önök figyelmébe ajánlani az emberi jogi bizottság T/817/264. számú kapcsolódó módosító indítványát, amely az én eredeti módosító indítványomat finomítva, megfelelően rendezi ezt a kérdést.
Tisztelt Ház! A másik nagy témakör ahogy említettem a személyi szám felhasználására jogosult adatkezelők körének a kérdése. A törvényjavaslat nemcsak időben, hanem a felhasználási körben is kiterjesztené a személyi szám használatát. A felhasználói körnek a törvényjavaslatban írt módon történő kiterjesztése azonban ellentmond az Alkotmánybíróság határozatának, illetve az adatvédelmi törvény mögött meghúzódó azon elvnek, amely a személyi szám univerzális felhasználhatóságának megakadályozására törekszik. A törvényjavaslat szerint az adatkezelők azon köre is végleges felhatalmazást nyerne a személyi szám, illetve a majdan helyébe lépő személyazonosító jel használatára, amelyet a hatályos törvény 1995. december 31-ei határidővel éppen az előbb említett okokból távlatilag kizárni törekszik ebből a lehetőségből.
Ennek eredményeként, tisztelt képviselőtársaim, a személyi szám, illetve a későbbi azonosító jel ténylegesen újra univerzálissá válhat az állami szférában, hiszen ha a listát áttekintjük, alig maradna olyan állami adatkezelő, amelyik ebből a lehetőségből kimaradna.
Éppen ezért módosító indítványaim a 319. és a 336. pont alatt azt a célt szolgálják, hogy az államigazgatáson belüli univerzális felhasználást lehetőleg kerüljük el, és módosító indítványaim fenntartanák a hatályos törvény azon elvét, hogy a meghosszabbított határidő lejárta után a szóban forgó adatkezelők a személyazonosító jelet már nem használhatnák. Így tulajdonképpen megmaradna a jelenlegi törvénynek az a megoldása, amely a nagy állami adatkezelőket három fő csoportba osztja. Nevezetesen az egyik ilyen csoport az az adatkezelői kör, amely már ma sem használhat személyi számot, a másik ilyen csoport, amely csak átmeneti ideig használhat, a harmadik ilyen csoport pedig, amelyik véglegesen használhat.
A meghosszabbított határidő álláspontom szerint elég hosszú ahhoz, hogy az illetékesek az adatvédelmi biztos figyelmével övezve megfelelő megoldást dolgozhassanak ki a jövőben. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy eme megoldás kidolgozása során bizonyos átcsoportosításokra is sor kerülhessen a különböző adatkezelői kategóriák között, hiszen mint azt említettem már az általános vitában annak idején az adatkezelők besorolása eléggé rögtönzésszerűen történt, és ebben a tekintetben is korrekcióra szorul a hatályos törvény.
Tisztelt Ház! Végezetül a személyi szám használati határidejének meghosszabbításához is hozzá kell fűznöm egy megjegyzést. Képviselőtársaim, én ugyan nem adtam be módosító indítványt a határidő lerövidítésére, mégis van bennem némi bizonytalanság a hosszabbítás mértékét illetően. A hosszabbítás tényével és időtartamával kapcsolatosan ugyan nemcsak a Ház kormánypárti, hanem ellenzéki oldalán is egyetértés mutatkozik bár azt hiszem, a "beletörődés" jobb szó lenne ennek a megfogalmazására , mégis fölveti ez az ügy a jogbiztonság kérdését olyan módon, vajon meddig engedheti meg magának a jogalkotó a határidő-módosítás taktikáját a kötelezettségek teljesítését illetően.
Változatlanul nem látom továbbá a garanciát, tisztelt Ház, amely elejét vehetné annak, hogy a jelenlegi helyzet a jövőben megismétlődhessen. Ez azonban ahogy azt említettem az általános vitában nem a módosítás problémája, hanem az eredeti törvény problémája.
Éppen ezért, sőt, az eredeti törvény más fogyatékosságainak orvoslása miatt is, álláspontom szerint záros határidőn belül vissza kell térni erre a témára, hiszen az eredeti törvényre valóban ráfér egy átgondolt módosítás. Ezt azért is célszerű itt hangsúlyozni, nehogy azon kritikák közepette, amelyek e törvényjavaslat néhány fogyatékosságát érik, elfeledkezzünk az eredeti törvényjavaslat fogyatékosságairól, amelyek miatt annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége meg sem szavazta az eredeti törvényjavaslatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon örülök annak, hogy a kormány támogatja módosító indítványaimat, ezzel ugyanis világos jelét adja annak, hogy távol áll tőle az a szándék, amelyet a törvényjavaslat fogyatékosságai láttán ellenzéki oldalról neki tulajdonítottak, nevezetesen, hogy a kormányt az a szándék vezérelné, hogy az "SZDSZ-MSZP-kormány totális uralmát építsék ki az emberek fölött" vagy hogy "a totalitárius állam eszméjét elevenítené föl" az SZDSZ-MSZP-kormány.
Hogy a beterjesztett törvényjavaslat kívánnivalókat hagyott maga után, számomra nem a kormány rossz szándékát mutatja, hanem azt bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány segítségre szorul. Úgy gondolom, hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartás területén a szükséges segítséget a kormány mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalról megkapta. Az pedig, tisztelt Ház, éppenséggel erénye ennek a kormánynak, hogy élni kíván ezzel a segítséggel, és támogatja azt, hogy a törvényjavaslat az általam már említett irányba módosulhasson. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)