Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban azt hiszem, hogy a kormány segítségre szorul. Főleg abban szeretnénk segítséget nyújtani beletörődés helyett, immár 17-éről 18-ára átmenőleg, a segítségünk abban szeretne megnyilvánulni , hogy jelezzük, ehhez a LXVI. törvényhez éppen nem kellett volna hozzányúlni. Sepsey Tamás képviselőtársam már napokkal ezelőtt világosan kifejtette, hogy nem egészen világos: miért tartja a kormány feltétlenül szükségesnek módosítani ezt az 1992. évi LXVI. törvényt. Akkori vázlatának megismétlése helyett arra szeretnék utalni, hogy a Magyar Demokrata Fórum, jobbára Sepsey Tamás képviselőtársam tollából, 23 ilyen kis segítségkísérletet nyújtott be az ajánlásban ezek megtalálhatók. Ezeket nem sorolom fel sem számukat, sem tartalmukat , inkább arra szeretnék utalni, hogy itt egy általánosabb kérdésről van szó. Mostanában állandóan napirenden van az információval bánni nem tudás problémája. Éppen mostanában három irányból is találkoztak azok a rendezetlenségek, amelyek a magyar állam korszerűtlenségére, intézményi korszerűtlenségére hívják fel a figyelmet. Egyrészt napirenden van az adatszolgáltatás és adatfelhasználás állampolgári vonatkozásainak a problémája, miközben egyébként az intellektuális információjog nevében, némileg elfogult szakértők ma már a személyi szám további használatát szorgalmazzák; másrészt napirenden van a gazdasági tervezés és államigazgatás folyamatos gondjainak megoldatlanságát jelző, a gazdasági programalkotáshoz nélkülözhetetlen gazdasági statisztikák hiánya, gond ezeknek a megbízhatatlansága, a kormányzáshoz nélkülözhetetlen igazgatásstatisztikai adatok kérdéses megbízhatósága, valamint az összevonhatóság és ellenőrizhetőség kérdése, részben ahhoz csatlakozva, amit Mészáros István képviselőtársam már említett; harmadszor napirenden vannak a tájékoztatási törvények egy olyan vitában, amelynek nem lehet megoldása, ha a rendezéshez szükséges törvényi és jogszabályi környezet nem kerül teljes egészében revízió alá.
Véleményünk szerint a gazdasági tervezés és államigazgatás alapvető információigényének biztosítása az információkereskedelem szabályozása, a tájékoztatás törvényes kereteinek a megteremtése, valamint az állam és az információ viszonyát meghatározó információtörvény hiányában jelenleg nem lehetséges modernizálás, így folytatódik az ország kormányozhatóságát veszélyeztető informális állam, a szürke és a fekete szféra növekedése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem politikafüggő kérdés: ez egy strukturális probléma, ami a mostani helyzetünket jellemzi.
Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert azok a veszélyek, amelyek ebből a vázlatból, illetőleg részben a törvénycsomagból, részben pedig a törvénycsomagban található egyes helyek korrekcióját célzó javaslatainkból feltűnnek, megjelennek, ezek a veszélyek azt a valamit érintik, sodorják veszélybe, amit egy költő "személyem köztársasága"-nak nevezett.
(5.50)
Individuális jogról is beszélhetek. Ezt a bizonyos LXVI. törvényt egyébként úgy van, ahogy Mészáros István képviselőtársam mondta '92-ben az Országgyűlés ugyan 75 százalék fölötti igen szavazattal fogadta el, az SZDSZ azonban akkor nem szavazta meg, mert az e törvényben, tehát a most módosítás alá vett '92. évi LXVI. törvényben nem tartotta elegendőnek a garanciákat éppen a személyiségi jogok védelmére vonatkozóan, az összekapcsolhatóságból származó veszélyek kiküszöbölését illetően és mindazt illetően, amit képviselőtársam elmondott.
Ma mégis úgy tűnik, hogy ez a javaslat amelyhez nagyon korrekt módosító indítványokat említett messze alámegy standardban, szintben, garanciahiányban annak, amit korábban nem tartottak eléggé garanciálisnak. Akkor az Országgyűlés mint említettem túlnyomó többséggel elfogadta, beleértve az akkori ellenzék egy részét is, támogatandónak tartották. Vajon miért? Nyilván az abban foglalt és most megváltoztatásra tervezett elvek miatt. Melyek voltak ezek az elvek?
Talán a három legfőbb elv a következő volt: először az, hogyha a polgárok személyes adataival való önrendelkezési jogát közérdekből korlátozni kell, akkor ezen adatok kezelését egy, az Országgyűlés által létrehozott civil szervezetre kell bízni. A szervezetnek ez az eredete adott stabilitást és politikamentességet.
Másodszor az az elv testesült meg a törvényben, hogy maga a törvény megszüntette ez nem is egy elv, ez nyilván már egy következmény volt, de tény és döntő tény , megszűnt az akkori Állami Népességnyilvántartó Hivatal és jogutódjaként más profillal, éppen az Országgyűlés által létrehozta az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt.
Harmadszor: a törvénynek alapelve volt, hogy a személyi igazolvány kiállítása és nyilvántartása kerüljön át végre a civil közigazgatás hatáskörébe. Sepsey Tamás képviselőtársam már elmondta azt is emlékeztetőül szeretném felidézni , hogy annak ellenére, hogy ez nem valósult meg azóta sem, nem tartható elfogadható álláspontnak az, hogy most minden maradjon a régiben, pusztán távlatilag kerüljön a személyiigazolvány-kiállítás a jegyzői hatáskörbe.
Most az elmondottakon, ezen az állapoton kíván változtatni a stabilizációs csomag VI. fejezete. A kormány módosító javaslata ugyanakkor sérti a nyilvánossági törvényben lefektetett alapelvek és célok érvényesülését. Ennek a törvénynek az elfogadása óta eltelt időszakban a jogi igazgatási környezetben nem történt olyan alapvető változás, amely ezt a szervezeti változást most indokolná. Kérdés, hogy miért kell az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt megszüntetni, amely intézmény az állampolgárok szempontjából rendkívül lényeges civil szervezet. Nem világos, hogy miért kell azon változtatni, hogy a személyi igazolvánnyal kapcsolatos eljárás maradjon a rendőrség hatáskörében erre már utaltam és pusztán egy távlati jelzéssel feltüntetve kerüljön majd egyszer a jegyzőébe. Ez az állapot nem tartható fenn, tehát szükségtelen ezt a perspektívát méginkább kitolni.
További kérdés, hogy miért kell egyre több törvénnyel és rendelettel az önkormányzatok hatáskörét és tekintélyét csorbítani, miért nem kapták meg, kaphatnák meg a személyi igazolványok kiállításának jogát?
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária foglalja el.)
Egyébként a központi személyiigazolvány-kiadás gazdaságilag sem indokolt.
A nyilvántartás szerveinek törvényi meghatározásakor annak idején az volt a cél, hogy az állampolgárok széles körét érintő párhuzamos személyi adatnyilvántartó-rendszerek megszűnjenek és ezek a nyilvántartások tehát a lakcím , a népesség- és a személyi igazolvány vezetése és a velük kapcsolatos hatósági ügyintézés a nyilvántartásnak mind a három szintjén azonos közigazgatási szervhez kerüljön. Kötelezően ellátandó államigazgatási hatósági feladatokról lévén szó, a hatáskör helyi szinten a jegyzőé, megyei szinten a közigazgatási hivatalé, országosan pedig az OSZH-é. A személyiigazolvány-kiadási és -nyilvántartási hatáskörnek a rendőrkapitányságokhoz történő végleges utalása, visszautalása vagy ott tartása az előbbieken túl ellentétes egyébként véleményünk szerint a kormány államháztartási költségek lefaragására irányuló törekvésével is, hiszen a párhuzamos nyilvántartások fenntartása és működtetése az államháztartás számára többletkiadással jár.
A kormánynak a szervezetátalakításra vonatkozó indoklása véleményünk szerint az OSZH szervezetére vonatkozóan nem helytálló. A belügyminiszter irányítása alatt működő informatikai szervezetek átalakítását, a kormány határozatban foglalt céljainak megvalósítását ugyanis nem érinti az OSZH léte, mert az OSZH elsősorban hatósági feladatokat ellátó központi közigazgatási szerv és csak másodsorban egy informatikai szervezet.
A belügyminiszternek az OSZH feletti szervezetirányítási joga pedig adott, ezt a hatályos nyilvánossági törvény is tartalmazza. A törvénytervezethez tehát éppen ezzel a Mészáros István képviselőtársam által már jelzett, oly szükségesnek mutatkozó javító szándékkal az említett módosító javaslatokat terjesztettük be annak a halovány reménysugarával, hogy véleményünk szerint nem az volna a legszerencsésebb, hogyha a kormány ezt visszavonná, hanem egyszerűen törlődne, kimaradna, elfelejtődne ez a kérdés ebből a csomagból. De ha ez nem lehetséges, akkor képviselőtársam 23 módosító indítványának egy kis csomagját a nagy csomagban tisztelettel ajánlom a Ház figyelmébe. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)