Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Igen tisztelt Ház! Előbb elhangzott két szabaddemokrata képviselő felszólalása. Számomra azért volt megdöbbentő, mert tudomásom szerint a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának politikai vezetése két szabaddemokrata politikus kezében van. Ez egy úgynevezett tiszta, mondhatnánk úgy is, hogy vegytiszta... (Derültség.) ...szabaddemokrata minisztérium. Ennek következtében én meglepődve hallgattam, hogy szabaddemokrata képviselőtársaim mindazt elmondták, amit korábban kifogásoltam ezen törvényjavaslat kapcsán. (Az asztalára tesznek egy pohár vizet.)
Elgondolkodtató, hogy az emberi szabadságjogokat súlyosan sértő jogszabály-előterjesztés hogy mehet keresztül a szabaddemokrata politikai vezetésű minisztériumon? Hangsúlyozni szeretném: itt nyilvánvalóan nem a közigazgatási apparátus tudatlanságáról van szó, hisz az elmúlt négy évben az önkormányzati törvények előkészítése során ez az apparátus bizonyította a szakmai hozzáértését. Politikai akarat kellett ahhoz, hogy olyan törvényjavaslat szövege szülessen meg, amelyből a két legfontosabb garanciális elem hiányzik, amire nagyon jól rámutatott Kőszeg Ferenc képviselőtársam, Mészáros István László képviselőtársam, hogy mindenfajta törvényi célmeghatározás nélkül adatbázisokat össze lehessen kapcsolni, hogy ne kelljen a kiszolgáltatott adatról másolatot megtartani, s harmadjára: az a korábbi nagyon polgárbarát elképzelés, hogy a személyazonosító igazolvány kiadása jegyzői hatáskörbe kerüljön, az ellenkezőjére változzék.
Figyelemmel arra, hogy azt hiszem, most már két nappal ezelőtt, elnézést, de egy kicsit összefolyik előttem az idő nagyon részletesen ismertettem az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményét ebben a tárgykörben, s azt hiszem, nem kerültem ellentmondásba önmagammal, mert a hosszú és kimerítő bizottsági vita végére magam voltam a kisebbség, az abszolút kisebbség, egyedül maradván ellenzéki képviselőként, arra szeretném kérni képviselőtársaimat, akik nem hallották azt a fölszólalásomat, esetleg olvassák el a jegyzőkönyvből, mert én még egyszer, úgy gondolom, nem fogom elismételni azokat az érveket.
Ugyanazt tudnám csak elmondani. Lehet, hogy kicsit szónokiasabban, lehet, hogy hatásosabban, lehet, hogy ennek következtében végre az újságok is megírnák azt, mert a múltkoriról egy szó sem jelent meg a híradásokban, hogy milyen súlyos jogsértésre készült itt a kormány, de a jelen helyzetben valóban egy kimerítő és fárasztó nap után én úgy gondolom, akinek volt füle, meghallotta az ott elhangzottakat.
Ha még egyszer elmondom, annál nagyobb megértésre nem találhatok, mint amit akkor kértem a kormánypárti képviselőtársaimról.
Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót, köszönöm képviselőtársaim, hogy meghallgattak. (Taps.)