Tóth Tihamér (MDF)

1995. május 16.

DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítását célzó T/912. számú törvényjavaslat és az erről szóló, elmúlt héten hallott államtitkári expozé az, amivel ma a hozzászólásomat szeretném kezdeni.

Ha visszaemlékszünk, az elmúlt héten egy közel 25 perces előterjesztést hallhattunk erről a rövid törvénymódosításról. Ahogy az előterjesztő bevezette mondandóját, méltatva a hatályos törvény eddigi múltját és azokat az eredményeket, amelyeket ennek a törvénynek a segítségével sikerült elérnünk, azt gondolhattuk volna, hogy most itt egy olyan módosítással állunk szemben, amely annak következtében született, hogy a kormány felülvizsgálta a törvény eddigi működése során szerzett tapasztalatokat, és most ezen tapasztalatokból kiindulva egy átfogó, koncepcionális módosítás van előttünk.

Annál is inkább juthattam erre a következtetésre, mert ahogy említettem, a közel 25 perces expozéból körülbelül 10 percig tartott ennek a témának az előadása. Ugyanakkor, ha figyelmesen hallgattuk végig ezt az előterjesztést, megtudhattuk azt is, hogy nem erről van szó. Ez a mostani módosítás egyáltalán nem egy átfogó és nem egy koncepcionális módosítás. Ha lehetne mondani, akkor tulajdonképpen ennek is ott lenne a helye a Bokros-féle csomagban, 22. vagy 23. törvénymódosításként. Ugyanis az indokai között a legszembetűnőbbek talán azok az elvonások, amelyek a munkanélküliek ellátására vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy államtitkár úr említette azt is, hogy a minisztérium szakembereinek számítása szerint ezek a módosítások általában kedvezőbbek a munkanélküliek számára, de én úgy tudom, ha egy ilyen kijelentés ilyen kitételekkel kezdődik, hogy "a szakembereink számítása szerint általában kedvezőbb", akkor valamennyien tudhatjuk, hogy itt tulajdonképpen majdnem mindenki számára kedvezőtlen intézkedések meghozataláról van szó.

Szeretnék utalni arra, hogy 1994 januárjában már készült egy módosítási tervezete az 1991. évi IV. törvénynek. Ennek a tárgyalására az előző parlamenti ciklus végén idő hiánya miatt már nem került sor. Részben ebből táplálkozott az a módosítás, amelyet '94 novemberében terjesztettek a Ház elé és decemberben került elfogadásra, részben pedig ennek a '94 januári elképzelésnek egy része két szakaszt illetően megtalálható a mostani előterjesztésben is.

Miután megtudtuk azt, hogy rövidesen várható egy új, átfogó módosítási javaslat a foglalkoztatási törvényről, úgy gondolom, ezt talán még a jelenleginél szűkebb terjedelemben is a Ház elé lehetett volna hozni, és azokat a kérdéseket, amelyek egy átfogó módosítás keretében kell, hogy megváltoztatásra kerüljenek, talán szerencsésebb lett volna egyszerre beterjeszteni.

Ugyanis egyszerűen az a helyzet és ezt mondhatom a munka törvénykönyve módosítására is , hogy kapunk egy-egy törvénymódosítási javaslatot, és soha nem derül ki belőle, hogy mi a kormány átfogó koncepcionális elképzelése; mert mindig azt halljuk, hogy ez nem az, majd fog jönni az is, de hogy mikor, hogyan, milyen formában, ez mindig kérdés marad. Tehát módosítunk, módosítgatunk törvényeket, de soha nem tudjuk azt, hogy mi lesz e mögött a koncepció. Lehet, hogy majd valamikor meg fogjuk tudni. De úgy érzem, sokkal szerencsésebb volna és a jogbiztonság helyzetét is jobban szolgálná az a megoldás, ha nem részfalatonként kellene egy-egy törvénnyel foglalkozni, hanem igenis a képviselők is átláthatnák azt, hogy a kormánynak van egy elképzelése, van egy komoly szándéka arra, hogy megváltoztassa a jelenleg hatályban lévő törvényeket, és kitűnhetne belőle az, hogy tulajdonképpen mire lehet itt nekünk és az érintetteknek számítani.

Már csak azért sem lehet ez egy koncepcionális módosítás, mert az elmúlt négyéves ciklusban nagyon gyakran hallhattuk az ellenzéki képviselőktől, hogy nekik olyan jó receptjeik és elképzeléseik vannak a foglalkoztatási helyzet, a munkanélküliség enyhítésére, mint például a részmunkaidő bevezetése és a részmunkaidő további elterjesztésének a törvényben való szabályozása. Vagy például, a pályakezdők esetében mintegy csodaszerként hallottuk emlegetni a gyakornoki foglalkoztatást. Eltelt most már 10 hónap, amióta ez a kormány irányít, és ezekről a csodaszerekről most, ebben a törvénymódosítási javaslatban sem esik egyetlenegy szó sem.

Van ugyan egy olyan része ennek a módosítási javaslatnak, amelyről talán merem remélni, hogy nem egy koncepciónak a része, hogy ismét egy olyan törvénymódosítással állunk szemben, amelyik nem bírja a társadalmi partnerek, az Érdekegyeztető Tanács másik két oldalának az egyetértését. Ha ez így megy tovább, nem tudom, mennyire lehet komolyan venni azt a törvényalkotói munkát, amit itt nekünk az országgyűlésben kell végezni. Mert, ahogy a munka törvénykönyve módosításánál az általános vitát meglehetősen hosszúra kellett nyújtani azért, hogy talán-talán születik valami megállapodás, és akkor egy-két kormánypárti képviselő majd be fogja azt nyújtani, mint módosító indítványt, de tudomásom szerint a munka törvénykönyve módosításánál erre nem került sor. Kíváncsian várom, hogy most a foglalkoztatási törvénynél ez bekövetkezik-e vagy nem.

Ez annál is inkább különösen veszélyes, mert most, amikor ez a törvénymódosító javaslat növelni kívánja a kormány szerepét a foglalkoztatási alap, illetve a szolidaritási alap felhasználásánál, ezzel egyidejűleg pedig csökkenteni akarja az érdekegyeztetésben részt vevő partnerek szerepét, feladatát és a hozzájárulásuk felelősségét.

Nézzük ezek után egy kicsit részletesebben, hogy mit is tartalmaz ez a módosító javaslat. Mindjárt az első részében, amikor a külföldiek engedély nélküli munkavállalásának szankcionálásáról szól, azt kell mondanom, hogy korrekt a szabályozás, amit most módosításként be akarnak vezetni, csak egyetlenegy szépséghibája van. Mégpedig az, hogy az engedély nélküli külföldi munkavállalók alkalmazásának szankciója mellett nem foglalkozik hasonló szankciók bevezetésével az engedély nélküli magyar munkavállalóknál.

(9.20)

Ugyanis egy dolgot, azt hiszem, valamennyien világosan láthatunk, hogy a külföldi engedély nélküli foglalkoztatásának nem lehetséges változata az, hogy például meg tudjuk győzni a munkaadókat arról, hogy a legális foglalkoztatás irányába menjenek el, ha ilyen szankciókat bevezetünk. Félő ugyanis, hogy erre az lesz a munkaadói kör reakciója, hogy ezek után nem külföldi állampolgárt fognak foglalkoztatni engedély nélkül, hanem magyar állampolgárokat fognak bejelentés nélkül foglalkoztatni, ugyanis így tudja majd a költségeit csökkenteni. Tehát az elképzeléssel egyetértünk, támogatjuk, de azt szeretnénk, ha ez nem féloldalú lenne, hanem megteremtené annak a lehetőségét is, hogy ugyanilyen vonatkozású szankciók kerüljenek be a törvényjavaslatba belföldi engedély nélküli foglalkoztatása esetén is. Ezzel kapcsolatban módosító indítványt terjesztettünk elő.

A munkanélküliek széles rétegének van két nagyon veszélyeztetett csoportja. Az egyik csoport a fiatalok, a pályakezdők köre, ugyanis ebben a körben meglehetősen nehéz az elhelyezkedés, s ez talán betudható a képzési hiányosságoknak is. Ugyanis nem minden oktatási intézményből kerülnek ki olyan képzett és jól képzett fiatalok, akik zökkenőmentesen, akár egyik napról a másikra munkát tudnak vállalni és a munkahelyen megfelelő minőségű munkát is tudnak végezni. A képzési struktúra nem követte azt a gazdasági változást, amely az elmúlt négy évben bekövetkezett, ezért nagyon sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy olyan szakmákra, szakterületekre képeznek fiatalokat, amelyekben már az iskolai tanév kezdetekor, a beiskolázáskor tudják, hogy innen egy végzett fiatal elhelyezkedése nagyon nehéz lesz. Következésképp ez az a réteg, amelynek a helyzetére nagyon oda kell figyelni.

Mi történik a mostani módosításban? A pályakezdő munkanélküliek részére juttatott munkanélküli-segély mértékét csökkenti ez a javaslat, s ezzel tulajdonképpen valamilyen formában még egyet is lehetne érteni, ha ehelyett megteremtené azokat az intézményes feltételeket, hogy az így megtakarított pénzből mennyit lehet fordítani a pályakezdő munkanélküliek képzésére, vagy netán arra, hogy különböző munkaadók részére pályázatokat hirdetünk meg, és ebből a pénzből lehetne finanszírozni vagy segíteni a pályakezdő fiatalok foglalkoztatását. Tehát ha egyik oldalon az ellátásból valamit elveszünk, akkor a másik oldalon legalább meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy helyzetbe hozzuk a pályakezdő fiatalokat, és valami reményt adjunk arra, hogy nagyobb eséllyel kereshessenek a jövőben munkát. Ez a megoldás lehetne a sokat emlegetett gyakornoki foglalkoztatás is, de mindenképpen abba az irányba kellene elmenni, hogy a fiatalnak, a pályakezdő munkanélkülinek olyan képzési, továbbképzési lehetőségeket szervezni és alkalmazásának a feltételeit úgy megszervezni és ehhez anyagiakat biztosítani, hogy a jelenlegi helyzetnél lényegesen jobb eséllyel pályázhasson új munkahelyre.

Ahogy említettem, a munkanélküliek körében van egy másik nagyon veszélyeztetett réteg ugyancsak koránál fogva minősíthetjük veszélyeztetett rétegnek , a nyugdíj előtt álló munkanélküliek rétege. Ugyanis amíg egy fiatalnak azért nincs esélye, vagy kicsi az esélye a munkaerőpiacon elhelyezkedésre, mert tapasztalatlan, még nincs meg az a szakmai rutinja, amit a munkaadó elvár tőle, a másik oldalon az öregségi nyugdíj előtt álló, ahhoz közel lévő munkavállaló korábbi munkavállaló, jelenlegi munkanélküli , pedig egyszerűen fizikai állapota miatt nincs abban a helyzetben, hogy versenyre kelhessen a középkorosztály azon tagjaival, akik ugyancsak visszakívánkoznak a munka világába.

Mit lehet ilyenkor tenni? Természetes az, hogy valamifajta segítséget kell nyújtani a nyugdíj előtt álló munkanélkülieknek. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy ennek a megoldása talán a legszerencsésebben volt kezelve a jelenleg hatályos törvényszövegben, amikor az előnyugdíj bevezetésre került. Az előnyugdíj azért volt humánus, mert figyelembe vette a munkanélküli szakképzettségét, szakmai tudását, illetve a szakmai tudása révén elért, munkában eltöltött idejét, és azt, hogy hány évet töltött el munkaviszonyban.

Sajnos ez a javaslat talán az egyik olyan eszközhöz nyúl most hozzá, amelyről a gyakorlati szakemberek nagyon jó véleménnyel voltak és a megszüntetését nagyon nagy hibának tartják. Tehát mindenképpen azt szeretnénk, ha a kormány átgondolná az előterjesztésnek ezt a részét, és nem olyan intézményt próbálna most bevezetni, amelyik egy nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt ad ezen hátrányos helyzetben lévő volt munkavállalóknak. S ez nemcsak azért hátrányos, mert nagyon alacsony az összege, hanem azért, mert semmiféle korábbi életutat, élettapasztalatot, munkában eltöltött időt nem vesz figyelembe.

Azt is szeretném elmondani, hogy e vonatkozásban is módosító indítványt terjesztettünk elő, amelyben kérjük a kormányt, még egyszer gondolja át az elképzelt módosítási javaslatát, és legalább azokhoz az eszközökhöz ne nyúljon, amelyekről a szakemberek is azt állítják, hogy az elmúlt időszakban nagyon jól működtek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)