Sándorffy Ottó (FKGP)

1995. május 16.

SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Tisztelt Ház! A költségvetés kanosszajárása a világkiállítással kezdődött. Az antivilágban valamikor a szocik azt mondták: hova lett az értéktöbblet? Most én megkérdezem: hol van belőle a megtakarítás?

Ezután kezdődött a pótköltségvetés. Az első. Az első pótköltségvetésen egymásnak feszült a jobboldal, baloldal. Azt hittük, valamit csinálunk. A tényleges költségvetésnél kiderült, hogy semmi szükség nem volt a pótköltségvetésre. Ezt mindnyájan megállapítottuk.

Amikor most megkaptam ezt az új költségvetési programot én csak pótkötélnek nevezem, mert ez semmi , az jutott eszembe, hogy a kormány el akarja foglalni a tisztelt Házat azzal, hogy ne legyen ideje az ellenzéknek a saját javaslataival foglalkozni.

A parlamentben mindig zseniális programíró szakemberek foglalják el a pénzügyminiszteri széket. Gondoljunk csak bele: Kupa-program, Békesi-program, Bokros-program. Mind tévedhetetlen szakemberek, csak felelősséggel nem tartoztak és nem tartoznak senkinek. Flegmán, kioktató, félrevezető programokkal boldogítják a népet, miközben az adósságállomány az egekig nő, az életszínvonal pedig egyre csökken.

Kíváncsi lennék, valóban 150 milliárd volt-e márciusban a tényleges hiány, vagy csak egy könyvelési trükkel meg akarta ijeszteni a technokrata, bürokrata társaság, a kormányzó pártot.

Bokros miniszter urat ez ügyben meghívtuk a költségvetési bizottság ülésére, hogy ezt tisztázzuk, s e hiány okáról tájékoztassa a bizottságot. Természetesen a miniszer úr a mai napig nem jelent meg. Senkit sem küldött maga helyett, és írásban sem válaszolt. Elgondolkodtam azon, mi lenne azzal a kormánytisztviselővel, aki mondjuk az Egyesült Államok szenátusa előtt nem jelenik meg, vagy netán elhallgat valamit a szenátus előtt.

Talán ragadjak ki egy példát a pótköltségvetési csomagból, mondjuk: az államkötvények és kincstárjegyek nyomdaköltségére és reklámjára előirányzott 800 millió forintot. Nem tévedés, uraim, hölgyeim, 800 millió forintról van szó. Vajon megalapozott ez? A gyerekektől elvonunk bizonyos szerzett jogokat. A felsőoktatásra tandíjat rovunk ki és elindítjuk a gyermekek közt az osztályharcot.

Vajon ez a 800 millió hova kerül? Gondolkodjunk egy kicsit! Ha reklám, akkor ez elsősorban újságokat támogat. De 800 millióval? Ez egy kicsit sok. Aki vett már kincstárjegyet, az tudja, hogy nyomdaköltség nincs. Gyenge megoldás, egy zsenitől többet vártam. Ha lapokat kíván a miniszter úr támogatni, azt nem így kell. Szüksége van a lapoknak arra, hogy támogassák őket, de akkor mondjuk ki, hogy ezt a lapok támogatására adjuk.

Vagy vegyük például a különböző, szerencsejátékokat ellenőrző felügyelő szerveket. Három van belőle. Egy legyen, de az tisztességesen és jól működjön, az itt megspórolt pénz pedig meg lehet egy pár milliót spórolni, 50-et, 60-at például a rendőrség állományának fizetésjavításához nagyon jól jönne. A rendőrök méltatlanul alacsony fizetésére felhívnám a tisztelt Ház figyelmét. A forrás is megvan, csak jóakarat kell hozzá.

Minden rendszernek, amelyik rosszul gazdálkodik, kell egy bűnbak. A fasisztáknak a zsidók voltak, a kommunistáknak a kulákok. Most a feketegazdaság van soron. Én úgy gondolom, e kampánynak nagyobb a füstje, mint a lángja. Ettől várni a gazdaság felemelkedését, a költségvetés hiányának eltüntetését, dőreség.

(12.20)

Figyelembe kellene venni a társadalom ellenérdekeltségét. A társadalmat nem lehet leváltani, itt legfeljebb a kormányokat, meg minket lehet leváltani. Idősebb képviselőtársaim még emlékeznek, amikor Magyarországon az ötvenes években működött a gazdasági rendőrség. Soha annyi feketéző nem volt, mint akkor, talán emlékeztek rá, idősebbek: tűzkő, szaharin satöbbi. A konszolidáció folytán a gazdaság, amikor egészségesebb lett, magától elmúlt a feketézés. Más dolog a bűncselekmények elkövetése. S az nevetséges dolog, hogy egy olajbotrányban részt vevő valakit 80 ezer forintra büntetnek meg vagyonelkobzással, hát halálra röhögte magát az illető.

Valószínű, hogy ennél az alternatívánál többet érne a kiszámíthatóság. Az előző pénzügyminiszter úrnak már egyszer beszéltem arról, hogy nem lehet háromhavonta új adótörvényeket hozni. Nem lehet ilyen magas kamatokkal a gazdaságból mesterségesen kivonni a pénzt. A pénz forgási sebességét kellene gyorsítani, de nem úgy, hogy a bankok magas hozamú állampapírokat vásárolnak és egymás közt kereskednek vele, hiszen ezekben a bankokban az állam többségi tulajdonos. A gazdaság csak kiszámíthatóságra, bizalomra és szakértelemre épülhet. Ha egy költségvetési csomagban közel egymilliárdos bizonytalansági tényező van, akkor én kérdem, hol a szakértelem. Ha az inflációt maga a gazdaságpolitika gerjeszti, ha a forintot állandóan és folyamatosan leértékelik, ne csodálkozzanak a bürokraták, ha a gyógymódjuk miatt meghal a beteg.

Ennek az országnak nyitott gazdasága van, mely óriási mértékben függ az alapanyag-importtól. Az emberek nem hisznek a pénzügyminiszter úrnak, aki ténykedésével azt fogja elérni, hogy még feketébb lesz a gazdaság, de félő, hogy a demokrácia is belefeketedik. A költségvetés mindenkor azért készül, hogy minden közpénznek meglegyen a megfelelő helye, arról a kezelője bármikor elszámoltatható legyen. Meglepő ugyanakkor, hogy a pénzügyi kormányzat az előirányzott bevételen felüli összegről szabadon kíván rendelkezni. Csak azt nem értem, ezek után milyen erkölcsi jogon. Azt javaslom, hogy a többletbevétel kerüljön egy központi alapba, amely csak szociális célokra használható fel.

Engedtessék meg, hogy a tisztelt Háznak idézzem az Állami Számvevőszék jelentésének első oldal, második bekezdés negyedik sorát, amely így szól. "Ami a megküldött számítások teljeskörűségét és valóságát hivatott igazolni, nem kaptuk meg." Második oldal második bekezdés: "a pótköltségvetési javaslat indoklása és az I. negyedévi tényadatok a korábbi évek azonos időszakához hasonlítva önmagában még nem támasztják alá a pótköltségvetési kötelezettséget."

Ezek után nem tudom, van-e értelme, hogy tovább tárgyaljuk a pótköltségvetést. Nem kellene-e inkább kötelezni a pénzügyminiszter urat a meglévő törvények betartására?

A pótköltségvetés nem közli az ÁVÜ és az ÁV összevonásából adódó elmaradt befizetések teljesítési módját. Nem mellékel egy leltárt, hogy valódi képet kapjunk arról, mi várható a bevételi oldalon. Nyilván ezzel szeretnénk az adósságot kifizetni, ezért szeretnénk látni, hogy mi jön be. Az előbbiekre hivatkozva ismét megkérdezem, hogy az elmúlt időben hova lett az érték, mert valahol eltűnt. Az eddigi tapasztalataink szerint soha, sehol nem jelentkezik komoly bevétel.

Ezek után sem én, sem a pártom a pótköltségvetést támogatni nem fogjuk. Nem fogunk segédkezet nyújtani a nemzet által elért szociális vívmányok megsemmisítéséhez. Természetesen módosító indítványunkkal igyekszünk a tőlünk telhető módon jobb irányba befolyásolni a költségvetést. Sajnos tudom, hogy a kormánypárti oldal nem a tartalmát nézi, hanem hogy ki nyújtotta be a javaslatot. Látszik az, amikor "így mulat egy magyar úr" középről integet a túlsó felének, hogy hogyan szavazzanak. Ez szerintem a parlamentarizmus megcsúfolása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)