Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányzat gazdasági stabilizációs elképzeléseinek megfelelően a munkanélküliek lehetőségeinek szűkítésére is sor kerül. Tragikusnak mondható, hogy míg a hivatalos megnyilatkozások arról beszélnek, hogy a társadalmi igazságosság jegyében a jövedelemátcsoportosítást a magas jövedelműek oldaláról kell megvalósítani, a valóságban szinte minden esetben a legszegényebb rétegek kerülnek a szorítóba.
Mindez akkor, amikor maga a törvényjavaslat általános indoklása állapítja meg, hogy nem lehet a munkanélküliség mérséklődésére számítani, és egyre nagyobb a hosszú ideje munka nélkül levők, a tartós munkanélküliek száma.
Az úgynevezett gazdaságstabilizációs törvénycsomagban a kormány már bevitt egy nagyon kemény csapást a munkanélküliekre: a jövedelempótló támogatás időhatárhoz kötését. Ezt az elképzelést s még a megmaradt lehetőségeket is meg kívánja most nyirbálni. Teszik ezt a szokásos csomagolásban, azaz a konkrét megszorító, pénzelvonó intézkedésekkel, amelyek a kellő áttekinthetetlenség érdekében felhígítva jelennek meg egy sereg kevésbé, vagy egyáltalán nem fontos módosítással.
A törvényjavaslat megalkotói rögtön az elején lecsapnak a feketegazdaságra. Nem az egészre, csak egy kisebb szeletére, a már ma reggel többször emlegetett kishalakra, a munkavállalási engedély nélkül külföldieket foglalkoztatókra. Nem akarok kitérni arra, ha egyáltalán hozzányúlunk a témakörhöz, miért nem az egészet nézik, hiszen a módosításokból látszik, hogy a bejelentés nélkül, minimális bérért feketén foglalkoztatottak kevésbé zavarnak, még akkor is, ha munkanélküli járadékban vagy támogatásban részesülnek, mert legalább valamivel kevesebb ember morog, jajong.
(9.30)
Ős szokás szerint minden baj forrása a külföldiekben keresendő. Így is megéri egyeseknek törvénytelen úton járni tehát az ilyen foglalkoztatás nagyobb mértékű, mint eredetileg várni lehetett. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy a kifizetett munkabér után nem kellene-e a társadalombiztosítási járulékot, a szolidaritási járulékot is hasonló arányban behajtani. Hiszen normális esetben a munkaadónak ezt is fizetnie kellene.
A külföldiek ügye azonban ezzel még nincs elintézve. A módosítás értelmében a munkaügyi miniszer rendeletben meghatározhatná helyenként és foglalkozásonként a foglalkoztatható külföldiek maximális számát, illetve azokat a munkaköröket, ahol külföldi nem foglalkoztatható. Erősen kétlem, hogy a munkaerőpiac ilyen módon állami előírásokkal befolyásolható. Nagy a valószínűsége, hogy az ilyen megoldás kizárólag a bürokratikus központosítást támogatja. Ráadásul az így megfogalmazott szabályozás nem veszi figyelembe hazánk adottságait, a külföldön élő magyarok tömegét. Ha szűkítésre, törvényes korlátozásra kerül sor, mindenképpen különbséget kellene tenni a magyar és a nem magyar anyanyelvűek munkavállalási lehetőségei között.
Ezen felvezetés után már kevéssé figyel oda a javaslat olvasója, hogyan indul el a pénzek elvonása. A törvény korábbi megfogalmazása szerint a munkaerőpiaci bizottság amely a kormány képviselőin kívül a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveit is magában foglalja határozta meg a Szolidaritási Alap pénzeszközeinek felhasználását. Ez az eljárás indokolt volt, hiszen az alap nem költségvetési pénzből jött létre. A módosítás értelmében a bizottságnak kizárólag a munkaügyi központok működésére fordítható összegek meghatározása a feladata.
Hogy mi történik a többi pénzzel? Erre a módosítás 15. §-a ad választ: "Az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a Szolidaritási Alapból pénzeszközöket csoportosíthasson át a költségvetésből fedezett Foglalkoztatási Alapba." Az átcsoportosításhoz természetesen a munkaerőpiaci bizottság véleményét is ki kell kérni. Ha nem tetszik az átcsoportosítás, legfeljebb tiltakoznak, de már nincs egyetértési joguk.
A kormány egyébként is igyekszik kibújni a társadalmi ellenőrzés alól. Míg korábban a munkaerőpiaci bizottság határozta meg a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fő irányait, most ebből kiemeli a módosítás az úgynevezett céltámogatások körét, vagyis az alap megszűnik egységes egész lenni: lesznek elvek és lesznek kormányszándékok.
A megszorító intézkedések súlypontja az előnyugdíj megszüntetése, illetve a nyugdíj előtti munkanélküli-segély változtatása. Erről már ejtettek néhányan szót, az előttem szóló Tóth Tihamér is szentelt ennek a kérdésnek néhány nagyon fontos megállapítást.
Látszólag nem történik ugyan semmi, csak a cím változik, hiszen a feltételrendszer ugyanaz marad. A valóságban azonban más a helyzet. Eddig az előnyugdíj összegét az alap átutalta a társadalombiztosításnak, amely gondoskodott a kifizetésről. Most mindez segélyként történik, de ezután a Szolidaritási Alap 44 százalékos társadalombiztosítási és 6 százalékos nyugdíjjárulékot fizet.
Kétségtelen, hogy a társadalombiztosítási alapok körül vannak gondok, de az azért mégis túlzás, hogy mindezt a munkanélküliek terhére rendezzék. Teszik ezt akkor, amikor az új szabályozás a segély összegét az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékában állapítja meg. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy itt nem költségvetési forrásról, hanem olyan elkülönített alapról van szó, amelyet az Országgyűlés kifejezetten a munkanélküliek ellátására hozott létre.
Valójában mekkora lehet az előnyugdíj átalakításából eredő többlet? A törvényjavaslatból ez nem állapítható meg. Túlzottan sok nem lehet, hiszen végső soron a munkanélküliek három korosztályát érinti. A törvény 1993-ban történt módosításával amúgy is szerencsés fordulat került a jogszabályba ezt a jelen módosítás is átvette , tudniillik előnyugdíjat is csak az kaphatott, aki a munkanélküli-járadék folyósítását követően egy éven belül betöltötte az előírt életkort; vagyis, ha valamivel korábban lett munkanélküli, hiába éri el az adott életkort, nem jár neki semmi. Ha már csökkentjük az ellátás mértékét, időhöz kötjük a jövedelempótló támogatást, legalább ezt a korlátozást kellene eltörölni, hiszen a nyugdíjhoz közel került munkanélküliek számára már szinte lehetetlen az újabb munkához jutás.
Az idős dolgozók mellett a törvényjavaslat által sújtott másik réteg a pályakezdőké. Ők is beleesnek az előzőekben említett szabályozásba, vagyis támogatásuk legkisebb összege az öregségi nyugdíj 80 százaléka. Ez mintegy 25 százalékkal alacsonyabb, mint amit jelenleg kapnak. Kíváncsi lennék, végiggondolta-e valaki, egyáltalán hogyan lehet ekkora összegből kijönni? Hiszen a pályakezdőknek még nincsenek tartalékaik! A pályakezdőket egyébként is sújtja a szabályozás, mivel megszűnt a képzések elősegítésére adható keresetpótló juttatás.
A munkanélküliek továbbképzésének kérdése egyébként is különös átalakuláson megy keresztül. A módosító javaslat egy tollvonással, minden indoklás, magyarázat, illetve részletezés nélkül megszüntette az Országos Képzési Tanácsot. Ennek törvényben meghatározott korábbi feladatkörét ugyanakkor nem ruházta át senkire. Nagy általánosságban ugyan említésre kerül az átképzés, illetve a képzés fontossága, célozgatnak új elképzelésekre, de a módosítást semmi sem indokolja.
Összefoglalva: a törvénymódosítás gyakorlatilag kizárólag pénzmegtakarításra korlátozódik. A megtakarított összeg felhasználásáról azonban csak ködös ígéretek hangzanak el. Ezek után a Független Kisgazdapárt véleménye szerint nem sok jót várhatnak a munkanélküliek. Mi néhány módosító indítvánnyal szeretnénk javítani ennek a módosító javaslatnak a megszületésén.
Köszönöm szépen. (Taps.)