Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan egy ilyen hosszú előadás után csak egy-két gondolatra lehet reagálni két percben. Az egyik a költségvetések, pótköltségvetések szükségessége, vagy nem szükségessége. Erre valóban azt kell mondanunk, hogy az előző években általában volt pótköltségvetés. Ez önmagában nem különösebben baj. A szemléletben és a gondolkodásmódban azonban annyi különbséget meg kell jegyezni, hogy 1993-ban valóban volt egy pótköltségvetés, amelyik magasabb tényleges kiadásokat elővételezett. Ehhez képest megtakarítást ért el az emelt előirányzathoz képest. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1994-ben kizárólag politikai okokból készített az új kormány pótköltségvetést, hiszen 1994. november 30-ig gyakorlatilag az előző eredeti költségvetés ment. Sőt, ha a pótköltségvetésben sem szereplő utólagos MÁV és egyéb konszolidálások nem kerülnek be, egészen biztos, hogy legalább 40, szerencsés esetben 50 milliárddal elmaradunk a tervezett előirányzattól a deficit tekintetében. Tehát '94 lett volna az első olyan költségvetés, mely valójában nem igényelt pótköltségvetést, de mindkét évben -'93-ban a pót, '94-ben az eredeti költségvetés tendenciája az volt, hogy a megtervezett deficithez képest elmaradás mutatkozott.
Most 1995-ben egy olyan sajátos helyzettel állunk szemben, hogy 1995. március 15-re jelentek meg az első számok, sikerült március idusára a féléves deficitet teljesíteni. Ilyen mértékű elfutás korábban nem volt, de tekintsünk el ettől, tekintsünk el attól, hogy hibás kalkuláció volt. Ami számunkra félelmetes ebben az ügyben, az az ahogy Bauer Tamás megjegyezte és ebben teljesen egyetértünk , hogy mi a privatizációs bevételek problémáját láttuk a legnagyobbnak és kiderült, hogy úgy futott el ez a költségvetés március 15-ével vagy addigra, hogy a privatizációs bevételeket a kormány az új pótköltségvetésben is érintetlenül hagyja, tehát más elemek tekintetében jelent ez így meg.