Balsay István (Fidesz)

1995. május 21.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság pótköltségvetése benyújtásának törvényi hátterével kívánok elöljáróban foglalkozni, de még ez előtt... (Az ülésteremből távozni készülő dr. Szekeres Imréhez:)... és ha megkérhetném Szekeres Imre frakcióvezető urat, hogy egy pillanatra maradjon szeretnék a napirend előtti felszólalások közül arra reagálni, amely az ellenzékkel kapcsolatos megállapításaira vonatkozott. Az ellenzék szerepe a hatalmi ellensúly megteremtése ilyen arányok között is, mint amilyen a választásokat követően létrejött a magyar parlamentben. Az ellenzék szerepe, hogy a hatalomkoncentrációt megakadályozza; az ellenzék szerepe, hogy alternatív döntési javaslatokat tegyen módosító indítványaival; az ellenzék szerepe, hogy érvelésre késztesse a kormányt és nyilvános megvitatásra az egyes előterjesztéseket; ötödször pedig, hogy az ellenzék ezzel is hozzájáruljon a nyilvánossághoz és a sokszínűség megjelenítéséhez. És ezt nem én mondom, hanem ez Bihari professzor úr könyvében jelenik meg.

Úgy gondolom, mi, akik az ellenzék részéről ebben a vitában eddig is és ezt követően is részt vettünk, ezt próbáljuk megvalósítani módosító indítványainkkal, javaslatainkkal, legalábbis úgy gondolom, hogy a Fidesz Magyar Polgári Párt törekvése ezek közé tartozik, nem pedig obstrukció. (Taps a jobb oldalon.)

A pótköltségvetéssel kapcsolatosan szeretném idézni az általános indoklási részt. "A kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik."

(16.20)

Úgy gondolom, az első megállapítás a pótköltségvetés beterjesztésével kapcsolatban máris egy olyan tényre hívja fel a figyelmet, hogy a 150 milliárdos privatizációból származó bevétel az öt hónappal a költségvetés benyújtása után beterjesztett pótköltségvetés teljes ellehetetlenülését jelenti. Azaz megint egy olyan költségvetést fogunk vitatni és várhatóan a kormányzó többség jóváhagyni , amely bevételi oldalának teljesülésére semmi garancia, semmi lehetőség nincsen. S jól tudjuk, ha a bevételi oldal nem teljesül, akkor a költségvetés újabb pótköltségvetés benyújtásával "gazdagodhat", azaz ismerjük már, hogy szeptemberben pénzügyminiszter úr tájékoztatása és egyes kormányzati megnyilatkozások szerint még mire lehet számítani.

Azért bírálom ezt a pótköltségvetést, főleg annak önkormányzati, ifjúsági és családokat sújtó fejezetét, mert nem látom benne azt a törekvést, amellyel a Fidesz is egyetértett és egyetért, hogy az államháztartás hiánya ne növekedjék minden határon túl, és ne várjuk el másoktól, hogy finanszírozzák a Magyar Köztársaság költségvetését. Nem látom benne azt, hogy az államháztartási törvény megalapozását megelőzően részletesen elemzett és más szaktudományok véleményének is a figyelembevételével egy megalapozott államháztartási reform első lépéseként ez elfogadható lenne. Amennyiben így állna a dolog, hogy ez egy megalapozott és első biztató jele az államháztartás reformjának, akkor nagyon szomorú vagyok, hiszen a családot, az ifjúságot és az önkormányzatokat annak szociális, oktatási és fejlesztési vonatkozásaiban lehetetlen helyzetbe hozza.

Szeretném, ha mindenki előtt világosan látszana az, hogy az eddigi ellenzéki javaslatok hatására és a Szocialista Párt képviselőcsoportjainak hatására már néhány területen az előterjesztő módosította előterjesztését. Ezért is idéztem az ellenzéknek a nagyon fontos szerepét, hogy rávilágítson más megoldásokra, más alternatív lehetőségekre, így a családi pótlék tekintetében. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy lehetőséget látok arra: az önkormányzat területén is például a 20 százalékos havi előirányzat-módosításnál is eredményt érjünk el, mindazok, akik értik, hogy milyen veszélyek rejtőznek ezen intézkedések szolgai végrehajtásában.

Az első rész, amellyel vitatkozni szeretnék, amely nemcsak nekem jelent majd gondot, hanem az előterjesztőnek is: az önkormányzatok kötelezettségvállalásának korlátozásáról szóló törvény meghirdetése. A Magyar Köztársaság alkotmánya az önkormányzat alapjogai között tartja számon, hogy gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. Az önkormányzatok kötelezettségvállalásainak korlátozásáról szóló törvény meghirdetése ugyan még nem részletezi, hogy milyen célt kíván ezzel elérni az előterjesztő, de látható az indokolásban, hogy a helyi önkormányzatok hitelfelvételét és hasonló adósságot keletkeztető kötelezettségvállalását korlátozni szándékozik, mivel néhányuk túlvállalása csődhelyzetet idézett elő. Továbbá az önkormányzati törvény módosításával megteremtődik annak a lehetősége, hogy törvény írjon elő ilyen korlátozást. A hitelfelvétel szűkítését emellett szükségessé teszi az államháztartás felhasználásának visszafogása annak érdekében, hogy források csoportosuljanak át a termelő szférába.

Ismét előbukkan a termelő szféra és a nem termelő szféra. Arról van itt szó, hogy a címzett- és céltámogatásokról való lemondás, amit a kötelezettségvállalások korlátozásával kíván elérni az előterjesztő, több milliárd forint "megtakarítást" ezt idézőjelben mondom tesz lehetővé, és ezt más alrendszerekbe kívánja átcsoportosítani.

Itt szeretném megjegyezni, hogy módosító javaslatunknál többen arra teszünk kísérletet, hogy az e területről való átcsoportosítás amelyet a hitel felvételével vagy kötelezettség vállalásával való korlátozással ér el az előterjesztő maradjon meg az önkormányzati alrendszerben, ez ugyanis a hiányt nem növeli. Maradjon meg az önkormányzati alrendszerben, és például az általános tartalék növelésével éppen a kormánynak adjon lehetőséget az általános tartaléknál felsorolt indokolása mellett , hogy eddig mennyit használt fel arra, hogy például a tűzoltóság és a tűzrendészet sorsát a helyére lehessen tenni, vagy az általános iskolai normatíváknak a javításával lehetőség nyíljék arra is, hogy azon települések is megtarthassák iskolájukat, megtarthassák ezen keresztül értelmiségüket és minden olyan intézményüket, amelyek egy régió, egy településközösség további életéhez szükségesek. Tehát kifogásolom a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalásának ilyen törvénybeli korlátozását, és ehhez bár hozzá lehet nyúlni, de szükséges az alkotmánynak és a kétharmados önkormányzati törvénynek is a módosítása.

A hitelfelvétel szűkítése számomra egy olyan kormányzati törekvés mellett nehezen elképzelhető, amikor a pénzintézetek szerepét javítani kívánja, amikor a pénzintézetek, a bankok szerepét meghatározóvá kívánja tenni az önkormányzatok működése, finanszírozása esetében is. E hitelfelvételi korlátozást miért például a saját bevételek nagyságrendjével hozza összefüggésbe, miért nem az önkormányzatok hitelképességével, vagyoni helyzetének, a kötelezettségvállalás megalapozottságának vizsgálatával köti ezt össze?

Szintén elképzelhetetlennek tartom a hitelfelvétel és általában a kötelezettségkorlátozás allokációját, tehát hogy az országban a pénzintézetek felé való közlését is ilyen szituációban meg lehessen oldani akár egy törvény, akár egy kormányhatározat formájában.

Lesznek olyan önkormányzatok, amelyek képesek lennének hitelt felvenni, de nem vehetnek fel, és lesznek olyanok, amelyek nem képesek, hogy fejlesztéseikhez és működésükhöz ilyen körülmények között hitelhez jussanak.

Gondolom, itt jelenik meg az új elosztórendszer gondolata, amelyről pénzügyminiszter úr már beszélt is, hogy a személyi jövedelemadónak esetleg a nulla százalékú megosztása hozhat megoldást, hogy az elmaradt térségek és a hátrányos helyzetű önkormányzatok is részesedhessenek akár a működtetésben, akár a fejlesztésben is. Ezt az önkormányzati szövetségek által is támogatva, általam és a városok szövetségei részéről is szóban többször elhangzottan erőteljesen kifogásolom, és azt mondom, hogy az önkormányzatoknak azonosak a jogai, de eltérőek a lehetőségei és a kötelezettségei.

Szeretnék arról is beszélni ismételten hiszen ezek a híradásokban kevésbé kapnak hangot , hogy az önkormányzatok eladósodási folyamatának az elindítója éppen a Magyar Köztársaság parlamentje és a Magyar Köztársaság kormánya volt. A korábbi időszakban is az önkormányzatoknak hitelt kellett felvenniük annak érdekében, hogy a közalkalmazotti törvény, a köztisztviselőkről szóló törvény, de különösen a közalkalmazottakról szóló törvény és a közoktatási törvény egyébként nagyon szép előírásai, nagyon szép határozatai megvalósulhassanak. Ezeket a hiteleket sokszor az állam helyett is fel kellett venni, és még ma is tartanak azok a perek, amikor az Fkategóriából történő visszasorolás esetében az önkormányzatoknak néha szembekerülve intézményeikkel, pedagógusokkal, orvosokkal, általában a közalkalmazottakkal kell helyt állniuk.

A kormány nem mer szembenézni az ágazati, a szakmai törvények teljesítésének lehetetlenségével, és megítélésem szerint nem mer szembenézni a pótköltségvetést megelőzően, talán még az államháztartási törvény reformja során sem azzal, hogy az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást egy alkotmányban, de legalábbis kétharmados törvényben határozottabb módon kell megjeleníteni, hogy melyek az állam alkotmányban, törvényben vállalt kötelezettségei, és melyeket háríthat át az önkormányzatokra anélkül, hogy az egyik törvényben megfogalmazott módon köteles a vállalt feladatokat pénzügyileg is arányosan finanszírozni. Ezzel nem mer szembenézni!

(16.30)

Nagy össztűz zúdul viszont az önkormányzatokra az eladósodási folyamat miatt. Igen, az előző évben 40 milliárdot meghaladó volt az önkormányzatok hitelfelvétele, ez évben várhatóan 50 milliárddal növekszik ez. Feltétlenül fontos arról tudni, hogy az önkormányzatok e hitelfelvételüknél ma már nem a fejlesztéseket célozzák meg, ma már döntő többségében nem a fejlesztésekre fordítódik ez a hitelfelvételi szándék, hanem a működtetésre. Azaz néhány önkormányzat, főleg a nagy intézményfenntartók és -működtetők, mindenképpen törvénysértésbe kerülnek: vagy teljesítik kötelezettségeiket, amelyekről esküvel fogadták, hogy törvényi feltételek mellett a helyi közügyeket gyakorolják, vagy eladósodnak, és akkor oly módon kerülnek a törvénnyel összeütközésbe.

Javaslom tehát, hogy az államháztartás reformjáról szóló törvényt, már a pótköltségvetésnél is meghirdetett egyes tételekkel, egy nagyobb, egy szélesebb szakmai közvélemény vitassa meg, és abban kapjanak helyet az önkormányzatok szövetségei, kapjanak helyet azok a szakemberek, akik éveken keresztül állást foglaltak a demokratikus, európai, az európai önkormányzati chartával megegyező célokat megfogalmazó önkormányzatok megtartása, az önkormányzatok autonómiája, a subsidiaritás elve mellett, és általában minden mellett, ami öt éven keresztül a magyar önkormányzatokat jellemezte, és az önkormányzatokat a politikai, társadalmi stabilitás alapköveinek tekintették.

Most úgy gondolom, s hozzászólásomban erre kívánok rávilágítani, rámutatni, hogy én ezt érzem veszélyben, és nem vagyok egyedül. Olyan nagyfokú és nyíltan kimondott centralizációs folyamatnak vagyunk már most is a tanúi, amely az önkormányzati autonómiát háttérbe szorítja. Erre utal egyik képviselőtársamnak is a jegyzőkönyvből kikeresett mondata, amelyet a kisebbik kormányzó párt soraiból fogalmazott meg: "Amíg az önkormányzatokkal nem tudnak megállapodni mondja, idézem őt , az önkormányzatok nem tudnak az intézményeikben egy teljes felülvizsgálatot tartani, amíg az önkormányzatok nincsenek tulajdonképpen a Pénzügyminisztérium és ezt húznám alá vagy a parlament által arra kényszerítve, hogy elölről kezdjék intézményeik költségvetésének készítését, addig itt ülve lehet a nagyon sokat dolgozó és rosszul fizetett pedagógusok, egészségügyi dolgozók nevében beszélni, lehet általánosítani, de tessék körülnézni, nem mindenhol ugyanaz a helyzet."

Én amellett vagyok, és az alkotmány is, és a törvény is, az önkormányzati törvény is, hogy az önkormányzatok ne a pénzügyminiszter, ne a kormány utasításai szerint éljenek, dolgozzanak, működjenek és intézzék a helyi közügyek sokaságát, hanem törvényi keretek között.

Szeretnék arról is beszélni, hogy ennek a nyilvános vitának, az egész csomagnak és a pótköltségvetésnek is nagyon fontos szerepe volt abban, hogy az a 20 százalék, amellyel az önkormányzatok havi illetményét csökkenthetőnek javasolták, illetve egy éven belül, hogy egész pontos legyek, pótlási kötelezettséggel, tehát visszajuttatási kötelezettséggel csökkenthetőnek, azaz időkorlát nélkül elvonhatónak tartották, már megingani látszik, és ebben szerepe van nemcsak az ellenzéki önkormányzatok és szövetségek a szövetségek nem ellenzékiek vagy kormánypártiak, hanem a különböző típusú önkormányzatokat ölelik fel kezdeményezésének. Úgy gondolom, hogy ezt az önkormányzatok működési stabilitását is nagymértékben veszélyeztető lépést nem szabad megengedni, vagy ha erre sor kerül, akkor annak a veszélyhelyzetnek a meghatározását törvényben kell rögzíteni, hogy mit tekint a pénzügyminisztérium, mit tekint a kormány vészhelyzetnek, amikor ezt a lépést megteheti. De én inkább annak vagyok a híve, hogy erre ne kerüljön sor.

Szeretnék néhány szóban utalni a költségvetés néhány furcsaságára és néhány anomáliájára. A pótköltségvetés csökkenti a millecentenárium kiadásait is mintegy 94 millió forinttal. Ez engem nemcsak érzelmileg, hanem mint volt székesfehérvári polgármestert is érint, és ebben már szóltam több alkalommal.

Azért is észrevételezem, mert a millecentenárium költségvetésével kapcsolatos korábbi kormányhatározatot módosította az új kormány. Ebben a kormányhatározatban már sem Ópusztaszer, sem Pannonhalma, sem Székesfehérvár nem jelent meg. De a múltkori hozzászólásomat követően Esztergom, Visegrád és más, honfoglalás időszakában jelentős szerepet játszó magyar települések és térségek is jelentkeztek, hogy tegyem szóvá, hogy amikor a honfoglalás 1100 éves ünnepségekre való felkészülésnél csökkenti a költségvetés, a pótköltségvetés az előirányzatot, és régi tartozásokat nem rendez, mint Esztergom, mint Visegrád esetében, ahol igen szomorú állapotban találhatóak olyan emlékek, amelyek jobb sorsra érdemesek, vagy királysírok és Árpád-kori emlékek vannak Székesfehérváron, akkor az általam nagyon tisztelt Feszty Körkép Alapítványra, 46 millió hétmilliós csökkentésével 39 milliót javasol.

Én, nemcsak Szűrös Mátyás képviselő úr iránt érzett tiszteletem miatt, egyetértek azzal, hogy az ópusztaszeri emlékmű épüljön és fejlődjék. Én azért szólok, hogy Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád, Buda, és más települések, amelyek a honfoglalás idejében szerepet játszottak, kapják meg a lehetőséget a Magyar Köztársaság pótköltségvetésétől, hogy ebben a nehéz helyzetben is azok az emlékek ne tűnjenek el néhány év alatt, amelyek 1100 éven vagy 1000 éven keresztül megmaradtak, és azok, amelyeket kiástunk, feltártunk, konzerválhatók, bemutathatók és mind a magyarság számára, mind pedig az országhatáron túlról érkezők számára megóvhatók legyenek még legalább 1100 esztendeig.

Szeretnék arról is beszélni bár erről többen szóltak, és belügyminiszter úr is arról tájékoztatott az önkormányzati és rendészeti bizottságon belül, hogy keresi a megoldást , hogy a tűzoltóság, a tűzoltóparancsnokságok átadásával, a feladatoknak az önkormányzatokhoz való telepítésével egyidejűleg a pótköltségvetésben megoldást találjon arra, hogy miként lehet a mintegy 350 milliótól 1 milliárd 50 millióig emlegetett hiányt pótolni. Tudom, hogy a 350 millió és az 500 millió közötti hiány tűzoltás jellegű, tűzoltóságot javító pótlása is már komoly fegyvertény lenne. Módosító javaslatunkban arra kívánok majd társakat lelni, hogy miként lehet például a költségvetés tartalékának a javításával az önkormányzati és ehhez kapcsolódó tűzoltósági témáknál olyan alapot képezni, amelyből ez a pótlás megoldható lehet.

Most hozzászólásomban a tűzoltóságok nehéz helyzetére szeretnék csak utalni, amikor egyes városokhoz, körzeti tűzoltóparancsnokságokhoz kerül ez a feladat, amelyet én magam évszázadok óta ellátott tipikus önkormányzati alapfeladatnak tartok, akkor ne kerüljön szembe ez a feladatátadás és az önkormányzatoknak a teherviselő képessége, ne utasítsák el az önkormányzatok ezen feladatok átvételét csak azért, mert ehhez finanszírozás nem jár.

(16.40)

Azt is szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy nagyon nagy eltérések vannak az egyes térségek, települések, volt megyei, állami tűzoltó-parancsnokságok felszereltsége, személyi állománya és egyáltalán a tűzvédelmi képessége között. Nagyon fontos ez a feladat. Elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan városok lennének, amelyek költségvetésük alultervezése miatt teszik lehetetlenné, hogy egy-egy területen ne kerüljön sor a polgárok életének, vagyonának, biztonságának a megoldására, és ezért polgármesterek vagy általában a körzet tűzoltói munkáját irányító képviselő-testületek kerüljenek nehéz helyzetbe.

Szeretnék még arról is szólni, amit nem a pótköltségvetés kapcsán kifogásolok, csak ott tartom szükségesnek, hogy nyilvánosságra hozzam. Én azok közé tartozom, akik az olimpiai bizottságban is Nádori professzor úrral együtt, de a belügyminiszter úrral, mint a sport felügyelő miniszterével együtt , mindig a sport érdekében is szoktunk szólni. A pótköltségvetésben látható, hogy az olimpiai mozgalom támogatására, egyes kiemelt egyesületek támogatására és a diáksportra milyen összegeket kíván szánni a Magyar Köztársaság pótköltségvetése. Kifogásolom a pótköltségvetésnél azonban módosító javaslatot nem teszek , hogy olyan kiemelt fővárosi sportegyesületek támogatása minisztériumi fejezetben jelenjen meg, ennél célszerűbbnek tartanám, hogyha ezek az OTSH fejezetében vagy egy sporthoz kiemelten értő, a vidék sportjának érdekeit is figyelembe vevő, az olimpiai, világbajnoki és egyéb fontos sportcélokat, nem utolsósorban talán elsősorban kellett volna megemlítenem az egyetemes magyar sport utánpótlás-nevelési érdekeit is jobban figyelembe vevő módon határoznák meg a költségvetés reformjánál, az államháztartás reformjánál a sportcélokra juttatott összeget.

Azok közé a sportemberek közé tartozom, akik még a labdarúgást is sportnak tartják, de kifogásolom azt, hogy olyan összegek szerepeljenek 140 milliós nagyságrendben az UTE támogatásánál, az FM kiemelt létesítményeinél több mint 100 millió forintos, közel 200 millió forintos kiadással , vagy a Honvédelmi Minisztérium tételeinél, amelyek nincsenek arányban az utánpótlás-nevelési és diáksportra szánt 109 millió forinttal, amelyek nincsenek kapcsolatban, nincsenek arányban a Magyar Olimpiai Bizottság és az Atlantára készülő magyar olimpiai mozgalom 148 milliós támogatásával. Célszerűbbnek tartanám az államháztartás reformjánál ezeket a pénzeket nem elveszejteni az egyetemes magyar sport kárára, hanem például az OTSH összegénél vagy más területeken egy grémiumhoz eljuttatott költségvetésben meghatározott összeggel megtartani a magyar sport számára, de egyáltalán nem négy-öt kiemelt sportegyesület számára biztosítani. És ezt nem vidéki sportemberként mondom, nem úgy mondom, hogy az legyen erre a reagálás, hogy akkor a minisztériumok nem tervezik be ezt a költségvetésükbe. De ha ez a magyar költségvetésben szerepel, akkor fontosnak tartom, hogy minden szempontból olyan sportcélú támogatásokra kerüljön sor, amelyekből mások is részesedhetnek, és ne csak az intézmények fenntartásán és működtetésén, valamint az olimpikonokon és a világversenyekre itt készülő embereken keresztül jusson ez vissza az egyetemes magyar sport számára.

Szót emeltem már több alkalommal amellett is, hogy a költségvetésben szereplő és a pótköltségvetésben is megmaradt fővárosi tömegközlekedés 2,3 milliárdos támogatása ne csak a fővárosra vonatkozzék, hanem azon vidéki nagyvárosokra is, amelyek ezzel küszködnek. Itt hadd említsem csak Debrecennek, hadd említsem Szegednek, Miskolcnak, de a kisebb középvárosoknak is a közlekedési gondjait lehessen ebből másnak is pályáznia.

Az önkormányzatok szociális támogatása mintegy hatmilliárddal nő. Ez a pótköltségvetésnek egy nagyon szép eredménye. Szeretném azonban elmondani, hogy ezen hatmilliárdhoz legalább másfélszer-kétszer annyi egyesek szerint lehet, hogy akár háromszor annyi feladat kapcsolódik, városától függően, a munkanélküliségi és foglalkoztatási gondoktól függően. Azok az önkormányzatok, amelyek nem tartalékolnak elegendő összeget általános tartalékaik vagy céltartalékaik között a szociális célú támogatásokra, vagy hitelfelvétellel vagy újabb pótköltségvetéssel tudnak majd az év során úrrá lenni gondjaikon.

A hatmilliárd mellett meg kell említsem a munkanélküliek 11 milliárdos jövedelempótló támogatásának 1,5 milliárdos csökkenését is. Ez olyan térségekben, ahol a munkanélküliek száma fokozatosan nő, ahol a két éven túli munkanélküliek jövedelempótló támogatásának a megszűnését immár törvénybe fogják iktatni, súlyos helyzetet idéz elő. Jobbnak tartjuk a fokozatosság elvét, és jobbnak tartjuk az önkormányzatok lehetőségeit a szociális célú hozzájárulások tekintetében e törvényen túlmenően is úgy értelmezni és úgy magyarázni, hogy az önkormányzatoknak fel kell készülniük az oktatás, a kultúra és a szociális támogatások terén arra, hogy az állam olyan kötelezettséget vállal, amelynek nagy részét az önkormányzatokra hárítja, anélkül, hogy ahhoz az arányos támogatást ahogy az alkotmány és az Európai Önkormányzati Charta előírja , megadná.

Sokszor ér bennünket az a vád, hogy nem nyújtunk alternatívát és nem mondjuk, hogy melyek azok a felesleges kormányzati intézkedések, amelyekkel a pótköltségvetésnek a családokat, az ifjúságot, a szociális gondoskodást és az önkormányzatokat sújtó részei megelőzhetőek lennének. Szívesen mondok ilyeneket, bár megtettem ezt korábban is. Helytelennek tartom azt a kormányhatározatot az 1123/1994. határozatszámot viseli , amely így szól a 10. pontjában: a kormány tudomásul veszi, hogy a diósgyőri kohó legkésőbb 1996. október 31-ig üzemel; a kohó időközben szükséges feljavítása költsége fedezetéül 450 millió forint vissza nem térítendő támogatás használható fel az ÁV Rt. költségvetésének terhére. Nem értek egyet azzal sem, hogy a kormány tudomásul vegye azt is, hogy mintegy havi 400 millió forintos veszteség éri emiatt a magyar államot az a véleményem, hogy ne vegye tudomásul.

Másrészt észrevételezem azt is, hogy nehéz helyzetben lévő költségvetésünk esetében amikor az önkormányzatok hitelfelvételét is korlátozni kívánja a törvény , a fővárosnak hitelgaranciákkal, illetve kormányzati támogatásokkal 12 és 16 milliárd forintos juttatásokat ad. Az expó fejlesztése, az expóterület fejlesztése eddig hétmilliárd forintjába került.

Észrevételeztem és észrevételezem azt is, hogy ne kössön olyan államközi megállapodást a Magyar Köztársaság kormánya, amelyben 300 millió dolláros orosz követelést és tartozást fegyver, illetve alkatrész formájában vesz át, és ezzel a szerkezetileg és felszereltségében nehézségekkel küzdő magyar hadsereg a későbbiekben is ezekkel az alkatrészekkel továbbra is olyan irányban lesz elkötelezett és meghatározott, amin korszerűsíteni és módosítani akarunk.

(16.50)

Befejezésül észrevételezem azt is, hogy a költségvetés vitájánál nagy propagandával bevezetett átalányadó több milliárd forintos kárt okozott a magyar költségvetésben, és ezt ennek a törvényhelynek a módosításánál is úgy aposztrofálta az előterjesztő, hogy azért jelentkezik még nagyobb hiány, mert az ellenzék késlelteti a sürgősséggel való előterjesztést. Meggondolatlan, a költségvetésnek hátrányt okozó előterjesztéseket nem kell tenni, és akkor nem keletkezik ekkora hiány!

Végezetül szeretném azt is mondani, hogy a volt KISZ-vagyonnak az állam által történő megvásárlása amely csak 450-500 millió forintos tételt jelent is azok közé sorolandó, amely elkerülhető, amely nem szükséges, hogy megtörténjen.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Alelnök Asszony! Én azokra az önkormányzatokat érintő gondolatokra szeretnék utalni, amelyeket a választások előtt képviselőtársaim közül többen is szóvá tettek, hangoztattak: szabad önkormányzatokat, önkormányzati autonómiát; az önkormányzatok a magyar társadalom, a magyar politikai stabilitás tartópillérei. Ezekhez a tételekhez a költségvetés során csak akkor nyúljunk hozzá, ha mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az önkormányzat mögött óvodát, iskolát, középiskolát, kórházat, közgyűjteményt, szociális létesítményt kell érteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)