Tóth Pál (MSZP)
TÓTH PÁL (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az én felszólalásom a pótköltségvetési vitában egy rekviem csupán egy rekviem akar lenni néhány elszállni látszó millióért. Persze kormánypárti rekviem... (Egy hang balról: Így van! Így van!).., mert kormánypárti vagyok. Tudniillik a magam részéről amúgy egyetértek a kormány stabilizációs programjával, és ennek megfelelően jogosnak vélem azt is, hogy a kormány a tisztelt Ház elé terjesztette ezt a pótköltségvetési javaslatot. A hozzászólásom hozzátenném ehhez, amit mondtam amolyan közelkép lenne, és a pótköltségvetésnek egyetlen mozzanatáról, néhány fejezeti kezelésű előirányzatáról szólna. Ezek az előirányzatok összességükben nem nagy pénzek, következésképpen azt is mondhatnánk, hogy nincs túlzott jelentőségük. Szerintem azonban van, hiszen olyan előirányzatokról van szó, amelyek a határon túli magyarság művelődési, kulturális és oktatási támogatására szolgálnak.
A minap kezembe került Lábody úrnak, a HTMH elnökének egy nyilatkozata. Ebben az államtitkár úr elmondta azt, hogy az ilyen célú támogatás nem csökken, és a március 12-én elhatározott restrikciók nem érintik ezeket az összegeket. Nos, a határon túli magyarság támogatására szolgáló alapítványi és közalapítványi pénzeket valóban érintetlenül hagyta a pótköltségvetés, a művelődési tárcánál lévő néhány fejezeti kezelésű előirányzatot azonban nem. Márpedig tudni kell, hogy a kultusztárcánál lévő ilyen célokat szolgáló előirányzatok együttesen a határon túli magyarság támogatására szolgáló teljes összeg közel 30 százalékát reprezentálják. Azt gondolom, ez elég jelentős ebben a tételben.
Nézzük a részleteket, amiért ezt a hozzászólást szerettem volna elmondani!
Köztudott, hogy a Művelődési Minisztérium egyik főosztályánál mintegy öt, a költségvetési törvényben megjelenő fejezeti kezelésű előirányzat áll rendelkezésre ilyen célokra. Ezek a következők:
Az első a határon túli könyvkiadás támogatása. Ez a keret olyan patinás kiadók, kiadóházak számára, mint amilyen a Fórum, a Madách vagy a Kriterion, a szó szoros értelmében a fizikai túlélést biztosítja. Másutt például Kárpátalján az önálló magyar nyelvű könyvkiadás megteremtését és megszilárdulását lenne hivatva biztosítani. Nos, az eredeti 81,6 millió forintos előirányzatot a pótköltségvetés mintegy 37 százalékkal csökkentette. 1994-ben az akkor rendelkezésre álló előirányzatból, 71 millió forintból mintegy 245 kötet jelent meg, ami azt jelenti praktikusan, hogy egy könyv bekerülési költsége körülbelül 290-300 ezer forint volt. Ez nagyságrendekkel kisebb, mint a magyarországi előállítási költség. Csak Erdélyben tehát csak Erdélyben! száz ilyen könyv kiadására, megjelentetésére került sor, és ez 30 millió forintból történt!
A másik ilyen előirányzat, amelyről szólnék, a szomszédos országok diákjainak a támogatása. Ebből a keretből közel kétezer nappali tagozatos főiskolás és egyetemista, valamint középiskolás, posztgraduális képzésben részesülő és a környező országokban magyar nyelven tanuló diák egy- vagy kétszemeszteres részképzését támogatják. A művelődési tárca egyetértésben a határon túli magyar szervezetek többségével a jövőben nem kívánja támogatni ezt a tömeges magyarországi képzést. A kialakult és a megörökölt helyzet leépítése azonban már csak az emberi jogok miatt is humánusan, csak egy kimenő rendszerben oldható meg. Ez az előirányzat nem változott ugyan, tehát ugyanannyi, mint az elmúlt évben volt, de a stabilizációs program hatására keletkező költségnövekedés szélsőséges esetben akár félezernél is több határon túli magyar diák támogatásának beszüntetését eredményezheti.
Úgy gondolom, nagyon fontos a következő fejezet is, mely a határon túli magyar pedagógusok továbbképzésére szolgál. Aligha vitatható ennek a forrásnak a jelentősége. Ebből finanszírozódik a környező országok magyar iskoláinak módszertani segítése, a szülőföldön rendezendő tömeges szakpedagógus-továbbképzés, a Bolyai Akadémia és számos további igen fontos tevékenység finanszírozása is. Az a helyzet, hogy ez a keret egy év alatt mintegy 12 százalékkal csökkent. 85 millió forintról 74,5 millió forintra csökkent az előirányzat, így elsősorban a magyarországi és a szülőföldön történő képzéseken, továbbképzéseken való részvételtől fosztja meg a határon túli magyar pedagógusokat és más szakembereket. Például nem támogatható úgy, ahogy igazán szeretnénk, a vendégtanárprogram és így tovább.
A következő, a negyedik: a határon túli magyarok kulturális támogatása. Erről a forráshelyről kellene támogatni a határon túli magyarok kulturális rendezvényeit, közművelődési szakemberek továbbképzését, a közgyűjteményeket, különféle díjakat, a magyarországi kulturális rendezvények határon túli magyar meghívottainak költségét és így tovább és így tovább. Az 1994. évi bázishoz viszonyítva ez az előirányzat, az 1995-re rendelkezésre álló felosztható összeg 31 százalékkal csökkent!
Az ötödik: a tanköteles menekültek oktatása. Tudnivaló, hogy ez a forrás a délszláv háború során ide menekült gyermekek oktatásának támogatását szolgálta. A helyzet az, hogy a menekültek maradtak, a költségvetési keret megszűnt.
Végül a tárca egyéb forrásaiból rendelkezésre álló ilyen célú összegekről szólnék néhány szót. Az egyik a határon túli tankönyvtámogatás volna. Az 1994. évi elkülönített kerethez képest ami 20 millió forint az 1995. évi mintegy 25 százalékkal csökkent. Ebből a keretből biztosították a határon túli magyar pedagógusszövetségek igényei alapján a Magyarországon forgalomban lévő tankönyveket, irodalmat, valamint a magyar nyelvű tankönyvírásra meghirdetett pályázatok támogatását.
(17.00)
A keret csökkentése komolyan veszélyezteti többek között az önálló magyar tankönyvírási folyamat megszakadását és az egyes régiókban engedélyezett és kísérleti jelleggel beindított magyarországi tankönyvek utánpótlását.
Végül egy kis tétel de szerintem nagyon fontos tétel a határon túli magyar színházak támogatása. Ez eredetileg egy 1993. évi fejezeti tartalék volt. Az 1994. évi bázishoz képest ez az előirányzat a felére csökkent, tehát mintegy 6 milliót különítettek el erre a célra, amihez jön még a kulturális keretből átcsoportosított 2 millió. Ebben az esetben komolyan fennáll a veszélye annak, hogy a támogatás ilyen mérvű csökkenése vagy csökkentése a határon túli magyar színházak főként három: a beregszászi, a komáromi és a kassai ellehetetlenüléséhez vezet.
Mindezt összefoglalva a következőt mondhatnám: a fenti támogatások összege természetesen csak nominálértékeket jelez vagy tükröz. A be nem látható infláció mértéke és a fentiekben jelzett redukciók okán számolni kell a határon túli oktatás és kultúra eddig kiépített rendszerének, ha nem is a teljes összeomlásával, de drámai megroppanásával.
Befejezésképpen mert hiszen csak résztémáról szólok -: úgy gondoltam, akár kormánypárti képviselő vagyok, akár nem, kutya kötelességem szólni a Házban erről a kérdésről. Az elmondottak ugyanis egyrészt jól példázzák, hogy ha ilyen, viszonylag kis összegekből faragunk, annak a hatásai sokkal komiszabbak, mintha nagy pénzekből veszünk el arányaiban ugyanennyit.
A másik: az is jól látszik, tisztelt Ház, hogy noha az elvonások együttesen nem túlzottan jelentősek a határon túli magyarság gondjait segíteni hivatott több mint 1 milliárd forinthoz képest ez mindössze 3,6 százalék , ennek ellenére mégis komoly veszélybe kerülhet néhány nagyon fontos támogatás.
Én abban a hiszemben mondtam el a mondandómat, hogy a kormány talán ezeken a kereteken belül talál valamilyen lehetőséget, talál valamilyen kompenzációs lehetőséget. Be kell vallanom, képviselőtársaimmal együtt a Szocialista Párt emberi jogi és kisebbségi munkacsoportjában nem tudtunk ilyen lehetőséget találni, nem tudtunk forrást találni. A határon túli magyarság megsegítésére szolgáló pénzek átcsoportosítása, racionálisabb, célzottabb felhasználása talán segíthet valamit abban, hogy néhány fontos terület helyrehozhatatlanul ne károsodjon.
Ebben a reményben és ezzel a várakozással együtt és elismerve, hogy az ilyen célú alapítványok végül is érintetlenül maradtak, támogatom a kormány pótköltségvetési javaslatát, és a tisztelt Háznak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)