Kósa Lajos (Fidesz)

1995. május 22.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Ön most már másodjára él azzal a gyakorlattal, hogy hamis illúziókba ringatja a választópolgárokat. Arról van szó ugyanis, hogy szemmel láthatóan kedveli azt a fordulatot, miszerint ha nem történik ez vagy az, akkor ön lemond és nem lesz tovább pénzügyminiszter. Márpedig eddig már másodjára fordult elő, hogy nem történt ez vagy az. Az első ilyen ügy a tévében az ön nyilatkozata a tb vagyonhoz juttatásával kapcsolatban. Megtörtént, nem mondott le. Második eset az OTP elnöki és vezérigazgatói posztjának szétválasztása kapcsán tett nyilatkozata. Nem történt meg az ön elképzelése, ön nem mondott le. Tulajdonképpen ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen a politikusoknak sajnos bevett szokása az, hogy hamis illúziókat keltenek néha, és a választópolgárokat olyan ígéretekkel áltatják, amit nem tudnak betartani. Azonban van ennek a helyzetnek egy komoly része is. Mégpedig az: hogy nem helyes az, ha a miniszter, különösen a pénzügyminiszter aki, bizton mondhatom, az ország érdeklődésének középpontjában áll pillanatnyilag különböző célok elérése érdekében mindig azzal él, hogyha ez nem történik meg, akkor lemond.

Éppen ezért a kérdésem a következő: Hogyan kell ezeket a mondatait érteni? Nevezetesen azt, hogyha nem történik ez vagy az, akkor én lemondok a pénzügyminiszteri pozíciómról.

(14.30)

Úgy kell-e ezt érteni, mint komoly szándékot, vagy pedig úgy kell ezt kezelni, mint azokat a szófordulatokat, hogy "érdemei elismerése mellett más fontos pozícióba helyezték" vagy mondjuk a "ha és amennyiben" típusú, ön által gyakran használt szófordulatokat?

Azért kívánatos ezt tisztázni, hogy a választópolgárokat ne ringassuk hamis illúziókban.

Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)