Torgyán József (FKGP)

1995. május 22.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr.Igen tisztelt Képviselőtársaim! A többpárti parlamenti demokrácia lehetőségének kiharcolásától kezdve kulcskérdése a demokratikus berendezkedés kialakíthatóságának a nyilvánosság kérdése, az, hogy mennyire tudnak a különböző elképzelések megjelenni az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban.

Az ellenzék tulajdonképpen a világon mindenütt szokott panaszkodni a médiából való kirekesztettsége sajnálatos tényét illetően. Ez a magyar viszonyok vonatkozásában sokszoros gondot jelent, hiszen vannak olyan politikai pártok, amelyek szinte teljes egészében kirekesztődnek a médiumokból. Ezért a Független Kisgazdapárt megvizsgálta, hogy mi ennek az oka, s egy rendkívül egyszerű megállapításra jutott és úgy gondolja, hogy a médiatörvény bizonyos fokú segítségén túlmenően volnának egyéb olyan eszközök, amelyek alapvetően változtathatnának a jelenlegi helyzeten, tehát az ellenzék kirekesztettségén. Egy olyan megoldást lehetne találni, amely a jelenlegi kormánypártoknak is rendkívül jól jönne, amikor majd ők ellenzékiek lesznek a következő országgyűlési választások után.

Úgy gondoljuk, az adatok egyértelműen mutatják, hogy a napilapok és hetilapok fenntartásának 40-50 százaléka származik a hirdetésekből, és tulajdonképpen a szociálliberális banki, gazdasági körökkel szembenálló érdekeltségű ellenzéket ilyen eszközökkel ki lehet rekeszteni az egész médiarendszerből, hiszen elég a hirdetőknek egy olyan irányítása, egy olyan ráutaló magatartás a hatalom részéről, hogy a hirdetők ne merjenek az ellenzéki lapokban hirdetni, hanem a hatalomhoz kötődve tegyék meg ugyanezt. Ezért a Független Kisgazdapárt egy megoldást javasolna kivezető útként, s ha ezt nem tudja eredménnyel keresztülvinni, akkor a politikai közvéleményt befolyásoló olyan sajtómonopólium alakulhatna ki, ami semmiképpen nem kívánatos.

Ezért mi úgy gondoljuk, az egész kérdést át lehetne törni egy olyan megoldással, hogy egyrészt egy állandó parlamenti vizsgálóbizottságot kellene felállítani a hirdetési maffiák és a hirdetési piac más anomáliáinak a feltárása érdekében, és ugyanakkor lehetne egy olyan megoldást is találni, hogy egy törvényt kellene hozni az esélykiegyenlítési járulékról, amelynek a lényege az, hogy a hirdetési bevételeket mind a rádió, mind a televízió, mind az írott sajtó esetében egy külön összesítéssel nyilvántartanák és a hirdetési bevételek egy része lenne fordítandó az ellenzéki sajtó fenntarthatóságára (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), miáltal a kormányzati monopólium megtörhető lenne, s egy olyan igazságos megoldást lehetne találni, hogy egy esélykiegyenlítési alapba kellene befizetni ezeket az összegeket. Ezt fel lehetne osztani az ellenzéki pártok között, továbbá a parlamenten kívüli azon pártok között, amelyek az országgyűlési választásokon legalább egy százalékot, illetőleg azt meghaladó eredményt elértek. Ilyen módon a hirdetési monopólium megtörésével a sajtómonopóliumot is meg lehetne törni, és egy nagyon nagy lépést lehetne tenni a többpárti parlamenti demokrácia kialakításának útján.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)