Bokros Lajos
DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Nem hiszem, hogy részletesen válaszolnom kellene ezekre a felvetésekre. Azt gondolom, illő lenne elkezdeni a záróbeszédet ehhez a nagyon fontos törvényjavaslathoz, s ha megengedik, akkor ahelyett, hogy a személyes megtámadtatásra válaszolnék arra majd találunk más fórumot Lányi képviselő úrral , inkább a tárgyhoz szeretnék hozzászólni.Igazából az idő kímélését szem előtt tartva nem fogok törekedni arra, s nem is törekedhetek, hogy minden olyan beadott indítványra tételesen kitérjek, ami a vita során elhangzott, mégis, olyan fontos ez a törvényjavaslat, hogy a leginkább vitatott kérdéskörökre szeretnék reagálni pontosan azért, hogy a változások fő célját és ezeknek a területeit talán még egyszer összefoglalóan kifejtsem.
Nyilvánvaló, hogy az elmúlt hetek vitáit összegezve megállapítható, hogy a vélemények egyik fő ütközőpontja a gazdaságpolitika jellege, ezen belül a növekedés kérdése volt. A bírálatok fő vonulata néhány kérdésre összpontosult, ezek mondjuk az alábbiakban összegezhetők: több hozzászóló is úgy ítélte meg, hogy '93-ban és '94-ben megindult a növekedés, ez egy pozitív folyamat, amely kisebb-nagyobb korrekciókkal fenntartható lett volna. Erre jött például egy indokolatlan monetáris restrikció, amely ezt meg fogja törni. Elhangzott az is, hogy a kormány késlekedett a cselekvéssel, ebből következően leállt a privatizáció, s e késlekedés miatt volt szükség úgymond pánikcsomagot kidolgozni.
Egyes vélemények szerint a csomag maga rossz terápiát tartalmaz, hiszen restrikciót, inflációt, társadalmi méretű elszegényedést, bizalomvesztést okoz, amely a gazdaságot és a társadalmat egy lefelé irányuló spirálba sodorja bele. Állították többen még ebben a mini részletes vitában, ami most elhangzott , hogy van másik út, amely a növekedés serkenti, amely nem korlátozza a fogyasztást, ehhez csak a költségvetés kamatterheit, az inflációt kell csökkenteni, az államapparátus hatékonytalan és túlzottan költséges működésén kell változtatni. Építeni kell, és nem rombolni hallottuk. A kormánynak azonban nincs programja hosszú távú építkezésre, s ezért nem követ mást, csak fiskális érdekeket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezek elég kemény kritikák ahhoz, hogy érdemes őket sorba venni. Valós tény, hogy '93 második felétől megindult egy gazdasági növekedés ebben az országban, de az is igaz, hogy ez olyan gazdasági növekedés volt, amelynek során az import bővülése jelentősen meghaladta az export növekedését, s a folyó fizetési mérleg a '93. évi 3,4 milliárdos passzívum után '94-ben még ennél is nagyobb, azaz 3,9 milliárd dolláros negatívumot mutatott fel.
(18.10)
Ezek a kialakult tendenciák nem változtak érdemben az év első két hónapjában sem.
Senki semmilyen tényt nem tudott felhozni az elmúlt hetek vitáiban, ami e folyamat kedvezőbbre fordulására utalna. Éppen ezért nem értek egyet azokkal a megállapításokkal ezt például annak idején Demeter Ervin képviselő úr vetette föl , hogy '94 közepére úgymond egyensúlyi helyzet jött létre. Nem ez történt. Mondjuk ki nyíltan: tartós belső és külső egyensúlyromlás jött létre, és semmi nem ad reményt arra, hogy beavatkozás nélkül a folyamatok megváltoznának. Az a kérdés is felmerül, vajon miért változnának meg önmaguktól. Ügyes szóhasználattal nem lehet elfedni a tényeket, mert a tények erről nem vesznek tudomást.
E kritika mentén e Házban élénk vita bontakozott ki az egészséges növekedés tartamáról. Teljesen egyetértek az elődöm, Békesi László képviselő úr által elmondottakkal, amely szerint az a növekedés jó, amely mögött az export és a beruházások dinamikus emelkedése húzódik meg, nem pedig a fogyasztás, még inkább a közösségi fogyasztás növekedése. Ez csak a tényleges versenyképesség erősödésére épülhet.
A tényleges versenyképesség létrejöttét célozza meg a mi programunk, mert egyrészt az államháztartás hiányának mérséklése lehetővé teszi, hogy a reálisan prognosztizálható lakossági források és a folyó fizetési mérleg javítása mellett igenis a vállalatok számára álljon rendelkezésre megfelelő összegű hitelforrás.
Másrészt, bármennyire fájdalmas is, de az állam által folytatott kemény bérpolitika azt is szolgálja, hogy a vállalatok jövedelmezőségi rátája, így a saját forrásból történő felhalmozási képességük javuljon.
Harmadrészt, a leértékelés és a vámpótlék a magyar vállalatok piaci helyzetét fogja javítani, mint ahogy erre vonatkozóan biztató és egyetértő visszaigazolásokat is kaptam az érintettektől több helyen és több alkalommal ilyen értelemben tehát igenis a hazai ipar és a mezőgazdaság növekedését serkentő intézkedésekről van szó.
Negyedrészt, a vállalkozásokat szolgálja az úgynevezett csúszó-leértékelő árfolyam-politika bevezetése is, amely együtt a vállalatok devizaszámla-nyitási lehetőségével fontos kockázatkezelési eszköz, a leértékelési várakozásokat csökkenti, a spekulációt szűkíti, a vállalatok gazdálkodási biztonságát javítja.
Szakmai szempontból őszintén csodálkozom azon a vitában hallható érvelésen, mely egyrészt a hatásos exportösztönző lépéseket kéri számon a kormánytól, másrészt viszont az infláció s ezzel a költségvetési kamatkiadások emelkedését rója föl neki. A kialakult magas fizetésimérleg-hiány mellett a jelentős leértékelésnek nem volt alternatívája. Nyilvánvaló azonban, hogy a leértékelés legalábbis egy ideiglenes mértékben egy ideiglenes időszakban inflációt okoz. Őszintén remélem, hogy a leértékelés hatásait senki nem kívánja a nyolcvanas éveket idéző, rásegítési, pénzügyi kedvezményeket osztogató állami politikával helyettesíteni. Ha pedig az egyensúly javítása szükségessé tette a leértékelést, ennek inflációs hatását átmenetileg tudomásul kell venni ez a válságkezelés ára.
Ugyanakkor természetesen egyetértek azzal, hogy az év közepétől az inflációs folyamat csillapítása legyen a gazdaságpolitika fő prioritása. Antiinflációs törekvéseinket fejezi ki többek között az is, hogy a második félévben a havi leértékelések üteme júliustól kezdve már csökken, és az 1,3 százalékos havi ütem egyúttal egy maximumot fejez ki. Meg kell jegyeznem, hogy az intézkedések már most is bizonyos mértékig javították az egyensúlyt, hiszen a jegybank el kell mondjam az utóbbi időben az alsó intervenciós ponton vásárolja azt a devizát, ami az export és a szolgáltatások növekedése miatt ömlik be az országba.
Tiltakoznom kell azon félrevezető és nem megalapozott beállítás ellen is, hogy a költségvetési hiány kizárólag az inflációból fakad sokkal inkább fordítva van a közgazdasági összefüggés , s így a klasszikus kiadások, például a szociálpolitikai ráfordítások csökkentése eleve szükségtelen.
Sajnálatos tény, hogy az eredeti, 1995. évi költségvetés még a folyó kamatfizetések nélküli kiadások és bevételek kiegyensúlyozását sem volt képes megteremteni. A fennálló magas költségvetési eladósodottság mellett alacsonyabb inflációs ráta esetén is a kamatterhek irdatlanul magasak, így az úgynevezett elsődleges mérlegben többletet kell elérni. Hosszabb távon erre egy következő alkalommal majd még visszatérünk ennek a többletnek olyan mértékűnek kell lenni, hogy az egyébként ugyanolyan természetű kiadásokat jelentő kamatköltségeket is fedezni lehessen, következésképpen ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban hosszabb távon nálunk is egyensúlyi költségvetést kell megcélozni. Emellett a vállalkozói szféra közteherviselésének mértékét, főleg a tb-járulékot mérsékelni szeretnénk, ami majd további kiadáscsökkentést igényel.
Összefoglalva, sajnálatosan semmilyen alternatívája nincs a kiadást csökkentő, s eközben a kiadási rendszereket átrendező intézkedéseknek. Az elmúlt hetek vitája tehát nem igazán hozott felszínre olyan érveket, amelyek az általam elmondottakat érdemben meg tudnák cáfolni.
A program célja a tartós növekedés biztosítása. Senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a gazdasági fejlődés elképzelhetetlen versenyképes termelés nélkül, s ennek alapja a beruházás. Éppen ennek forrásait kívánjuk megteremteni. Ez pedig túlnyomórészt csak belföldi megtakarításokra alapozható, mivel a külső eladósodási folyamat eddigi trendje fenntarthatatlan. E folyamat pedig csak az előttünk fekvő csomag súlyos lépéseinek árán indítható el.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Szeretnék nagyon röviden kitérni egy-két olyan javaslatra is, amelyek azzal kecsegtetnek, mintha könnyen áthidalhatók lehetnének a problémák. Ezek közül sajnos a legveszélyesebb az, amely szerint az adósság átütemezésére van szükség. Ez valódi sokkterápia lenne valóban, a mexikói válság után, egy olyan kis, nyitott gazdaságú ország számára, mint Magyarország. Nem akarom megismételni Gaál Gyula idevágó fejtegetéseit. Teljes mértékben igaza volt, amikor azt mondta, hogy felelős magyar politikusoknak nem szabadna ilyen felelőtlen gondolatokkal eljátszaniuk.
Az éles és valószínűleg nem csillapodó viták ellenére úgy látom, vannak közös pontok is. Mindenki egyetért azzal, hogy a tartós növekedést kell megalapozni, a hozzá vezető útban van különbség. De e téren is vannak közös elemek. Mindenki olcsóbb, jobban működő államot akar, a feketegazdasággal szemben keményebb fellépést igényel. Kérem az ellenzéki pártokat, ha már nem tudunk megegyezni a rövid lejáratú terápiában, azért ahol elvi egyezség van, ott a konkrét kivitelezést segítsék javaslataikkal.
Kihagyom azt a részt, amelyik a törvényjavaslat, a törvénycsomag alkotmányellenességéről és jogalkotási törvényellenességéről szól. Azt hiszem, ezt most az időre való tekintettel nem érdemes elmondani.
Hadd szóljak inkább ehelyett pár szót a javaslat néhány igen vitatott részéről! A tervezett adóbevételek elérése, valamint a törvény egyszerűsítése céljából a személyijövedelemadó-törvény és a társaságiadó-törvény módosítására néhány javaslat elfogadását támogatjuk. Ilyen a személygépkocsi vélelmezett magáncélú használatához kapcsolódó javaslat, amellyel pontosabbá tehető a beszerzési ár meghatározása, és reálisabbak az adótételek. Megszüntetésre ajánlható a költségvetési szerv, a társadalmi szervezet, az egyház és egyházi karitatív szervezet tulajdonában lévő személygépkocsi adómentessége is. Ezek a módosítások biztosítják a jövedelemadók tervezett bevételét, és egyúttal a személyijövedelemadó-rendszer abszolút szilárdságát is.
A munkanélküli magánszemély alkalmazottkénti foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezmény igénybevételének módosítása nagyfokú támogatottságot kapott a bizottságokban is.
A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítása keretében a kormány azokat a sürgős és azonnal megtehető intézkedéseket terjesztette elő, amelyek az adóalap szélesítése, továbbá az illegális tevékenység visszaszorítása révén a költségvetési bevételeket növelik. Ennek érdekében a javaslat kiterjeszti a törvény hatályát az úgynevezett ügyességi pénznyerő automaták csoportjára is, és új előírásokat tartalmaz a pénznyerő automaták, valamint a játékautomaták üzemeltetése után fizetendő játékadó tekintetében is.
Az illegális tevékenységgel szemben jelentős szigorításra van szükség. A határozottabb, eredményesebb fellépés, a tiltott szerencsejátékok hatékonyabb ellenőrzése érdekében javasoltuk az egyes állami szervezetek ellenőrzési feladatainak és jogosítványainak kiterjesztését, a kiszabható bírságok felső határának emelését. Azokkal a módosításokkal értünk tehát egyet, amelyek pontosan ezeket az elveket szolgálják.
A törvényjavaslat vitájában több kritika érte az illetéktörvény módosítását is. Az ellenérvek szerint a javaslat előterjesztésére a kormányt nem gazdasági, hanem költségvetési szempontok motiválták.
(18.20)
Itt csak csendesen jegyzem meg, hogy a költségvetési szempontok ugyanúgy gazdasági szempontok, és nem pusztán egy fiskális diktatúrát kell hogy megjelenítsenek, hanem egy olyan közös igényt, hogy egyensúlyi költségvetés felé haladjunk.
Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az illetéktörvénynek éppúgy, mint bármely más adótörvénynek vannak költségvetési összefüggései. Ennek ellenére hiba azt állítani, hogy a módosítás kizárólagos célja a költségvetés bevételeinek gyarapítása. A javaslat ugyanis a mértékek emelésén túl olyan változtatásokat is tartalmaz, amelyek a vállalkozások beruházásainak ösztönzésével áttételesen élénkítő hatással vannak a gazdaságra. Lényeges továbbá, hogy a tervezett intézkedések beleilleszkednek a feketegazdaság visszaszorításával kapcsolatos kormányzati elképzelésekbe is.
A vállalkozásokat támogató intézkedések közül példaként említem az ingatlanforgalmazókra és az ingatlanalapra bevezetendő mérsékelt illetéket, amelyet a megtakarítások gazdaságba történő átterelése, valamint a befektetések ösztönzése érdekében javasolunk elfogadásra. De említést érdemel az értékpapírra és a takarékbetétre biztosított illetékmentesség kiterjesztése, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét, üzletrész öröklésére és ajándék címén történő megszerzésére kiterjedő módosítási szándék is, amely várhatóan kedvezően befolyásolja a gazdálkodó szervezetek működőképességét.
A példálózó felsorolásnál maradva szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra a javaslatra is, amellyel a kormány a szövetkezetek egyesülésével, beolvadásával, szétválásával, átalakulásával bekövetkező vagyonszerzésre mond ki illetékmentességet. Továbbá arra is utalok, hogy a kormány kompromisszumkész volt a tekintetben is, hogy a gazdálkodó szervezetek esetén ne csak a gazdálkodó szervezet alapításakor bevitt vagyon, hanem a tagnak a már működő szervezet javára történő vagyoni hozzájárulása is az ingatlanhoz kapcsolódó valamennyi vagyoni értéki jogra kiterjedően illetékmentességet élvezzen. Ezen túlmenően kormányzati támogatást kapott az a módosító indítvány is, amely az eddigieknél jóval nagyobb kedvezményt nyújt a mezőgazdasági vállalkozásokhoz szükséges optimális birtoknagyság kialakítását célzó visszterhes termőföldbeszerzésekre is.
A csomagnak az "Egyes bérrendszerek módosítása" című fejezetét érintő felvetésekre is reagálni szeretnék. Mind a köztisztviselők, mind pedig a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények módosítására vonatkozó javaslatok alapvetően azt célozzák, hogy a költségvetés terhe a felmentési időre járó illetmények és a végkielégítések kifizetésekor csökkenjen. E módosítások elfogadása különös jelentőséggel bír akkor, amikor az intézmények létszámának csökkentése elkerülhetetlen, és ez a lépés tovább már nem odázható.
A stabilizációs kormányprogram létszámcsökkentésre vonatkozó határozatának végrehajtása az érintett körben már megkezdődött. Hangsúlyozom, hogy ezekben a módosításokban azonban nem csak szigorítás van. A köztisztviselők esetében a díjazás rendszerében olyan új elemek is beépülnek, amelyek a differenciáltabb, a teljesítményt jobban elismerő anyagi ösztönzést teszik lehetővé. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a közszolgálatban dolgozók bérrendszereiben nincs olyan módosítás, amely az illetmények általános csökkenését eredményezné.
A stabilizációs intézkedéscsomag felsőoktatásra vonatkozó része, bár csak egyetlen mondatból áll, élénk reakciókat váltott ki a parlamenti vita során és a Ház falain kívül egyaránt. Ebben a zárszóban nem kívánom érinteni nem is érinthetem a felsőoktatás szükséges modernizációjának teljes problémakörét. Erre majd még a tisztelt Háznak a későbbiekben módja lesz visszatérni, többek között a felsőoktatás fejlesztéséről szóló, a kormány által már benyújtott országgyűlési határozattervezet vitája során.
A stabilizációs törvénycsomag a felsőoktatási intézkedések közül csak a tandíj bevezetését tartalmazza, mert ez az intézkedés igényel sürgős törvényi szabályozást. Egyetértek mindazokkal így leginkább az ezt felvető Pokorni Zoltán képviselő úrral és másokkal , akik szerint a tandíj kérdésköre nem függetleníthető a felsőoktatás problémakörének egészétől. A kormánynak a felsőoktatás-fejlesztési irányelvei már parlamenti tárgyalásra várnak, amelyek egységesen, összhatásukban majd a felsőoktatási képzés modernizálására irányulnak.
Nem foglalkozhatom ezen a helyen külön azokkal az intézkedésekkel, amelyek a költségvetési szféra egészének részeként érintik a felsőoktatást. Gáspár Miklós képviselő úr például felvetette általában a felsőoktatásra fordított pénz csökkentését. Ennek megtárgyalására a pótköltségvetés vitája a megfelelő keret. Ugyancsak a pótköltségvetésre tartozik Szöllősi Istvánné képviselő asszony azon észrevétele, hogy az elképzelések szerint hogyan kerülnek felhasználásra a '95. évi tandíjbevételek.
Rátérve a tandíj bevezetésének kérdésére:
Két hozzászólás is alapjogszabályokra hivatkozva tette kérdésessé a tandíj bevezetését. Szöllősiné képviselő asszony az alkotmány azon bekezdésére utalt, amely szerint a felsőoktatási intézményekben a képességek alapján folytathatók a tanulmányok, amit az állam anyagilag segít. Erre az a válaszom, hogy az alkotmányban ingyenességről csak a kötelező alapfokú oktatás vonatkozásában esik szó. Az állam pedig az alkotmánnyal összhangban eddig is és ezután is nagymértékben támogatja a felsőfokú tanulmányok folytatását a képességek alapján.
Pokorni képviselő úr az ENSZ 1966. évi egyezségokmányára hivatkozott, amely Magyarországon '76-ban került kihirdetésre. Az idézet utal az ingyenes oktatás fokozatos bevezetésére a felsőoktatásban. Mindenesetre kérem, vegyék figyelembe, hogy az említett egyezségokmány '66-ban köttetett, a maitól teljesen eltérő történelmi, eszmei közegben. Azóta közel harminc év eltelt. Sok fejlett országtól, ahol komoly tandíjat szednek, senki nem kéri ma számon az ingyenes felsőoktatás fokozatos bevezetését. Nálunk pedig éppen ellentétes tendencia érvényesül.
Az államháztartási reform szükségességével, ezen belül az állam szerepvállalásának szűkítésével a legtöbben egyetértünk. S egyetértek természetesen az előbbi mini részletes vitában felszólalt Varga Mihály képviselő úrnak azzal a felvetésével is, hogy természetesen az államháztartási reformot minél gyorsabban meg kell valósítani. Akkor lesz majd igazán világos, hogy nem pusztán egy fiskális avagy éppen monetáris intézkedéscsomag szűk bevezetéséről van szó.
Pokorni képviselő úr egyébként igen tartalmasan elemezte ezt a kérdést, még ha ellenkező következtetésre jutunk is. Abban egyetértünk, hogy a tandíj önmagában senkit ne rekesszen ki a felsőoktatásból. Az azonban szociálisan is méltánytalan, hogy a felsőoktatási hallgatók, illetve családjuk térítésmentesen jussanak ehhez a közpénzeknek jelentős hányadát igénybevevő szolgáltatáshoz, amely ugyanakkor alapvetően meghatározza az egyének további életlehetőségeit.
A tandíjból képződő többletforrások a későbbiekben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy javuljanak a felsőoktatás infrastrukturális körülményei. Ezen túlmenően az intézmények működésében is javulást várunk és javulást fogunk szorgalmazni; a hallgatók pedig követelni fognak a pénzükért, és az intézményeknek teljesíteniük kell a térítésért.
Tisztelt Ház! Néhány szót a törvénycsomag helyi önkormányzatokat érintő részéről is szeretnék szólni.
A stabilizációs törvénycsomag, mint ismeretes, alapvetően két területen érinti közvetlenül a helyi önkormányzatokat: egyrészt az önkormányzati törvény módosításával, amely korlátozza az önkormányzatok kötelezettségvállalásait, másrészt a helyi önkormányzatok számára a törvényjavaslat meghatározott körben és esetekben könyvvizsgálók foglalkoztatását teszi kötelezővé. Az észrevételeket, javaslatokat meghallgatva a kormány továbbra is indokoltnak tartja e törvénymódosításokat. Sok módosító indítvány érintette e területeket, közülük jó néhány olyan felhasználható érdemi javaslatot tartalmaz, amelyek a törvénymódosítások pontosabbá tételét és a jogalkalmazók számára egyértelmű szabályozás kialakítását segíthetik elő.
Érkeztek azonban olyan indítványok is, amelyek tartalmával a kormány sajnos nem érthet egyet, mert a szándékolttól eltérő szabályozást valósítanak meg, és nem javítanák a nemzetgazdaság egyensúlyi helyzetét. A hozzászólások és módosító javaslatok egy része túlzottan azt hangsúlyozza, hogy a bevezetni kívánt intézkedések a helyi önkormányzatok ellehetetlenüléséhez vezetnek. Tudjuk, hogy ez nem így van, és azt is, hogy a helyi önkormányzatok működése sem függetleníthető az ország általános helyzetétől. Elkerülhetetlen tehát olyan intézkedések megtétele, amelyek a helyi önkormányzatok gazdálkodásában erősítik az ellenőrzést és korlátozzák az eladósodást.
Sok vitát kavart az államháztartási törvény önkormányzatokra vonatkozó módosító javaslatának azon része, amely eredetileg azt mondta volna ki, hogy a kormány a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel, éves előirányzat sérelme nélkül, legfeljebb 20 százalékos mérséklést végrehajthat.
(18.30)
E témában sok módosító indítvány született. A kormány eredetileg támogatta Miakich Gábor és Dornbach Alajos képviselő urak 282/1-es számon beadott javaslatát. A módosító javaslatot tudomásom szerint a képviselő urak időközben visszavonták, ezért új helyzet állt elő. Miután a visszavont javaslatban szereplő problémakör eleve nemcsak az önkormányzatok, hanem a központi költségvetés gazdálkodását is érinti, azt javaslom, ezt az ügyet érdemben később, egy szélesebb összefüggésrendszerben, az államháztartási törvény módosításához kapcsolódva kezeljük, és jelenleg ne változtassunk a megfelelő szabályozáson. Ennek megfelelően nincs akadálya annak, hogy az Országgyűlés akár név szerinti szavazás nélkül támogassa a 278., 281. és 282-es pontokban Balsay István, Szentkuti Károly és képviselőtársai, továbbá Kónya Imre azonos tartalmú módosító indítványát.
A benyújtott módosító indítványokat áttekintve beigazolódott az, amire a stabilizációs törvénycsomag előterjesztésében is utaltam, vagyis az, hogy a legvitatottabb rész a gyermeknevelési támogatások átalakítása lesz. Ez természetesen érthető, hiszen itt az elmúlt évtizedek intézkedéseihez viszonyítva valóban gyökeres átalakításról van szó. Ugyancsak várható volt, hogy a viták alapján a kormány e területen módosítja leginkább induló álláspontját.
A törvényjavaslat eredetileg lényegében a családi pótlékra potenciálisan jogosultak teljes körére érvényesíteni kívánta az új hozzájutási feltételként előírt jövedelmi és vagyoni korlátot, miközben az egygyerekesek családi pótlékát a gyermek hatéves kora után meg kívánta vonni. A Házban folyt viták tapasztalatai alapján, a képviselői vélemények és érvek mérlegelésével a következő fontosabb módosító indítványok elfogadását javasoljuk.
1. A három- és többgyermekes családok, jövedelmi és vagyoni korlát nélkül továbbra is a gyermek jogán részesedjenek a családi pótlékban, annak elismeréseképpen, hogy a kormány a három és több gyermek nevelését megkülönböztetetten támogatja, továbbá azért, mert ezen csoport döntő többsége amúgy is eleve megfelel az előírt vagyoni és jövedelmi feltételeknek. Ez a módosítás az eredeti javaslathoz képest minimum 50-70 ezer többletjogosult gyermeket jelenthet, akiknek éves szinten 2-2 és fél milliárd összegű családi pótlékot kell folyósítani.
2. A tartósan beteg, fogyatékos gyermeket nevelő szülőket azáltal javasoljuk az átlagosnál kedvezőbb helyzetbe hozni, hogy ezeket a gyermekeket az egy főre jutó jövedelem kiszámításánál másfélszeres osztóval lehet figyelembe venni.
3. Az eredeti törvénymódosítási javaslat szerint a családi pótlékra való jogosultság jövedelmi korlátja, amely egyben a gyesnél és az anyasági támogatásnál is irányadó, a bruttó 25 ezer forint egy főre jutó jövedelemmértékben került volna meghatározása. A bruttó mellett voltak érvek, nevezetesen, hogy egyszerű, áttekinthető és könnyen ellenőrizhető. Ezzel szemben elfogadom azt, hogy ugyanazon bruttó jövedelem más és más nettó jövedelmet jelent családonként annak függvényében, hogy azt egy vagy több kereső és milyen megoszlásban keresi meg.
Ez utóbbi érv alapján a kormány elfogadta, hogy az irányadó jövedelem nettó módon legyen meghatározva. E megoldás azonban sajnálatos módon némi adminisztrációs többletteherrel jár. Számítások alapján a bruttó 25 ezer forintos egy főre jutó jövedelemhatárnak a különböző családtípusokban nettó 14 660 forint és 17 192 forint között szóródó értékek felelnek meg. Ennek alapján nettó 17 ezer forintot javasolunk a teljes összegű családi pótlékra való jogosultság jövedelemhatáraként. Az akár bruttó, akár nettó jövedelemkorláthoz kötött családi pótléknál fellépő igazságtalanságot, az úgynevezett bukópont problematikáját pedig sávos megoldással javasoljuk kezelni.
További lényeges eltérés az eredeti törvényjavaslattól, hogy a családi pótlék az együtt élő, kétszülős, egygyermekes családnak a gyermek hatéves kora után nemcsak akkor járna, ha egyik szülő sem folytat kereső tevékenységet, hanem már akkor is, ha csak az egyiknek van kereső tevékenysége.
'95 az új családi pótlék szempontjából átmeneti év. A törvényjavaslat elfogadásának és hatálybalépésének időigényességét figyelembe véve az új rendszerre legkorábban '95. júliusától lehet áttérni, ami azt jelenti, hogy először augusztusban történik meg a családi pótlék új rend szerinti folyósítása. Ettől eltérően a nyugellátásokkal együtt folyósított, augusztusra járó családi pótlékot még júliusban is a régi rend szerint lehet folyósítani, ugyanis ezekben az esetekben nem utólagos, hanem előzetes kifizetés történik.
Az eredeti elképzelések szerint az egészségügyi ellátás körében megszűnt volna a fogorvosi ellátás keretén belül a funkció helyreállításának, továbbá a fogmegtartó tevékenységnek a biztosítása. Viszont továbbra is biztosított lett volna a sorkatonai szolgálatot teljesítők fogorvosi alapellátása. A benyújtott módosító indítványok alapján mérlegelésre javasoljuk annak támogatását, hogy az öregségi nyugdíjkorhatártól továbbra is biztosított legyen a fogorvosi ellátás keretén belül a funkció helyreállítása, illetve a közgyógyellátottak fogorvosi alapellátása.
Ugyancsak támogatja a kormány annak a módosító indítványnak az elfogadását, amely szerint a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő fogászati kezelések esetében változatlanul biztosítható 90 napos határidővel az ingyenesség.
A módosító indítványok és a szakmai érvek alapján célszerűnek tartjuk elfogadni azokat a javaslatokat, amelyek szerint a gyermekápolási táppénznél kerüljenek elhagyásra azok a korlátozások, amelyek azt célozzák, hogy a gyermek egyéves koráig ne legyenek a táppénzszabályok kedvezőbbek a terhességi-gyermekágyi segélynél. Ennek oka az, hogy a táppénzszabályok szigorításával összefüggésben természetszerűen amúgy is változnak a gyermekápolási táppénz szabályai is, amellett mások a jogosultsági feltételek, mint a terhességi-gyermekágyi segélynél.
A baleseti táppénznél javasoljuk annak a módosító indítványnak az elfogadását, amely azt célozza, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézete a baleseti táppénz folyósítását meghosszabbíthassa.
A törvénycsomag javaslatai alapján szélesedik a társadalombiztosítási járulékalap a végkielégítéssel, a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés értékével, továbbá az adóköteles természetbeni juttatásnak minősíthető ruházati költségtérítéssel. Ebben a körben támogatjuk azt, hogy itt emeljük ki a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetésnél az úgynevezett kötelező étkeztetést. Ez a változás főként az oktatási, egészségügyi intézményekben az étellel foglalkozó munkatársakat érinti, akik számára a kötelező étkezést egy ma még hatályban lévő miniszteri rendelet írja elő. Esetükben, legalábbis addig, amíg a hivatkozott alacsony szintű jogszabály hatályban van, továbbra is indokolt a járulékmentesség biztosítása.
Eredeti javaslatunk alapján sor kerül a szerzői díjak, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása utáni 44 százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség bevezetésére. A beterjesztett javaslat kisebb mértékű korrekciót tartalmaz, ami azt célozza, hogy az örökösök esetében zárjuk ki ezt a járulékfizetési kötelezettséget. A viták ellenére azonban a javaslat többi részétől nem tudunk eltekinteni, hiszen az intézkedéstől remélt ez évi több mint 4 milliárd forint bevételre szükség van, emellett ez a lépés szervesen illeszkedik a járulékalap-szélesítés egész csomagjába.
A már jelzett, a támogatásra ajánlott módosító javaslatokhoz kapcsolódó megtakarítások csökkenése miatt szükség van további járulékalap-szélesítő intézkedésekre is. Ennek alapján javasoljuk elfogadni azt a módosító indítványt, amely a járulékfizetési kötelezettséget kiterjeszti az újítás, találmány, használati minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek díjára.
Ugyancsak növeli a járulékbevételi többletet dr. Nagy Sándor 817/71-es számú módosító javaslata, amely alapján a társadalombiztosítási járulékfizetésnél bevezetésre kerülne az úgynevezett háromelemes minimál tb-alap intézménye. E szerint a minimálisan fizetendő tb-járulék a közép- és felsőfokú végzettségűek után az eddigieknél magasabb lenne, ami lényegesen csökkentheti a tb-járulékfizetés kikerülésének lehetőségét. A járulékbevételi többlet ma még nem számszerűsíthető, mivel a társadalombiztosítási statisztika sajnos nem gyűjti a minimálbér alapján a járulékfizetőket.
(18.40)
Egyetértünk azzal a javaslattal is, amely a ruházati költségtérítés egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék-mentességét biztosítja.
Jogos igényként merült fel, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozások esetében mérsékelni kellene a 10 százalékról 40 százalékra növekvő balesetijárulék-terheket azzal, hogy egyidejűleg egy évi 900 ezer forintos felső korlátot is beépítünk.
Szeretném megjegyezni egyszersmind, hogy a kormány még ebben az évben felül kívánja vizsgálni a társadalombiztosítási jogszabályokat, és az államháztartási reform részeként átfogó módosításokra kíván javaslatokat tenni.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő rövidsége miatt nem szóltam mindazon módosító indítványokról, amelyek a stabilizációs törvényjavaslat eredeti céljait nem segítették vagy éppen más prioritási elv alapján kezelték a beterjesztett javaslatot.
Nem szaporítom tovább a szót, mert a szokásosnál is hosszabb időbe telt volna a vita egyéb elemeinek, egyéb kérdéseinek megválaszolása és az elutasított, az elfogadásra nem javasolt javaslatok áttekintése.
Most már csak annyit kérek, hogy a törvényjavaslatot a kormány által elfogadásra ajánlott módosításokkal szavazataikkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a bal oldalon.)