Mészáros István László (SZDSZ)

1995. május 22.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben érthető okokból a vitában eddig a külügyminiszter úr és Eörsi Mátyás képviselőtársam felszólalásait kivéve kizárólag az alapszerződés kisebbségvédelmi részéről esett szó, nem feledkezhetünk el arról, hogy a szerződés a két állam együttműködésének ennél jóval nagyobb területét érinti. Itt szó van benne például, tisztelt képviselőtársaim, a gazdasági, a környezetvédelmi, az oktatási, az egészségügyi és például a biztonságpolitikai együttműködésről is. Az alapszerződést tehát a többi, nem kevésbé fontos szempontból is érdemes értékelni. Ezt egyébként a későbbiekben felszólaló SZDSZ-es képviselőtársaim meg is teszik majd. Én azonban emberi jogi bizottsági tagságomból következően szintén a kisebbségvédelmi részhez kívánok hozzászólni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szlovákiai magyar kisebbség helyzetének megítélésében nincsen közöttünk vita. Valamennyien úgy látjuk, hogy a szlovákiai magyarság kritikus helyzetben van, indokolt az értük érzett aggodalom, hiszen testvéreinkről van szó: gondjuk a mi húsunkba is vág. Ezért szeretném innen is üzenni nekik: nem feledkezünk el rólatok, barátaink, számunkra egyaránt fontos minden magyar, éljen a világ bármely pontján is. A nemzeti identitás ugyanis az emberi lényeg elválaszthatatlan része. A Szentírás sem véletlenül foglalkozik annyit a családfákkal. Gondolom, hogy nem kell különösebben bizonygatni abban a Házban, amelynek hat pártja óhajára annak idején az alkotmányban is megfogalmazódott a mindenkori hatalom felelőssége a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, hogy mennyire fontos a nemzeti identitás.

Mindezt azért mondom, mert bármilyen hangerővel tör is fel a magyarságtudat megőrzése iránti aggodalom, tisztelt képviselőtársaim, én ezt megértem. Más kérdés, mit gondolok azonban magáról a hangerőről s különösen a hangszerelés hasznosságáról.

Tisztelt Ház! Ha nekünk ilyen fontos a saját identitásunk, másnak ugyanolyan fontos lehet a sajátja. Ha nekünk lehetnek érdekeink, lehetnek másnak is. Ha mi gyanakodhatunk, gyanakodhat más is. Hogy mi szolgálná a leghatékonyabban egymás jobb megértését Európának ebben a viharvert régiójában? Nem biztos, hogy tudom. Az azonban biztosan nem szolgálja, ha kígyót-békát kiabálunk egymásra.

Azt hiszem azonban, hogy valamilyen formában a nemzetközi kapcsolatok területén is hasznos lenne annak a keresztény elvnek a figyelembevétele: akként cselekedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is tegyenek. Nekünk, tisztelt politikustársaim, óriási a felelősségünk abban, hogy ezen az érzelmeket különösen megmozgató területen megőrizzük a józanságunkat, és mi magunk jó példával járjunk elöl.

Tisztelt Ház! Miről is vitatkozunk, ha egyetértünk a határon túli magyarságra leselkedő veszélyeket illetően? Arról vitatkozunk, hogy milyen eszközökkel tudunk segíteni nekik. Én nem vitatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok az ellenzéki képviselők, akik támadják az alapszerződést, őszintén gondolják, hogy a szlovákiai magyarság számára előnyösebb lenne, ha az alapszerződésben felkínált jogi segítség nélkül hagynánk őket. Mi azonban ezt másként látjuk, méghozzá éppen azokra a veszélyekre figyelemmel, amelyekre ellenzéki képviselőtársaim is kitűnően rámutatnak, ideértve például a kisebbségellenes elemekkel tűzdelt szlovák kormányprogramot, vagy a nyíltan az úgynevezett "nyelvi elégtételt" célul tűző legújabb szlovák nyelvtörvény-tervezetet.

Ilyen körülmények között úgy véljük, mulasztás volna lemondani az alapszerződés megkötéséről, amely kötelező érvényű jogi normává tenné mindazokat a kisebbségvédő kikötéseket, amelyek eddig európai szinten megfogalmazódtak. Ezek számottevő részét tudniillik a mai napig is hiába keresnénk a szlovák jogrendszerben.

S itt szeretnék megállni egy pillanatra, Csóti György képviselőtársam ugyanis felvetette azt a költői kérdést, hogy kell-e az alapszerződés. Én arra szeretném csak fölhívni a figyelmet, hogy az alapszerződések politikáját nagyon helyesen az Antall-kormány kezdte el, és minthogy az Antall-kormányt támogató koalíció részese volt Csóti György képviselőtársam, ő maga is megszavazta az ukrán-magyar alapszerződést. Természetesen képviselőtársamnak joga van fölülvizsgálni egykori álláspontját, szembefordulni pártja egykori politikájával, s elfogadni azon egykori MDF-es képviselők álláspontját, akiknek a nagy része ma már nem tagja a Magyar Demokrata Fórumnak. Mi azonban úgy véljük, helyes volt az az út, amelyre az Antall-kormány lépett az alapszerződések tekintetében, s az Antall-kormány politikáját ebben a vonatkozásban folytatni kívánjuk, mert úgy érezzük, hogy az a nemzeti érdekeket helyesen szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen egyikünk sem áltatja magát azzal, hogy az alapszerződéssel egy csapásra vagy legalábbis belátható időn belül számottevő javulás következne be a szlovákiai magyarok sorsában. De ha tényleges helyzetükben nem is, a jogi státusukat illetően azonban rendkívül fontos változás áll be mégpedig azonnal az alapszerződés hatálybalépése után. A magyar kisebbség ugyanis a jogokért küzdő helyzetéből a jogok betartását számonkérő pozícióba kerül, és ez igaz, akár fogadja őket a szlovák miniszterelnök, akár nem fogadja őket.

A magyar kisebbség céljai formailag, tehát az írott jog szerint is legálissá válnak, ezzel jelentősen csökken a kisebbségi politika kriminalizásának veszélye. S mi ez, ha nem jogi segítségnyújtás, tisztelt képviselőtársaim?

Egy másik dologra is szeretnék utalni itt: az alapszerződés oldhatja a kisebbségi törekvésekkel kapcsolatos szlovák félelmeket, hiszen világosan bizonyítja, hogy a magyar célok nem valamiféle szeparatizmusra irányulnak, hanem mindössze arról van szó, hogy hagyják őket magyaroknak maradni ott, ahol születtek, ott, ahol élnek. Mi természetesen tudjuk, hogy a magyar szeparatizmustól való félelmek alaptalanok, de hogy léteznek, az tény azt hiszem ezt közöttünk senki nem vitatja. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a félelem mint tudjuk , még ha alaptalan is, politikaformáló tényező, és súlyos károkra vezet, ha politikaformáló tényezőként létezik.

(11.50)

Tisztelt Ház! Egy harmadik lényeges dolog, amire utalni szeretnék, hogy az alapszerződéssel egy próbakő kerül a szlovák jogrendszerbe, amely világosan jelzi majd, hogy Szlovákia mennyire tartja fontosnak a jogállamiság kiépítését, amely nélkül igen nehéz Európához közelíteni. Az alapszerződés, mint nemzetközi szerződés, ugyanis mérőzsinórjává válik a szlovák jogrendszernek, törvényellenessé teszi a vele ellentétes kisebbségi politikát, jogalkotást. Természetesen arra semmi garancia nincs, hogy ne sértsék meg, mint ahogy önmagukban a törvények általában nem képesek garantálni, hogy be is tartsák őket. A helyzet azonban a nemzetközi közvélemény előtt is teljesen világossá válik abból a szempontból, hogy ki sért törvényt és ki nem, kinek a céljai legálisak és kié nem. Márpedig, tisztelt Ház, nemzetközi szinten előbb-utóbb hitelét veszti az a politika, amelyik csak szavakban jogtisztelő.

Végül a negyedik lényeges elem, amire utalni szeretnék: az alapszerződés internacionalizálja a magyar kisebbség ügyét, amelyet így már nem lehet többé kizárólag szlovák belügyként kezelni.

Természetesen ezek a pontok, amelyeket elmondtam, fordítva is igazak, tehát a szlovák kisebbség viszonylatában is.

Tisztelt Ház! Vannak, akik azt mondják, hogy azért nem érdemes az alapszerződést elfogadni, mert Szlovákia úgysem fogja betartani. Érdekes, hogy többnyire ugyanezek a kritikusok azt is felróják hibaként, hogy mért nincs az alapszerződésben több jog. Ezzel tulajdonképpen saját magukkal is ellentmondásba keverednek, hiszen ha abból indulunk ki, hogy Szlovákia nem tartja be a szerződést, akkor tulajdonképpen teljesen lényegtelen lehetne, hogy mi szerepel benne. E logikai ellentmondás tovább boncolása helyett azonban inkább arra szeretném fölhívni a figyelmet: attól, hogy egy szerződést adott esetben nem tartanak be, még nem a szerződés a rossz, hiszen a szerződésszegés nem a szerződés tartalmát, hanem a szerződő felet minősíti.

Ami pedig a szerződésben foglalt kisebbségi jogokat illeti, úgy gondolom, mindnyájan boldogok lennénk, ha mindezek a jogok maradéktalanul érvényesülnének, illetve boldogok leszünk, ha majd ezek maradéktalanul érvényesülnek.

Mit itt az SZDSZ-ben legalábbis nagyon örülnénk, ha belátható időn belül azért kéne elkezdeni hibáztatni magunkat, mert lám, a szerződő partner már mindent kimerített, miért nem gondoskodtunk annak idején nagyobb körültekintéssel sokkal több kötelezettségvállalásról? Ha egyébként ez a helyzet előállna, szerintem már nem is lenne szükség többről rendelkezni, hiszen ezt már maga a megváltozott helyzet sem követelné meg.

Tisztelt Ház! Külön ki szeretnék térni arra a jogértelmezési vitára, amely kibontakozott az 1201-es, elhíresült közgyűlési ajánlás ama bizonyos 11-es cikkelyének értelmezése körül, amely az autonómiára utal. Álláspontom szerint bölcsen tenné a magyar külpolitika, ha távol maradna az értelmezési vitáktól. Legalábbis a viták azon részétől, hogy vajon egyéni vagy kollektív jogok öltöttek-e testet az alapszerződésben. Álláspontom szerint ugyanis ez az egyéni és kollektív jogok közötti vita teljesen fölösleges zűrzavarra vezető álvita.

Szeretném idézni ezt a cikkelyt, tisztelt képviselőtársaim. Tehát az 1201-es ajánlás 11. cikkét. Ez azt mondja: "Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbség tagjai többségben vannak, joguk van ahhoz, hogy megfelelő helyhatósággal vagy autonóm önkormányzattal rendelkezzenek, illetve, hogy olyan különleges státuszuk legyen, amely megfelel a különleges történelmi és területi helyzetnek, és összhangban van az állam belső törvényeivel is."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez akármit biggyesztenek hozzá, hogy ez egyéni vagy kollektív jogokkal összhangban történik, álláspontom szerint ennek a jelentése nem változik meg, ez a cikkely magáért beszél, tehát azt mondja, hogy azokon a területeken, ahol többségben vannak a nemzeti kisebbség tagjai, joguk van ahhoz, hogy megfelelő helyhatósággal vagy autonóm önkormányzattal rendelkezzenek, illetve hogy olyan különleges státuszuk legyen, amely megfelel a különleges történelmi és területi helyzetnek, természetesen összhangban az állam belső törvényeivel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát szerintem ezt a passzust úgy kell értelmezni, ahogy ide le van írva. Nem kell azzal foglalkozni, hogy az emögött meghúzódó jogok természete milyen. S ha már itt tartok, meg szeretném azt jegyezni, hogy ha már bekövetkezett az a kedvező jelenség, hogy az európai fórumokon egyre többet beszélnek a kisebbségvédelemről, akkor nekünk tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor számíthatunk előrelépésre, eredményekre, ha ugyanazon a jogi nyelven beszélünk róla. Ugyanis az azonos nyelv a kommunikáció egyik alapvető feltétele. Különösen érvényes ez jogászok között.

Fel kell hagyni tehát a kisebbségi kérdésnek az európai országok túlnyomó részétől idegen ideologikus megközelítésével. Teljesen fölösleges küldetéstudatot érezni az Európában honos jogi terminológia megváltoztatása iránt, fölösleges a kollektív jogok bizonytalan és vitatott fogalmának folyamatos sulykolásával terhelni a nemzetközi fórumokat. Ehelyett sokkal gyakorlatiasabb megközelítést kell alkalmazni. Fontosabb az, hogy járhat-e magyar iskolába a magyar gyerek, vagy hogy kiírható-e magyarul az adott település neve, hogy leírhatom-e anyanyelvemen a nevem ezt tudniillik még nyugaton is megértik , minthogy miben áll ezen jogok természete.

Tisztelt Politikustársaim! Higgyék el, jobban járunk, ha nem vesszük el a jogfilozófusok kenyerét és rájuk, illetve a végeláthatatlan tudományos konferenciák sorozatára hagyjuk annak megvitatását, hogy egy adott kisebbségi jog természete egyéni-e vagy kollektív.

Tisztelt Ház! Normális körülmények között a nemzeti kisebbségeknek a többségi nemzeteket, sőt az egész európai régiót gazdagító tényezőknek kéne lenniük. Olyan tényezőnek, amely elősegíti a szomszédok közti jobb megértést, kereskedelmet, kulturális kapcsolatokat, és sok-sok területet sorolhatnék még.

Teljesen abnormális dolog, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem így van. És ezért az állapotért a számok törvénye miatt nem a kisebbségek felelősek elsősorban. Az úgynevezett Európa Ház építése lehetőséget ad arra, hogy ezen a területen a viszonyok kedvezően változzanak. Az integrációs folyamatok miatt azonban ma már sokkal többről van szó, tisztelt képviselőtársaim, mint pusztán a kisebbségi kérdésről vagy néhány szomszédos ország kapcsolatáról. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyarságnak, mint egésznek, mint nemzetnek, a Kárpát-medencében élő összes magyarnak milyen helye és milyen rangja lesz az egységesülő Európában. Másrészt arról van szó, hogy egy olyan struktúrában, ahol önmagában minden ország kisebbségben van és egyre több, az összes tagra kötelező döntés születik, szövetségeseink vagy az ellenfeleink számát szaporítjuk-e a környező országokkal?

Tisztelt Ház! Az alapszerződés természetesen nem megoldást, hanem lehetőséget kínál arra, hogy előbb vagy utóbb előrelépés következhessen be közös ügyeinkben, és hogy Németh Zsolt fordulatával éljek javulás állhasson be a feszültségekkel terhes magyar-szlovák viszonyban. Szerintem kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget, tisztelt Ház. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)