Kónya Imre (MDF)

1995. május 22.

DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány megszorító intézkedéseinek részletes vitája mint tudjuk reggel hét óráig tartott az elmúlt héten, nagy vitát váltott ki a sajtóban is, és tegnap napirend előtt is érintettük ezt a kérdést. Elhangzott itt sokféle érv, ennek ellenére fenntartottam a korábban bejelentett hozzászólási szándékomat, magam is értékelni szeretném ezt a nem mindennapi eseményt. Mindenekelőtt azért, mert a Magyar Demokrata Fórum képviselői vettek részt legnagyobb létszámban ebben a vitában, és úgy érzem, hogy a tegnap reggeli vitát követően is tulajdonképpen nyitva maradt az alapvető kérdés: miért is kíséreltük meg a lehetetlent, hogy egy egész éjszakai vitával az utolsó pillanatig megpróbáltuk ráébreszteni a kormánypárti képviselőket arra, hogy mennyire lehetetlen dolog ennek a csomagnak az elfogadása. Valóban megpróbáltuk a lehetetlent, egyharmadot el nem érő többségünkkel is megakadályozni az ország számára hátrányos döntések meghozatalában a kormánypártokat, illetve érvekkel ráébreszteni őket arra, hogy ne szavazzák meg ezeket a káros javaslatokat.

Miért tettük ezt? Azért, mert az általános vitában elhangzott, hogy nem hallottak érveket a kormányzópártok, érveket szerettünk volna fölsorakoztatni. Érveinkkel pótolni akartuk azt a hatásvizsgálatot is, amit a kormány nem végzett el a törvény benyújtása előtt. Ennek során érvekkel bizonyítottuk, hogy a törvényjavaslat társadalmi hatása sújtja a munkájukból élőket és jövedelmeket csoportosít át tőlük a jórészt nemzetközi banktőkéhez.

Bizonyítottuk, hogy a szociálpolitikai megszorítások nem hoznak hasznot a költségvetésnek, de súlyosan veszélyeztetik a családok jövőjét. Részletesen bizonyítottuk, hogy a tervezett intézkedések vagy végrehajthatatlanok, vagy áttekinthetetlen bürokratikus káoszhoz vezetnek. Eközben olyan gyakorlati észrevételeket tettünk, amelyekre a jelen levő államtitkár úr is elismerését fejezte ki.

(9.10)

Részletesen bizonyítottuk, hogy az önkormányzatokat az intézkedések egyrészt a tönk szélére sodorják, másrészt megszüntetik alkotmányban biztosított autonómiájukat. Ez egy olyan alapkérdés, amit mintegy mellékesen a huszonegy törvény egyikeként mint racionális pénzügyi intézkedést állít be a kormány. Bizonyítottuk, hogy számos rendelkezés alkotmányellenes, köztük hosszú-hossszú évtizedek óta, sőt századok óta meglévő, szerzett jogokat érintő alkotmányellenesség tapasztalható a törvényben. Mindezt azért tettük, mert bíztunk a demokráciában.

Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a parlamentáris demokráciáról némileg eltérő az álláspontunk a kormányzó pártokétól. Úgy vélem, erről különösen indokolt szólni ma, amikor 5. évfordulója van az első szabadon választott kormány hivatalbalépésének. Úgy vélem, nyomatékosan szólni kell arról, hogy a kormányzó pártok egyes képviselőinek megnyilvánulásában és így az MSZP frakcióvezetőjének megnyilvánulásában, mintha érzéketlenség mutatkozna a demokratikus mechanizmusok fontossága iránt. Számokat sorol fel a frakcióvezető úr, és azt mondja, mit akar itt az ellenzék, hiszen több mint ötven órát töltöttünk ezzel a vitával.

Hölgyeim és Uraim! Nem számok kérdése. Most nem arról akarok beszélni, hogy ha huszoneggyel elosztjuk, akkor egy törvényre hány perc, hány óra jut. Azt hiszem, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy nem számok és mutatók kérdése a demokrácia, hanem igenis tartalmi kérdés. A demokratikus döntésekre azért van szükség, mert azok jobbak, mint a diktatúrában önkényesen született döntések. Azok egyrészt tartalmilag, szakmailag jobbak, mert egy széles kör véleményét tartalmazzák, másrészt támogatottságra is tarthatnak igényt. Nem rákényszerítik a demokráciában a döntéseket a társadalomra, hanem elfogadtatják velük.

Egy ilyen döntést, mint ami itt a parlamentben nagy valószínűséggel meg fog születni, nem lehet a társadalommal elfogadtatni, legfeljebb rákényszeríteni lehet. Ezt mi szerettük volna a részletes vitában érveinkkel akadályozni és rábírni arra a kormánypárti képviselőket, hogy ne szavazzák meg ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)