Tabajdi Csaba (MSZP)
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Ház! A kormánypárti képviselők és a tisztelt ellenzék részéről az elhangzott hozzászólások már számos ponton érintették e nemzetközi szerződés különböző vetületeit. Ennek ellenére úgy gondolom, kénytelen vagyok olyan tényekre felhívni a figyelmet, amelyek mind a szerződés megerősítése, mind a majdani és folyamatos végrehajtás szempontjából komoly jelentőséggel bírnak.Elsőként az alapszerződés szövegének egyeztetéséről szólnék. A szocialista-liberális kormány tanult a magyar-ukrán alapszerződés parlamenti ratifikációjának éles vitájából, amikor is kiderült, hogy az előző kormány sem utólag, sem előzőleg nem kérte ki az érintett kárpátaljai magyarság véleményét, és így áldatlanul belekerült a kárpátaljai magyarság a magyar belpolitikai csatározásokba. Mint ahogy attól is óvnám valamennyiünket kormánypártiakat, ellenzékieket egyaránt , hogy a szlovákiai magyaroknak az alapszerződést alapvetően elfogadó, de számos további igényt is megfogalmazó, aggodalmakat joggal tartalmazó állásfoglalásából ki-ki érdekeinek megfelelően idézzen.
A magyar-szlovák alapszerződés előkészítő munkálatai során a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala 17 alkalommal egyeztetett az érintett magyar kisebbségek szervezeteinek képviselőivel és több alkalommal a magyarországi szlovákság valamennyi szervezetének, alternatív szervezetének képviselőivel egyaránt. Több alkalommal került sor megbeszélésre a Külügyminisztérium szervezésében is.
Az alapszerződés aláírását, végleges megszövegezését megelőzően a tárgyaló küldöttségek több alkalommal közvetlenül tájékoztatták a szlovákiai magyar pártokat és kikérték véleményüket. Nem állja meg tehát helyét az az állítás, hogy az alapszerződés előkészítésében a határon túli magyar szervezetek úgymond, mindvégig utólag lettek volna tájékoztatva. Kétszer előfordult, hogy egy időben kapták meg a szöveget vagy némi késedelemmel, de felelősségérzettel kimondható, hogy a szocialista-liberális kormány soha nem állította kész helyzet elé a szlovákiai magyarságot az alapszerződés tárgyalásai során.
Az is tárgyi tévedés, hogy a magyarországi szlovákok követelései és igényei alapvetően tükröződnének ebben a szövegben. El kell mondanom, mert nem titok nem titkolták el, írásban is kifejezték , hogy a magyarországi szlovákok, hiszen helyzetük egészen más, mint a szlovákiai magyaroké, lényegesen több anyagi garanciát is tartalmazó kisebbségi alapszerződés-cikkelyt szerettek volna, hiszen nem is szabad összehasonlítani a magyarországi szlovákság és a szlovákiai magyarság helyzetét.
Amennyiben mi nem fogadjuk el és helyesen nem fogadjuk el a reciprocitás elvét, akkor azt hiszem, ekkor sem szabad ezt megtennünk. De tárgyilag is tény, bizonyítható, hogy a magyarországi szlovákok lényegesen több és konkrétabb igényt fogalmaztak meg, mint a szlovákiai Magyar Koalíció, hiszen mások a lehetőségeik és mások az adottságaik.
Tisztelt Ház! Az alapszerződés szövegezése során végig arra törekedtünk, hogy együttesen a szlovákiai magyarsággal, a magyarországi szlovákokkal, egy közös, intenzív munka keretében kialakítsunk egy kisebbségvédelmi minimumot. Ezt a kisebbségvédelmi minimumot úgy fogalmaztuk meg, hogy a keretegyezmény mellett amely sok tekintetben a nem túl szerencsés kompromisszum eredményeként született meg jogi érvénnyel legyen benne ebben a szerződésben az eddigi három politikai érvényű nemzetközi dokumentum, amelyre nincs korábbi precedens, kivéve a német-román és a német-csehszlovák megállapodást. De ott is csak a koppenhágai dokumentum került be mint politikai dokumentum, amely a belső jog normájává vált. Itt viszont három, nagyon fontos nemzetközi dokumentum került be: az EBEÉ koppenhágai dokumentuma, az ENSZ nyilatkozata a nemzeti kisebbségek jogairól és a sokat emlegetett Európa Tanács Pkgy. parlamenti közgyűlés 1201-es ajánlása.
Ami még a kisebbségvédelmi minimumhoz tartozott és ennek megfelel az alapszerződés megfelelő cikkelye , hogy legyen benne a monitoring rendszer, az ellenőrző rendszer, a két- és sokoldalú ellenőrzés rendszere. Ami az 1201-eshez való ragaszkodást indokolttá tette számos ok mellett, a híres 11-es cikkelyen túl , hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is kormányszinten előírta mind Románia, mind Szlovákia számára az Európa Tanácsba történt felvételkor, hogy kisebbségpolitikájukat az 1201-es ajánlásban foglaltak szerint kell folytatniuk.
Tisztelt Országgyűlés! Miben ragadhatók meg az alapszerződés által kínált lehetőségek, amelyekkel a hatálybalépés után az országainkban élő nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek és a magyar külpolitika és kisebbségpolitika élni tud?
(12.40)
Az első és leglényegesebb, hogy a megállapodás legitimmé teszi a határon túli magyarság törekvéseit. Az Európa Tanács 1201-es ajánlásának 11. cikkelye értelmében ugyanis jogszerűen nem kérdőjelezhető meg többé a révkomáromi dokumentum legitimitása, nem vonható kétségbe a határon túli magyarok törekvéseinek törvényessége.
A második, hogy legitimmé vált Magyarország odafigyelési joga, ahogy a franciák mondják, a droit de regard, a szerződés révén sajátos léthatalmi státushoz jutott, bizonyos mértékben hasonlóan ahhoz, amit Ausztria megkapott, mi sajnos nem, a világháború után. Nem volt eddig olyan magyar-szlovák, sem korábban olyan magyar-csehszlovák államközi dokumentum, amely tartalmazta volna, hogy a kisebbségi kérdés nem belügy, és amint a genfi dokumentumból idéztünk és ezt tartalmazza a kisebbségi cikkely , hogy a kisebbségi kérdés a nemzetközi közösség legitim figyelmének, így a Magyar Köztársaság legitim figyelmének a tárgyát képezi. Ez azért lényeges, mert az anyaországi szerepre, a monitoring rendszerre megteremti a jogi, politikai hivatkozási alapot.
A harmadik lehetőség a két- és sokoldalú monitoring rendszer, amelynek érvényesítéséért, hasonlóan az egész szerződés kisebbségi részének megvalósításáért, további erőfeszítéseket kell tennünk.
Egyetértek azzal, hogy nem képzelhető el a magyar politika szempontjából, hogy a kétoldalú vegyes bizottság munkájába a kisebbségek képviselői ne kapcsolódhassanak be.
A szerződés más részei is csak úgy értelmezhetők, hogy míg a határklauzula egy folyamatot lezár, a kisebbségvédelmi egy folyamatot kezd, ahogyan ez Dél-Tirol esetében és más nemzetközi kisebbségi rendezés esetében megtörtént.
Tisztelt Ház! Szükséges az, hogy mindazok a nemzetközi politikusok, akik a stabilitási egyezményt szorgalmazták, folyamatos tájékoztatást kapjanak a konkrét magyar kisebbségi igényekről. A nemzetközi monitoring rendszer végül is egy jogi keret, s hogy abból mit lehet kihasználni, az nagyrészt annak a függvénye, hogy mit tesznek a határon túli magyar szervezetek, az érintettek, hogyan lép a magyar diplomácia, és mit tudnak az egyes parlamenti pártok, kormánypártok és ellenzékiek a saját nemzetközi pártkapcsolataikon keresztül támogatásként megszerezni.
Negyedszer: a magyar-szlovák alapszerződés elfogadásával, a benne szereplő határklauzulával egészen más lesz Magyarország nemzetközi mozgástere. Többé senki nem mondhatja a szomszéd országok politikai elitjéből, hogy Magyarországnak a határon túli magyarok jogos igényeinek támogatásával bármiféle hátsó szándéka lenne. Másrészt nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország kisebbségi felfogása az európai dokumentumokkal összefüggésben egyáltalán nem maximalista. Azáltal ugyanis, hogy a magyar-szlovák alapszerződésben sikerült ezt az említett három nemzetközi dokumentumot jogi érvényűvé tenni, Magyarország egyértelműen jelezte: a határon túli magyarságnak nincsenek eltúlzott igényei. De ami elvárásai vannak kisebbségi téren, azt joggal igényli, és partnereitől azok betartását jogszerűen várhatja el. Ezért lesz e szerződés életbelépését követően egészen más, lényegesen új helyzetben a határon túli magyarság védelmének ügye.
Ötödször: az 1201-es ajánlás a hozzáfűzött fél mondattal sem értelmezhető leszűkítően, s kisebbségpolitikai szempontból rendkívül fontos a 11. cikkelye, amely túlmutat a magyar-ukrán alapszerződésen, amely sem az alapszövegében, sem pedig a hozzáfűzött kisebbségvédelmi megállapodásban expressis verbis nem tartalmazta az autonómia követelményét.
És végül hatodszor: szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívni, hogy az ENSZ-nyilatkozat 2. cikkelyének 5. bekezdése lehetővé teszi törvényesen, hogy a határokon átterjedő kapcsolatot tartsanak fönn a kisebbségek más államok állampolgáraival, amelyekhez nemzeti, vagy etnikai, vallási, vagy nyelvi kapcsolatok fűzik őket.
Tisztelt Ház! Tisztelettel felhívnám a jelenlévők és a vitát nyomon követők figyelmét arra, hogyha valami hiányzik az alapszerződés kisebbségvédelmi blokkjából, az részben megtalálható a fent említett nemzetközi szerződésekben, vagy éppen és mindenekelőtt az 1201-es ajánlás autonómiapárti 11. cikkelyére gondolok.
A keretegyezménnyel összevetve láthatjuk, hogy több ponton nyelvhasználat, tényleges részvétel a közigazgatásban az Európa Tanács-szerződés puhára sikerült normái keménnyé váltak. Erre maga a keretegyezmény adott módot, amikor 18. cikkelyében a kiegészítő megállapodások fontosságát hangsúlyozta. A keretegyezmény kidolgozása során az ott részt vevő államok többsége révén kiszavazott elvek között volt például a subsidiaritas, a tárgyaló küldöttségnek sikerült elérni, hogy ez is belekerüljön a magyar-szlovák alapszerződés szövegébe.
Arra is szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy amíg a keretegyezmény minden kisebbség tekintetében a kisebbségi jogok egyfajta alapjának tartja a felsorolt három másik fontos nemzetközi dokumentumot, addig a magyar-szlovák alapszerződés a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok vonatkozásában érvényesítendő normának tartja azokat.
Tisztelt Ház! Egyetértek az ellenzékkel abban, hogy a kisebbségi lét elviselhetősége, méltósággal való megélhetése szempontjából vitathatatlanul az egyik legfontosabb kérdés a kisebbségeket leginkább érintő kérdésekben az önálló döntés, vagy az állammal megosztott hatáskörök intézménye, azaz az autonómia. Mint említettem, az 1201-es ajánlásban ez szerepel.
A kormány ugyanakkor azt is látja, hogy önmagában véve az 1201-es 11. cikkely kötelezővé válása nem elegendő. Hiszen látjuk azt is, hogy szembesülünk fenntartásgyanús, ekként bilaterális nemzetközi szerződésben jogilag értelmezhetetlen nyilatkozatokkal, illetve a szlovák nyelvtörvény alapelveiről szóló mind a keretegyezménnyel, mind az alapszerződés szövegével ellentétes dokumentumokkal és a szlovákiai magyarság jogait megszorító lépésekkel. Ez azonban nemhogy a ratifikáció elutasítását indokolná, hanem elfogadásának fontosságát támasztja alá.
Nyilvánvaló, hogy senki nem remélte, hogy Európában olyan általános nemzetközi szerződés születhet meg, amelyik minden részletre kiterjedően szabályozná a kisebbségi lét mindennapjainak jogi garanciáit. Ezért tulajdonképpen van is vita az ellenzékkel, meg nincs is vita. Hiszen a kisebbségeknek a védelme, az európai kisebbségvédelem olyan felemás helyzetben van, mint a félig telt pohár. A kisebbségeknek csak félig van tele, de ez a féligteltség a többségi államok számára így is sok. Tehát akkor, amikor megpróbáljuk értékelni a magyar-szlovák alapszerződésben elért eredményeket, én azt hiszem, hogy a félig telt pohár hasonlatával kell élni.
Tisztelt Ház! Az ellenzék részéről számos szakszerű bírálatot is hallottunk. Érzelmekre, indulatokra válaszolni nem lehet. Ezen szakszerű bírálatok jelentős része vagy döntő többsége a kormány számára is világos. Ugyanakkor nagyon szépen kérném a tisztelt ellenzéket, amiként erre Salamon képviselőtársam is figyelmeztetett, hogy ne tegyék meg az alapszerződés szlovákiai ellenfeleinek, illetve az ott élő magyarság jogainak szélesítésében ellenérérdekelt politikai erőknek azt a szívességet, hogy azt bizonygatják, hogy nincs benne az, amiről a határon túli magyarok azt állítják, hogy benne van.
Tisztelt Ház! A külpolitikai vitanapon említettük, hogy számunkra Dél-Tirol a rendezés, a megoldás sok tekintetében példamutató. A kormány tisztában van azzal, hogy ezzel mindössze egy folyamatot indít el. Amikor azt állapíthatjuk meg, hogy Dél-Tirol esetében évtizedekre volt szükség a rendezéshez, éppen ez a hosszú időigény jelzi azt, hogy igenis, helyesen járt el a szocialista-liberális kormány, amikor egy vállalható kisebbségvédelmi minimummal aláírta és most vélhetőleg a parlament is ratifikálni fogja a magyar-szlovák ööö.
(12.50)
Tisztelt Ház! Azt se feledjük el, hogy nekünk komoly tennivalóink vannak a Magyarországon élő szlovákság oktatási, kulturális intézményrendszerével, anyanyelvének megőrzésével kapcsolatosan, és komoly adósságunk amint erre Bársony András is utalt a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének megoldása.
Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban egy nemzetközi konferencián elhangzott, hogy új arculatot kell adni a határon túli magyarságnak; meg kell mutatni Európa előtt, hogy 75 éve Európa legbékésebb nemzeti kisebbsége, amely mindenkor a jogállamiság eszközeivel kívánta törekvéseit érvényesíteni. (Taps az MDF padsoraiban.) Ezt Európa még nem méltányolta kellőképpen. Ez az alapszerződés ezt a békés jelleget húzza alá mind a határon túli magyarság, mind a magyarországi szlovákság, mind pedig a Magyar Köztársaság részéről.
A fentiek alapján mind Magyarország nemzetközi megítélése, mind a határon túli magyarok és a hazai szlovákság jogvédelme érdekében a magyar-szlovák alapszerződés megerősítése nemzeti felelősségérzettel vállalható. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)