Kónya Imre (MDF)
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miközben a parlament a kormány megszorító csomagjával kapcsolatos törvénymódosításokat tárgyalja, és várhatóan ma döntést is hoz a módosító indítványokban, nem sokan tudják, hogy a megszorító csomagnak vannak olyan részei is, amelyek nem igényelnek törvénymódosítást, és ezeket a kormány közben saját hatáskörben megteszi. Ilyen a lakásépítési támogatások rendszerének a szűkítése, amivel kapcsolatban még március 21-én kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, amelyben a csomag részét képező megszorítások közül a lakásépítési és -vásárlási támogatások körének a feltételezett, hírek szerinti megoldását vitattam ebben a kérdésben. Miniszter úr az érdemi válaszadás elől azzal tért ki, hogy még nem született meg a végleges álláspont a megszorítások mikéntjéről, és egyben ígéretet tett nekem, hogy mielőtt a kormánydöntésre sor kerül, a végleges álláspont kialakulását követően ezt velem közölni fogja. Ezután meglepetéssel olvastam a Magyar Közlönyben, hogy megszületett a kormányrendelet és megtörténtek a megszorítások.
Nem személyes a sérelmem, miniszter úr, de ha az Országgyűlés előtt elmondott és tett ígéretben nem lehet bízni, akkor hogyan bízhatnak az állampolgárok a kormány egyéb ígéreteiben?
Egyébként még örülhetnék is az eredménynek, mert azok a megfontolások, amelyeket az Országgyűlés előtt előadtam, úgy látszik, meghallgatásra találtak; viszont nem nagy az örömöm, mert a megtalált másik megoldás hasonló megszorítást eredményez, és szintén nem tekinthető jó megoldásnak.
Kérem a válaszát, miniszter úr! Hogyan gondolja ezek után a kölcsönös bizalmat kormány és ellenzék között, ha nem lehet bízni még az ilyen, közjogi érvénnyel tett ígéretekben sem?
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)