Juhász Pál (SZDSZ)

1995. május 23.

JUHÁSZ PÁL, az Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nyolc nappal ezelőtt kezdtük a törvényt. Teljesen világos, hogy arról van szó, hogy a feketegazdaságban elfolyó állami jövedelmeket hogyan lehetne megszerezni, hiszen ahogy Kónya képviselőtársam is utalt már rá, de egyébként is nagyon jól tudjuk, államunk kiváló eredményeket tudott felmutatni a pénz elköltésében sajnos forrásai azonban nem elegendők ehhez.Nyilvánvalóan nem csupán arról van szó, hogy az állami kiadásokat csökkenteni kell, hanem arról is, hogy azokat a jövedelmeket, amelyek törvényesen az államnak járnak, meg tudjuk szerezni.

A jövedéki termékekhez kapcsolódó szabályozás átalakításának azonban nem csupán az a célja, hogy az állami jövedelmek beszedhetők legyenek, és ilyen értelemben a tisztességtelen verseny csökkenthető legyen azok között, akik betartják a törvényt, hiszen tisztességtelen az a verseny, ami azok között van, akik betartják a törvényt és azok között, akik nem tartják be a törvényt , hanem van ennek egy másik célja is. A jövedéki terméki kör jellegzetesen olyan piaci szegmenseket érint, ahol a legtöbb csalás, fogyasztót károsító csalás történik, amire, mondhatjuk azt is, a magyar bűnözés a legnagyobb arányban ráépült.

Amikor tehát a jövedéki törvény szabályozását abból a szempontból vizsgálja végig a közigazgatás, és terjeszt elénk törvényt, hogyan lehet ellenőrizhetőbbé tenni az itt folyó árumozgást, hogyan lehet az anyagi felelősségét a szereplőknek jobban megfogni, akkor nem csupán az állami bevételek biztosításáról van szó, hanem a fogyasztó védelméről is, hiszen elég jól tudjuk, hogy rossz minőségű termékekkel autónk és szervezetünk mennyit károsodott.

Az is teljesen világos, hogy amikor a feketegazdaság elleni harcról van szó, akkor elég kicsinyes és reménytelen dolog lenne itt lengyel-, KGST- vagy egyéb piacokon való emberek piszkálásával foglalkozni, vagy elég kicsinyes dolog lenne azt nézni, hogy alkalmi munkába ki hova megy el nem mintha a törvényesség miatt ne lennének ezek is fontos dolgok. De nyilvánvaló, hogy az igazi nagyságrendje nem ez a feketegazdaságnak, és ha az állam gyorsan akar rendet csinálni, akkor először azokkal a területekkel kell foglalkozni, ahol a legnagyobb pénzek folynak el.

Az a 30-50 milliárd forint adóelkerülés, adócsalás, amiről a törvényjavaslat beszél, szerintem nagyon óvatos becslés, ennél valószínűleg nagyobb az az állami bevételkiesés, ami ebben a szférában történik. Ahhoz, hogy a szabályzatot ki lehessen alakítani, kellettek az elmúlt három év tapasztalatai, tehát hogy miért nem működött megfelelően az eddigi jövedéki szabályozás, másrészt kell bizonyos életismeret. Ugye, életismeretünk eléggé tudja, hogy két nagy területe van a jövedéki csalásoknak. Az egyik, mondjuk így, a klasszikus terület, ami a szeszpiachoz mindig is hozzákapcsolódott, és amiben egy százéves háború van állam és állampolgár ebben érdekelt állampolgárok között. Ezen a területen jelentős fordulat a rendszerváltozás óta nem következett be, de ehhez már mindnyájan hozzá is vagyunk szokva.

A másik nagy terület, ahol a feketegazdaság, hogy úgy mondjam, lefőzte a klasszikus területeket, és sokkal nagyobb forgalmat csinál ma már, mint bármikor gondoltuk: ez az importhoz, exporthoz, valahogyan a vámeljáráshoz kapcsolódó csalások tömege. Jól tudjuk, hogy mi történt a kőolajjal, a kőolajtermékekkel ezen a téren. Kevesebbet beszélünk arról, de nagyon jól tudjuk, hogy cigarettával milyen jellegzetes az a kereskedelmi kör, amikor elindulnak exportra a szállító járművek, de valójában üres kamionok mennek át, és az export miatt adómentesített termék valójában idehaza kerül hasznosításra és így tovább, és így tovább.

A törvény maga két vonalon igyekszik rendet csinálni. Az egyik vonal a nyilvántartási rendszer illesztése. Az eddigi törvényi szabályozás ugyanis azzal, hogy nem illesztette a nyilvántartási rendszert, sőt igaziból még regisztert sem állított föl a jövedéki termékekkel foglalkozó vállalkozók köréről, ezzel ellenőrizhetetlenné tette a rendszert, megfoghatatlanná tette, hogy hol ki követte el a csalást, hiszen a láncba beépült olyan cégek, amelyekre hivatkozni lehetett, de elérni soha nem lehetett őket, lehetetlenné tettek minden értelmes, akár büntetőjogi fellépést, akár adóellenőrzést.

Ezért tehát a törvény egyik célja, hogy a nyilvántartási rendszert teljessé tegye, hogy így tehát a közbenső körnek nem csupán vevői, hanem eladói nyilvántartásokat is kell vezetnie, hogy mindenki, aki a jövedéki üzleti körben részt vesz a kiskereskedők kivételével , az erre specializált engedéllyel kell hogy rendelkezzék, és meg kell felelni szakmai szabályoknak.

A másik forma, ahogy a törvény igyekszik megfoghatóvá és ellenőrizhetővé tenni a jövedéki cikkeket forgalmazókat, az anyagi garanciák rendszerének beépítése. A jövedéki biztosíték intézménye az, amely erre szolgál. Vagyis az kaphat engedélyt arra, hogy a jövedéki termékkörben termelő vagy közvetítő, kereskedő, exportáló, importáló, készletező, hasonló lehessen, aki jövedéki biztosítékot, kauciót tesz le; vagyis ha kiderülne, hogy az adóval nem számolt volna el vagy az ő hibájából valaki más nem számolt el, akkor megfogható legyen az ő anyagi felelőssége, ugyanis ha az egymilliós kft.-k eltűnnek a rendszerből, az anyagi felelősség már nem biztosítható.

(9.40)

Nyilvánvaló, hogy mind a kettőre szükség van. Szükség van a nyilvántartási rendszer illeszkedésére, s én ezt tartom fontosabbnak, és szükség van az anyagi biztosítékokra is. De ezért mindig fölvethető a kérdés és sokan föl is vetik , hogy mindkét oldalon egyszerre változtatni a működési feltételeket, nem jelent-e átbillenést a túlsó oldalra. Az eddig túlzottan, mondhatnám felelőtlenül liberalizált, felelőtlenül szabados piac helyett nem lesz-e egy olyan túlszigorított, szinte már céhes megkötésekkel működő piac, amelyikbe egyik hónapról a másikra átlépni lehetetlen, vagy csak mondjuk így méltánytalan áldozatok árán lehetséges.

A másik problémám, ami ezzel a törvénnyel kapcsolatban fölmerül amelynek céljaival és módszereinek elveivel is, félreértés ne essék, teljesen egyetértek az, hogy elég különböző természetű termékeket és piacokat érint ez a törvény, hiszen az teszi őket egy törvénybe csupán, hogy mind jövedéki termék, vagyis mind olyan termék, amelynek termelői és forgalmazói külön adót kell hogy fizessenek. De az államháztartási szempontból egy kategóriába tartozó termékek nyilvánvalóan sem ipargazdasági, sem piacszociológiai szempontból nem tartoznak egy kategóriába.

Ezért minél szigorúbb és részletesebb egy szabályozás, minél inkább óhajtja az anyagi feltételek közé beépíteni a szakmai anyagi feltételeket is, annál jobban fenyeget az, hogy a törvény általános szabályozó elvei rosszul illeszkednek az egyes részterületekhez. Az teljesen természetes, hogy a kőolaj-forgalmazás más természetű szereplőket kíván, mint mondjuk a cigarettáé vagy a fűszerpaprikáé. A fűszerpaprika esetében különben is bajban vagyunk, hiszen a fűszerpaprika eredendően nem jövedéki termék. Ott egy fordított folyamat játszódott le, mint az egyéb jövedéki termékeknél. A klasszikus jövedéki termékek azért váltak a kriminalitás területévé, vagy azért kerültek kapcsolatba a kriminalitással, mert az állam külön adóztatja őket, s így végül is az a történelmi játék folyik itt, hogy amit az állam külön kezel, azt biztos a bűnözők is külön kezelik, úgyhogy egymás ellen folytatják a háborút.

A fűszerpaprikánál fordított dolog történt, azt a kutya nem akarta, hogy jövedéki termék legyen, de a kriminalitás a tavalyi, tavalyelőtti év folyamán úgy megnőtt, hogy jobb megoldás híján kénytelen volt az állam a fűszerpaprikát a jövedéki termékek közé sorolni. Hiszen sajnos nálunk részben hiányzik a megfelelő élelmiszer-törvény, s még inkább azok a szervezetek, amelyek e szigorú élelmiszer-törvénynek megfelelő termelést és forgalmazást ellenőrizni tudnák, nincsenek kiépítve, s ezen megfelelően kiépített szervezetek hiánya miatt a fűszerpaprika a jövedéki termékek közé került, mert ott van egy kialakult ellenőrzési rendszer. Ott tehát nem az adó miatt, hanem a csalások elkerülése miatt van az ellenőrzés. De ettől a fűszerpaprika-piacra még inkább igaz, hogy teljesen más természetű, mint a többi jövedéki termék piaca és termelői.

Ezért tehát a törvény kénytelen szakmai különbségeket tenni az egyes termékkörök termelőinek és forgalmazóinak szabályozásában. Ez az az iszonyatosan nehéz kérdés, hogy az egyes általános elvekből dedukálható konkrét szabályok szerint történjen a szabályozás, ugyanakkor az egyes piacok más társadalmi természete, más fizikai, gyártási, kereskedési természete kifejeződjön a törvényben, mert ha nem fejeződik ki, akkor az élet felesleges nehézségekkel ütközik; csupán a jogalkotás által csinált posztnehézségekkel kerül szembe.

A törvény-előkészítő igyekezett az egyes szakmai szövetségekkel egyeztetni, hogy mi az, ami az adott szakma természetének megfelel. Ilyen értelemben az egyes részterületeken való szabályozásban egy pillanatnyi alkuszint eredményét mutatja a törvénytervezet. Azt mutatja, hogy mi az, amit az illető szakmai szervezetek még el tudtak fogadni, még kibírnak állami szabályozásból.

Ilyenkor nyilvánvalóan azon is múlik egy ilyen törvény részletszabályainak kimunkálása, hogy az egyes termékekkel foglalkozó szakmai szervezetek mennyire felkészültek, s mennyire sokoldalúan fejezik ki a szakmában résztvevők érdekeit, nem csupán az államigazgatás meggondolásai vannak a törvényben.

Összességében én azt hiszem, hogy a kérdés önkéntelenül sommás kezelése bőven hagyott finomítani valót a törvény részletszabályaiban, akár a biztosíték feltételeit nézzük, akár a természetbeni feltételek előírását nézzük az egyes területeken, de azt is tudom, hogy valahol mindig le kell zárni az alkut, és egy törvényt el kell készíteni. Annak az államháztartás egyensúlyteremtő csomagnak, amelyet Bokros-program címen szoktak emlegetni, az egyik legfontosabb része, hogy az állam fogja el azt a jövedelmet, amely neki jár, hogy így tudja az adókulcsokat csökkenteni. Csak azután tudja majd az adókulcsokat csökkenteni, ha el tudja fogni az adózás alól kibújó jövedelmeket.

Minél hamarabb túl vagyunk ezen az első lépésen, annál hamarabb tudjuk az egyensúlyt elérni az államháztartásban. Ezért le kell zárni a dolgot ezen a félérett szinten is. De az az érzésem, hogy sajnos rá fogunk kényszerülni, hogy e törvény részletszabályait gyakran módosítsuk. Ez egy kellemetlen kényszer, és szembe kell néznünk ezzel, mert az élet mindig sokkal változatosabb, mint amit a jogalkotó föl tud fogni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.(Taps a kormánypártok padsoraiban.)